Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-105
390 A Nemzetgyűlés 105. ülése 1920, Es végül még egy példát akarok megemlíteni azoknak a statisztikai adatoknak relativ értékére vonatkozólag, amelyeket az előttem felszólaltak említettek. Ez a példa vonatkozik a sajtó eizsidósodására. Ha jól emlékszem, az 1910. évi statisztika 42 %-ban jelöli meg a zsidóság arányszámát az újságírással foglalkozók között. Ezzel szemben kezem között van a Budapesti Újságírók Egyesülete betegpénztárának 1918. évi jelentése, a melynek adatai azt mutatják, hogy a budapesti nagy lapoknál alkalmazott munkatársak között 1918-ban nem 42, hanem 72 °/o volt a zsidó. (Zaj. Derültség. Felkiáltások : Ez a magyar sajtó !) Voltak olyan lapok, mint a Pester Lloyd, a Neues Pester Journal, Neues Politisches Volksblatt, vagy a Neues Budapester Abendblatt, a melyeknél ez az arányszám megütötte a 99, sőt a 100 °/o-ot is. (Derültség. Zaj. Felkiáltások half elöl : Meg is látszott! Hallatlan!) Sándor Pál t. képviselőtársam bizonyára • azt gondolja, hogy ezek az adatok csak az u. n. német újságok redakciójára vonatkoznak, a melyeknél bizonyo s természetes ok szól amellett, hogy a zsidóság ilyen aránytalanul nagy percentben legyen a szerkesztőségi munkában képviselve. Huber János : Ezek informálják a külföldet ! Milotay István : Hogy ez a folyamat és ez az állapot nemcsak az u. n. német lapokra szorítkozott, erre nézve legyen szabad megemlítenem, bár nem akartam ennyire a részletekbe menni, (Halljuk! Halljuk!) hogy a Magyar Távirati Iroda 20 munkatársa közül 14 volt zsidó, a Népszava 20 munkatársa közül 17 zsidó, (Derültség és felkiáltások : Hallatlan !) a Magyar Hírlapnál 14 munkatárs közül 13, (Derültség. Egy hang a baloldalon : Andrássy lapja !) a Déli Hírlapnál 23 közül 18, a Eriss Újságnál 7 közül 7 zsidó. (Derültség.) A Nap 20 munkatársa közül 17 a zsidó, és így tovább. (Zaj. Felkiáltások a baloldalon: Ez a magyar sajtó!) Ezek a számadatok arra az óriási politikai, gazdasági és kulturális erőállományra vetnek bizonyos fényt, amelyet a zsidóság a háború alatt magáénak vallott. Ezt ki kell egészítenem annak a ténynek megállapításával, hogy a magyar törvényhozás és a törvényhozás utján körülbelül a közkormányzat is mily mértékben került kapitalista, plutokrata zsidóság befolyása alá már a háború előtt is, de különösen a háború alatt. Mindnyájan emlékezünk a Désy-Lukács pör tanulságaira, amelyekből kiderült, hogy a legutolsó munkapárti többség tulajdonképen egy konvenció utján jutott a maga többségi jussá nak birtokába, ( Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) mely konvenció keretei között a nagybankok és egyéb indusztriális és kapitalista vállalatok folyósították és juttatták el a pártkasszának azokat az összegeket, amelyek ezt a többséget a kormányzati hatalom birtokába juttatták. ( Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) évi szepí. hó 18-án, szombaton. Ez egy kétoldalú szerződés, kétoldalú kötés volt tulajdonképen olyan értelemben, hogy nyilvánvaló dolog, hogy egy olyan többség, amely ilyen eszközöknek, ilyen erőforrásoknak köszönheti a maga parlamenti és politikai hatalmát, nem járhat el a kellő szabadsággal, függetlenséggel • és bátorsággal . . . ( Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Griger Miklós: Megvett bérencek! Milotay István : . . . azokkal az osztályokkal és erőtényezőkkel szemben, amelyek őt a hatalom fegyvereinek birtokába segítették. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Én egy rövid pillantást akarok még erre a kérdésre vetni, amelyre, mint az akkori kormányhatalom s a kapitalista és plutokrata tényezők közötti viszony kérdésére mutattam rá. Sándor Pál : Az államtól kapták a pénzt ! Milotay István : Ez még csak súlyosabbá teszi! (Ugy van! Ugy van! a baloldalon!) Hornyánszky Zoltán : Jobban bedőltek a liberalizmusnak és csak azt mondhatták, amit megengedtek. : Milotay István : Már most vizsgálnom kell azt a kérdést, hogy ez az óriási gazdasági, politikai és kulturális birtokállomány, amelyet a zsidóság magáénak mondhatott, hogyan hatott a zsidóság egész pszichéjére, egész politikai magatartására, egész világnézetére és elhatározásaira is. Röviden szólva azt kell mondanom, hogy a zsidóság abban az arányban és abban a mértékben, amelyben térhódítása gazdasági, kulturális és társadalmi téren egyre fokozottabban kiterjedt, abban a mértékben adta fel az asszimilációt a magyarsághoz, a nemzeti gondotathoz és az állameszméhez való csatlakozás hajlandóságát, ( Ugy van ! Ugy van !) En ezért tulajdonképen szemrehányást sem teszek a zsidóságnak. Objektive nem tehetek neki szemrehányást, mert hiszen ez tulajdonképen minden fejlődésnek, így a nemzetiségi öntudat fejlődésének örök törvénye az ; azt mondhatnám, hogy a számok törvénye, amely elkerülhetetlenül betelik minden feltörekvő népnél és minden feltörekvő nemzetiségnél. Mondom, a zsidóság ennek az óriási gazdasági, kulturális és politikai erőállománynak a birtokában feladta az asszimiláció gondolatát és állammá lett az államban. {Ugy van!' Ugy van!) Autonom öncélú egységgé lett, amely a közös nagy nemzeti eszmények és célok helyett a maga külön céljaiknak érvényesítésében kereste szükségképen a maga boldogulását és ideálját. (Mozgás.) Sándor Pál; Ezt jó volna bizonyítani. (Felkiáltások a baloldalon: Köztudomású tény eh!) Milotay István : Bizonyítani fogom, bár nem akartam a t. Nemzetgyűlést ezekkel a kitérésekkel hosszasan untatni. A zsidóság tehát feladta az asszimiláció, az alkalmazkodás gondolatát és állammá lett az államban. Most már ő szabta meg a politikai 3
