Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-105

A Nemzetgyűlés 105. ülése 1920. árak leszállítását. A bizottság annak idején javasolta, hogy egy hasonló tárgyú kérvény adassék ki pártolólag a közélelmezési minis térnek. Miután a lisztárak leszállítására nézve már történt intézkedés, fontos, hogy a minister minél előbb intézkedjék a fejadagok felemelése iránt. Ezért a bizottság javasolja, hogy a kérvény adassék ki pártolólag a m. kir. közélelmezési ministernek. Elnök : Méltóztatnak a bizottság javaslatát elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) A bizottság javaslata elfogadtatott. Következnek a 22. és 23. számú kérvények. Mátéffy Viktor előadó : A Győr városi és megyei keresztény szocialista párt, továbbá az abonyi ipartestület kéri a kisiparosok érdekeinek felkarolását. (Helyeslés.) A bizottság javasolja, hogy ezek a kérvények adassanak ki pártolólag a kereskedelemügyi ministernek, hasonlóan a múlt alkalommal tárgyalt ugyanilyen tárgyú kérvényekre vonatkozólag tett javaslatához. Elnök : Pálfy Dániel képviselő ur kivan szólni. Pálfy Dániel: T. Nemzetgyűlés! Van-e a Nemzetgyűlésnek egyetlen tagja, a ki a választási campagne során ne azzal állt volna választói elébe, hogy amikor a Nemzetgyűlés megnyílik és amikor a Nemzetgyűlésben alkalma van az iparosok érdekében felszólalni, minden lehetőt megtesz az iparosok kardinális kívánságainak megvalósítására. Es mit látunk? Azt, hogy nincs a Nemzetgyűlésben senki, aki a kézműiparosságnak, ennek az igen értékes magyar társadalmi osztálynak az érdekével csak egy szemernyit is törődnék. (Elérik ellenmondások balfelöl.) Haller József : Nem lehet ezt a kérdést egy képviselőnek kisajátítani ! Pálfy Dániel : Bocsánatot kérek, én nem akarom azt magamnak kisajátítani, (Félkiáltások : Nem is lehet !) azonban én tényekre hivatkozom. Leszögezem azt a tényt, hogy a Nemzetgyűlés a magyar kézműiparosság érdekében még eddig egyetlen egy törvényt sem alkotott meg, s azokat a törvényjavaslatokat is, amelyek szőnyegen vannak, meglehetősj enyhén kezeli a Nemzetgyűlés. (Igaz! Ugy van

! half elöl.) Ez olyan ténybeli igazság, hogy szívesen meghajlom a t. képviselő urnák igaza előtt, ha rá tud mutatni arra, hogy melyik törvény az, amely a kisiparosság kívánságai szerint a lefolyt ciklus alatt megalkottatott. Haller József: Azt mondta, hogy képviselő nem törődik a kérdéssel egy sem ! Schandl Károly: Ami az ország érdekében történt, az a kisiparosság érdekében is volt. Pálfy Dániel : Én teljes egészében igazat adok a kérvényező ipartestületeknek. A múlt mutatja azt, hogy a kézműiparosság mindig mostohagyermeke volt a kormányhatalomnak. Alig törődtek a kézműiparosság sorsával. Hogy másra ne hivatkozzam, csak arra mutatok rá, NEMZETGYŰLÉSI NJLPLÖ. 1920—1921. — V. KÖTET. évi szept. hó 18-án, szombaton. , 401 hogy amikor a legtöbbet törődött a magyar kormány a kisiparosság sorsával, nevezetesen a koalíciós kormányok idejében, akkor is csak hétszáz-, nyolcszázezer korona volt az állami költségvetésben felvéve a kézműiparosság segítésére, amelyből a szegedi kamara kerületére körülbelül 150.000 korona esett. Ha ezt elosztom arra a 150.000 kisiparosra, aki a szegedi kereskedelmi és iparkamara körzetébe tartozik, akkor megállapítható, hogy egy korona esik egy-egy iparosra, mig ezzel szemben a gyáripar segédenként körülbelül húsz korona állami támogatásban részesül. Erre vonatkoztatom azt, amikor kifejezetten hangsúlyozom, hogy a magyar kézműiparosság érdekében nem történik semmi sem, mert hiszem azt nem vonom kétségbe, hogy t. képviselőtársam itt több izben felszólalt az iparosok érdekében, amiért nemcsak én vagyok neki hálás, de hálás ezért iránta az egész magyar kézműiparosság is. (Igaz! Ugy van!) Ez azonban nem elég, arra van szükség, hogy maga a Nemzetgyűlés intenziven foglalkozzék a kézműiparosság ügyeivel és minden őket érintő kérdéssel. T. Nemzetgyűlés ! Hogy más ágai a nemzetgazdaságnak miként lettek felkarolva, arra csak egyetlen egy példát hozok fel. Akkor, amikor a kézmüiparosságnak ez a nagyon sovány kis támogatás jutott, — az előbb emiitett személy enkint és évenkint 2 koronás támogatás, amelyre vonatkozólag csak azt jegyzem még meg, hogy a szegedi kamarai kerület pláne talán még bővebben volt dotálva, mint az ország más kerületei —• akkor a földmivelésügyi ministerium Bács-Bodrog vármegyének 300.000 koronát adományozott azért, hogy egyes községekben az állatállományt megnemesitse és bikákat vásároljon. (Zaj jobbfelől.) Kérem, én ennek a kérdésnek nagy fontosságát nem vonom kétségbe, távol áll tőlem, hogy a földmivelésnek és az állatnemesitésnek jelentőségét lekicsinyeljem, de ha párhuzamot vonok a két dolog között, akkor ez azért történik, mert én a kézműiparosság támogatását tartom legalább is olyan fontos dolognak. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Hiszen azért volt ez az ország mindig nyomorúságban, mert a rajtunk levő ruhát nem mi magunk szőjjük, nem mi magunk csináljuk, s annak következtében, hogy mi angol szövetben járunk, az angol takácsok teszik zsebre a pénzt, nekik adózunk, holott magunktermelte kenderből, lenből és gyapjúból nagyon jól fel tudnánk ruházkodni, ha az ipar kellő védelemben és támogatásban részesittetnék. (Igaz ! Ugy van !) A történelem mutatja, t. Nemzetgyűlés, hogy akkor volt a magyar kézműiparosság boldog és akkor tudott eredményeket felmutatni, általában akkor kezdett ez az egész ország is a polgáriasodás, a művelődés és a vagyonosodás terén eredményeket elérni, amikor a király és az or51