Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-106

A Nemzetgyűlés 106. ülése 1920. ság fog engem segíteni országos hatalmával, gazdasági erejével és világhatalmával is, akkor, mert hazámat jobban szeretem, mint gyűlölöm ellenségemet, nemcsak hogy ezt elfogadom tőle köszönettel, hanem egyenesen meg is követelem tőle. Budaváry László : Nem jön segítségül, csak árdrágítással. Sándor Pál : A hadifoglyokat kik szállították haza? Szabóky Jenő : De csak a zsidó foglyokat és akkor, ha valaki zsidónak mondotta magát. Adatokkal fogok szolgálni". Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : Kilencven hazaszállított tisztből nyolcvan zsidó. Orbók Attila : A fronton nem volt zsidó és a foglyok mégis zsidók. (Derültség.) Rupert Rezső : Előttem nem lebeg más és azt hiszem, hogy a nemzetgyűlés más tagjai előtt is nem lehet más szempont irányadó, mint az ország megmentése. Ez a politika, a tüszurások politikája, azonban megakadályoz bennünket abban, hogy a megmentésnek ez a munkája sikerüljön. Azt halljuk, hogy a pénzügyminister itt napról-napra kijelenti azt, hogy a mi koronánk árfolyama azért esik naprólnapra, azért ér a mi koronánk most már csak két centimeot, — tehát nem éri meg a régi két fillért sem — mert ennek politikai okai vannak. Politikai okai vannak, ugy-e? Tudjuk, hogy miért. Azért vannak politikai okai, mert mi ebben a nehéz helyzetünkben is, amikor — mondom — még a gyűlölt ellenség keze után szívesen nyulunk, valóságos szociális ellentéteket idézünk fel, valósággal a világszolidaritást bontjuk meg, valósággal nem törődünk azzal, hogy mi organikus összefüggésben vagyunk a világgal, egyetlenegy élettani területen mozgunk. Ha tehát ennek a politikának, legyen az a legtiszteletreméltóbb intenciókból, érzelmekből, a lélek mélyéből, nemességéből fakadó is, az az eredménye, hogy anyagilag pedig tönkretesz bennünket, akkor — amint az Uj Nemzedék már megemlékezett róla — revízió alá kell vennünk a mi szociális, a mi faji politikánkat. Ugy látom én, hogy az ország kereszténységének majdnem a harmadrésze halálra van ítélve a viszonyok szörnyűséges nehéz volta miatt. Gunda Jenő: Maga is segit nekik! Rupert Rezső : Intelligenciánk válságos helyzetben van. Ott van a szellemi proletárok nagy tömege, ott van a sok szegény kis ellátatlan nyomorgó magyar gyermek, ott vannak azok, akiknek nem szabad megszületniök, úgyhogy aki belenéz a dolgok mélyébe, a viszonyokba, azt mondja, hogy az ország kereszténységének körülbelül harmadrésze a mostoha viszonyok miatt valósággal lassú halálra van Ítélve. Egy aszkór, egy sorvadás vett erőt ezen a nemzeten. évi szeptember hó 20-án, hétfőn. 421 Itt eszembe jut Macchíavellinek egy mondása, hogy az aszkőrt kezdetben nagyon nehéz felismerni, de nagyon könnyű gyógyítani, később ,már nagyon könnyű felismerni, de nehéz, szinte lehetetlen meggyógyítani. Hát Macchiavelli szemével nézve, mi is ugy vagyunk, hogy bizony aszkórban szenvedünk, bizony a sorvadás epidémiája pusztít ebben az országban. Most tehát ezen kell segítenünk, azon, hogy gazdasági helyzetünk, a gazdasági konszolidáció olyan erőre jusson, hogy igenis megmenthessük ezt a kereszténységet, mert én sokkal nagyobb súlyt helyezek arra a 3—4 millió magyarra, aki egy tízéves hosszú ciklus alatt talán el fog pusztulni a viszonyok nehézsége folytán, sokkal nagyobb súlyt helyezek arra, hogy az a három millió keresztény magyar és az az értékes intelligencia, amely a nemzetnek hatalmas, nagy értéke, amely őrzi a szellemi kincseit, megmentessék, mintsem hogy — nem tudom ón — hecctörvényekkel, a tűszurás törvényeivel, amelyekkel ugy sem segíthetünk magunkon, a zsidóságot ós vele együtt a világot is provokáljuk. (Zaj balfelöl,) Amint bátor voltam mondani, az a politika, amely az egyetemi törvényben is kiütközik, csak megismétlése annak a régi hibának, hogy mi a zsidókat produktiv pályára kergetjük. A zsidó nemcsak itt fog magán segíteni, hanem ki fog menni külföldre egyetemre, és amíg mi idehaza hadakozunk, az egyetemeket szuronnyal őrizzük, ő tanulni fog, és ne méltóztassanak abban a naiv hitben ringatni magukat, hogy amikor négy-öt év múlva tudással telve, nyelvtudással is vissza fog jönni,... Gunda Jenő : Majd gondoskodunk róla, hogy ne jöjjön! Rupert Rezső : ... ez a nosztrifikáció nem fog megtörténni. Igenis meg fog történni és akkor a mi keresztény testvéreink, a mi egyetemi ifjúságunk, amely majd megkapja itt a magyar diplomát, inferiorisabb helyzetbe fog kerülni vele szemben már csak azért is, mert ő több nyelvet sajátított el. (Mozgás és ellenmondás a baloldalon.) Az tehát, amit mi itt követni akarunk, nem keresztény faji politika. Egyébként is azokat a célokat, amelyeket a törvény megjelöl, semmikép sem tudjuk elérni. A szellemi proletariátus reánk nézve csak ma nyűg, pár hónapig, egy esztendeig lesz nyűg, azután nem. Ma kellene rajta segíteni. Azzal, hogy lesz az egyetemi törvény, amelynek hatása csak hat vagy tiz év múlva fog jelentkezni, nem mentjük meg azt a szellemi proletariátust, amely ma van, sőt nemcsak nem mentjük meg, hanem, még fokozzuk, még pedig azzal, hogy az érettségit tett ifjaknak nagy részét az egyetemről kizárván, ezeket egyenesen véglegesen proletárokká formáljuk át. Ha módot adnánk az érettségit tett ifjaknak arra, hogy tanulmányaikat tovább folytas-