Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-106

A Nemzetgyűlés 106. ülése 1920. évi szeptember %ó 20-án, hétfőn. 419 teljesen fogékonnyá tétetett. Lezüllesztette az hogy mi, akik kint voltunk, az az egész front, abban azidőben, 1915—16-ban, különösen 1917­ben már éhes volt, rosszul volt ellátva, hiszen már az elején, nagyon jól tudom, hogy a Drina mellett mezítláb teljesítettek szolgálatot. (Mozgás.) Budaváry László: Zsidók küldték a papir­bakancsot! (Mozgás.) Elnök : Személyes tapasztalatait a képviselő ur majd beszéde során mondja el. Sándor Pál: Miért fogadták el? Orbók Attila: A zsidók rendelték a papir­bakancsot ? Sándor Pál : Miért nem teszi azokat fe­lelőssé ! Rupert Rezső : Én objektive mindent konce­dálok a zsidókkal szemben, elhiszem, hogy ezt megtették, hogy hibákat követtek el, én csak azt mondom, hogy a felelősség ezért is azokat terheli, akik ezt nekik megengedték. ( Ugy van! JJgyvan! a jobboldalon.) Egy hábo­rút négy esztendeig vivni, rengeteg vért áldozni, a szenvedések elképzelhetetlen kálváriáját járni, vájjon nem teszi-e alkalmassá a lelkeket a de­moralizációra ? Hiszen akkor egészen más dol­gokról is volt szó. Akkor a király jött már azzal, hogy békét akarunk. Emlékszem rá, a király békemozgalma rám is azt a hatást tette, és mindegyikünknek a lelke kezdett valami­képen átalakulni. Valahogyan nagyon hozzá kezdtünk alkal­mazkodni a békéhez, hiszen, t. Nemzetgyűlés, nem a vér s még csak nem is a szenvedések tettek tönkre bennünket, hanem az idegeinkre ható erők, hiszen az ententenek nem volt zseniá­lisabb fogása, amely minden dolognál többet ért, mint a Wilson-féle deklaráció, amely azt mondta, hogy : a nemzeti önrendelkezés jogához juttatunk benneteket. Az egész hadseregben megnyilatkozott akkor, hogy : tulajdonképen miért harcolunk ? Bekövetkezett az, amit Hin­denburg megjósolt, hogy : az idegeink elgyen­gültek. Akkor azután zsidó és keresztény egy­aránt, — mert hiszen a keresztény fajnak egy exponense, Károlyi Mihály volt különösen az a bűnös ember, aki azután maga mellé vette a zsidóság elvetemült tömegeit, ő maga is a tör­ténelmi arisztokráciának tagja és mellette igen sokan, akik személyes érvényesülésre törtek, nem bánták, bármi történjék is, — természetesen felhasználva ezt az előkészített talajt, nagyon könnyű volt a munkájuk. Hiszen nemcsak ott követtetett el a hiba, amikor Károly király azzal jött, hogy válasz­tatni akar. Károly király látta, hogy a nép szemében az akkori politikai hatalom elvesztette a teljes varázsát, a nép meggyűlölte azt a ha­talmat, a munkapárti rendszert. És akkor mi . történt ? Hatalmas rövidlátással megakadályoz­ták a választójogi reformot s a megunt, teljesen lejárt politikai szervezet helyébe egy uj került. ( Ugy van! a középen.) Ez olyan hatalmas rövidlátás volt, amely egyenesen végzetessé vált, mert amikor jöttek a rossz napok, amelyek nem­csak a magyar nemzet kormányának hibáiból eredtek, — nem itt volt a rothadás, hanem megbomlott a bolgár front, s Nyugatról is na­gyon rossz hirek jöttek, — akkor egy végzetes, katasztrofális helyzet elé került a nemzet, mert a régi politikusok s a régi kormányzat lejárták magukat, a népnek nem kellett és minden pilla­natban kész volt forradalomra indulni, helyettük azonban nem volt népképviselet, amely teljes tekintéllyel átvehette volna a , hatalmat s igy misem természetesebb, mint az, hogy kalandorok kezébe került a hatalom, de nemcsak a zsidó­ság részvétele miatt, hanem a magyar politiká­nak helytelen irányánál fogva. Ez a beteges néphangulat tehát bizonyos tévedésekből táplálkozik és habár a legtiszte­letreméltóbb, mert hiszen ma mindenki a nemzet megmentésének munkájára indul, ma a leg­kisebbet is csak ez fűti, ez hatja át, ma talán nem gondol senki arra a kiferditett értelmű liberalizmusra vagy szocializmusra és sok minden egyébre sem, csak egyetlenegyre : a magyar érdekre, — mondom — ma, amikor tiszteletre­méltó ez a tömeglélek, tömeghangulat, amely a hibákat bizonyos bűnbakokban keresi : nekünk, akik a törvényhozásban ülünk és a törvény­hozásba befolyó elemek közül különösen &z ér­telmet kell hogy képviseljük, bizonyos tekintet­ben szembe kell kerülnünk ezzel, a hangulattal ( Ugy van! a jobboldalon.) és bizonyos józan belátással arra kell törekednünk, hogy itt pedig olyan törvényhozás folyjék, amely teljesen meg­felel a szükségleteknek. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon. ) Erről a javaslatról, mint itt a javaslatok­nak egész sorozatáról meg lehet állapítani azt, hogy nem szolgálja a magyar érdeket; szubjek­tive azt hiszi, hogy szolgálja, de objektive nem szolgálja a magyar szükségleteket, sőt, ha szabad azt mondanom, ez a javaslat egyenesen a magyar érdekek ellen vétkezik, bár teljesen koncedálom, hogy nem akar vétkezni, hogy teljesen jóhiszemű. Mert hiszen mit csinál javaslat. Megismétli a múltnak egy nagy hibáját, azt, hogy a lateiner osztályból, a nyomorgók­nak osztályából kizárja a zsidót, mert hiszen — valljuk meg őszintén — ez a tendenciája, ezt látom tendenciának. Megismétli a múlt hibáját : ott, ahol szegénységi fogadalmat kell letenni, mikor valaki az életbe indul : a tudo­mányos pályákon, kirekeszti a zsidót és rá­szorítja az ipari és kereskedelmi pályákra, ahol a babérok teremnek, ahol az anyagi érvé­nyesülésnek hatalmas eszközei állnak rendel­kezésre s ahol az anyagi boldogulás van. Csukás Endre: Az ügyvédi pályán nincs szegénység ! Rupert Rezső: Erre a közbeszólásra bátor vagyok megjegyezni, hogy ott nincs is baj, a 53*

Next

/
Thumbnails
Contents