Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-105
A Nemzetgyűlés 105. ülése 1920. ezek eladásra és csak azok a keresztény kézmüiparosok kapjanak nyersanyagot, akik ezekre a tárlatokra juttatják be termékeiket, ami ott államilag adatik el és az eladott áru helyett juttassanak nekik nyersanyagot olyformán, hogy az üzem termelőképességéhez szabják a kisiparosságnak juttatandó nyersanyagot. Ugyanígy állunk a cipészipar terén és más egyéb terén is. Nagy súlyt kell helyeznünk az ipari szakoktatásra. Ma is vannak iparostanonciskolák, amelyek iskolák ugyan, de az iparhoz nagyon, de nagyon kevés közük van. Miért? Azért, mert lehet egy tanitó, vagy egy tanárember bármilyen tökéletes a tudománynak bizonyos ágazataiban, azonban az ipari kérdéshez, illetve az ipari termékek előállításához nem igen ért. Tehát az elméleti oktatás mellett feltétlenül előtérbe kell helyezni a gyakorlati szakoktatást is. Erre a célra pedig igen üdvös volna, ha nem laikusok vennék kezükbe az ipari szakoktatást, hanem a gyakorlati órák adásába bevonnák a képzett, nagyműveltségű és kiváló erejű iparosokat is, akik ott az ő hosszú évtizedek alatt szerzett tapasztalataikat bele tudnák nevelni az iparostanoncokba. Azonkívül pedig rá kell nevelnünk a magyar társadalmat is arra, hogy becsülje meg a magyar kézműiparosságot és ne a selejtes gyári terméket részesitse, talán egy-két fillér diferencia miatt előnyben, hanem pártoljuk mi a hazai ipart. Hiszen csináltunk mi itt Magyarországon tulipánmozgalmakat, annak érdekében, hogy pártoljuk a hazai ipart, ha egy-két fillérrel drágább is az az ipari termék, de ez a tulipánláz is csak olyan szalmaláng volt, amely volt és elaludt. Nekünk és elsősorban is a magyar Nemzetgyűlésnek kell odahatni, hogy törvényesen biztosítsuk a magyar kisiparosság és kisipar fellendülését ós nekünk kell innen a magyar társadalomhoz felhívást intézni, mert hiszen az is fontos nemzeti érdek és a nemzeti öntudatnak egyik felkorbácsoló eszköze, ha mi innen kiáltjuk szét az egész országba, hogy újra csináljunk tulipánmozgalmat, de nem külsőségekben, hanem a szivek mélyén, hogy mindent, ami magyar, mindent, ami keresztény, elsősorban részesítsünk előnyben, hogy ezáltal mi a magyar érdekeket juttassuk győzelemhez, mert csak így tudjuk talpraállitani a destrukció által sárba döntött Magyarországot. Kérem, hogy az ipar egyesületeknek ezt a felterjesztését a Nemzetgyűlés fogadja a legnagyobb jóindulattal és kérjük, illetve követeljük a kormánytól, hogy az iparosság kérdésének megoldására mielőbb alaposan átgondolt, becsületes törvényjavaslatot terjesszen a Nemzetgyűlés elé. (Élénk helyeslés balfelöl.) Elnök: Az/idő előrehaladván, a tárgyalást megszakítjuk. Áttérünk az interpellációk tárgyaKövetkezik ? Gerencsér István jegyző : Barla-Szabó József ! évi %zept. hó 18-án, szombaton. £05 Barla-Szabó József : T. Nemzetgyűlés ! Nem szívesen foglalkozom olyan kérdésekkel, amelyek kívül esnek az én szakmámon, de képviselői kötelességemnek tartom, hogy ezzel a kérdéssel, amely tulajdonképen az egész ország gazdasági ellátásának, kenyérellátásának kérdése, itt a Nemzetgyűlés előtt röviden foglalkozzam, annál is inkább, mivel kerületemben maguk a kisgazdák hivták fel a figyelmemet arra, hogy az e téren észlelhető mulasztásoknak a jövő szempontjából tulajdonképen milyen messze kiható következménye, káros jelentősége lehet. (Ugy van! a jobboldalon.) Arról van szó ugyanis, t. Nemzetgyűlés, hogy a jövő gazdasági évre a megművelésre alkalmas földterületekből nagyon keveset készítenek elő a gabonaneműek alá. Amint jól emlékszünk, a múltkoriban épen Gaal Gaszton t. képviselőtársunktól hallottuk, hogy ama vasútvonal mellett, ahol ő szombatonként haza szokott utazni, alig lehet látni őszi gabona vetésére előkészített földterületeket. Forgács Miklós: Arra is, amerre más utazik. Barla-Szabó József: Ha ennek okait keressük, azt tapasztaljuk, hogy elsősorban a nagybirtok az, amely teljesen figyelmen kivül hagyja az ország közszükségletének gabonával való biztosítását. Talán annak idején, különösen a kommunizmus után, a rossz mezőgazdasági cselédviszonyok okozták azt, hogy az őszi gabonaneműek alá megfelelő mennyiségű földterületet nem tudtak előkésziteni, akkor azonban a kényszerűség okozta ezt. Azóta belátták, illetőleg ebből megtanulták azt, hogy ennek viszont gazdaságilag más hasznos, kellemes következményei vannak rájuk nézve. Ezeket a földterületeket azután tavasszal olyan mezőgazdasági termékekkel vetették be, amelyek nincsenek zár alá véve, amelyek tehát szabadkereskedelmi növények s amelyeknek ára épen ezért igen magas nívón áll a gabonaneműek ára felett. Csukás Endre : Az egészet szabaddá kell tenni Î Barla-Szabó József : Ez volt az oka azután annak, hogy az ország mezőgazdasági művelésre alkalmas területeinek legnagyobb részén gabona helyett sok minden más kereskedelmi növényt : cirokot, repcét, mákot, majorannát stb. termeltek s ez az oka annak, hogy ez a hibás dolog most már valósággal rendszerré vált és mig azt látjuk, hogy a mi kisgazdáink, kisbirtokosaink ma is becsülettel, régi szokásukhoz hiven, a földterületüknek legnagyobb részét elsősorban gabonával vetik be, addig a nagybirtokok, nagy uradalmak, ma már úgyszólván nem is foglalkoznak gabonaneműek vetésével. (Igás! Ugy van! a jobboldalon.) Csak gondoljunk vissza arra, hogy amikor az első termésrendelet megjelent, rögtön előállottak a nagybirtokosok, előhozták gazdaságaiknak számadatait és ezeknek az elszámolási
