Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-105
390 A Nemzetgyűlés 105. ülése 1920. évi szept. hó 18-án, szombaton. hetik róla, hogy mindig jobban kiéleződő ellentét van a város és a falu között. Eleinte talán csak a zsidó ellen irányult ez az ellenszenv, manapság, azt merném mondani, mindenki ellen irányul, aki ur, minden kabátos, minden nadrágos ember ellen. (Ellenmondások.) Meskó Zoltán : Megnézi a kabátot, ki van benne Î Giessw ein Sándor : Ez elől a jelenség elől nem hunyhatunk szemet. Olyan helyeken is tapasztaltam azt, ahol nincs zsidó boltos vagy kocsmáros. "Ez onnan van, mert ép az a hid hiányzik nekünk, amely összekösse a falu népét a város népével, a földmivesosztályt a középosztállyal. (Ellenmondások.) Meglehet, hogy azok is hibásak, de mi is hibáztunk a mi tétlenségünkkel, közönyösségünkkel. Ez nem munka, ha mi csak a zsidót szidjuk, avval mi egy lépéssel sem fogunk előre menni. Avval épen az u. n. zsidóuralmat fogjuk megerősíteni. (Ellenmondások.) H aller István : Mihelyt tenni akarunk, akkor tiltakoznak. Sándor Pál : Jogegyenlőség ! (Zaj.) Giesswein Sándor : Nem jó nyúlni olyan eszközökhöz, amelyek esetleg megfordulhatnak. Én ezért nem vagyok barátja a kivételes törvényeknek. Itt különösen különbséget akarok tenni a felsőiskolák és az egyetemek között. A törvényjavaslat indokolásában ugyanis az egyetem is körülbelül ugy van odaállítva, mint egy szakiskola. Elvégre az egyetem is szakiskola per accidens. De lényegénél, hagyományainál fogva az egyetem tulaj donképen a tudomány terjesztője minden irányban. Ha szakiskolákban van numerus clausus, vagyis, ha a szakikola az ő terjedelménél fogva csak bizonyos számú növendéket tud befogadni, ez természetes dolog. Pl. nálunk is a tanítóképzőknél eddig is megvolt a numerus clausus. Ott bizonyos létszámon felül nem vettek fel növendékeket, legfeljebb ministeri engedéllyel bizonyos externistákat, hogy évközben, ha megüresedik egy hely, az betölthető legyen. Az államnak érdeke, hogy annyi tanító legyen, amennyire a népnevelés szempontjából szükség van, de viszont nem akarja az állam azt sem, hogy fölös számban legyenek tanítók, mert a tanítói képesítés csak-erre a bizonyos egy szakmára képesiti az illetőt. Haller István : Az orvosi, ügyvédi is. Giesswein Sándor: Kérem, jogi végzettségre akárhány embernek szüksége van, aki nem megy jogi pályára. A jog ismerete lehet sokaknál kenyérkereset, de magában véve nem kenyérkereset. Még a teológia sem tiszta szakiskola, mert én ismertem olyan embert, — világit — aki az ő ismeretei fejlesztésére beiratkozott a tologiai fakultásra. Az orvosi egyetemre egyedül lehet azt mondani, hogy az teljes szakiskola. Én teljesen méltánylom azokat, amiket Herrmann t. képviselőtársam a műegyetemre nézve mondott. Tény az, hogy ott, ahol rajzolással, laboratóriumi oktatással foglalkoznak, szóval mindenféle ilyen szemléltető oktatásnál, ha az a tanterem csak száz tanulónak ad helyet, akkor oda nem lehet kétszázat begyömöszölni. Legfeljebb ugy lehetne segíteni, hogy parallel előadások lennének. Erre azt mondom : jól van, a nűegyetem szakiskola. De az egyetemet nem ismerem el szakiskolának. Akkor teljesen szakítunk az egyetem régi tradíciói val. Teljesen szakítunk avval, hogy azelőtt büszkesége volt az egyetemnek és a tanároknak, ha minél több hallgatójuk volt. Olvassuk, hogy a középkorban [a hires bolognai, párisi egyetemeken sokszor a szabadba kellett kimenni és a hírneves tanárok ott tartottak előadásokat, hogy a sok ezer ifjú meghallgathassa őket. Manapság tényleg mások a viszonyok, manapság nem fordulhat az sem elő, hogy a tanárok egyik országból a másik országba vándorolnak, még kevésbé, hogy a tanárokkal együtt a hallgatók is odavándorolnak, hogy kedves tanárjukat meghallgathassák. Akkor ugyani? laiin volt mindenütt a tudomány terjesztésének a nyelve, ami jelenleg nincs meg, és legfeljebb akkor lehetne hasonló állapot, ha majd eszperantó nyelven tartják az előadásokat. Magyarországon igenis, van elég ifjú, aki a tudományban előhaladni akar, és ezek előtt a tudomány csarnokának az aj tája it nem szabad bezárni. Az egyetemnek olyas Valaminek kell lenni, am mnden pol ilikán és poli+ika kurzuson felül áll. Énnekem az ideám e tekintetben nindig az angol-szász iskolai tipus. Hermann t. képviselőtársam tegnap hivatkozott a francia egyetemekre. A francia egyetemek azonban lesiklottak rég utjukról, azok tulajdonképen állam szakiskolák. De Angolország, amely oly büszke régi egyetemi intézményeire, Cambridge-re, Oxford-ra, az fentartja még az ő egyetemeit, mint a tudomány szövétnekeit és terjesztőit. Épen azoknak, akik a konzervatív szellemet akarják ápolni, azoknak kell az egyetem ügyében erre az álláspontra helyezkedni ök, mert különben odajutunk, hogy az egyetem mintegy az állam szolgája lesz. A középkorban, de még az újkor kezdetén is, az egyetemek jogi tanácsokkal szolgáltak az országok vezetőinek. Az is igaz, hogy nem adtak mindig jó tanácsot, mert pl. a páii-i egyetem annak idején az angoloknak, akik megszállva tartották Parist, azt a tanácsot adta, hogy Jeanne d'Arc-ot mint boszorkányt égessék el. De mégis az elvet, az egyetem szabadságát, autonómiáját mindig iparkodtak fentartan i. En azt nagybecsű dolognak tartom. Én, mint a budapesti Alma Mater gyermeke, hálás akarok lenni ahhoz az egyetemhez, amely engem nevelt. Kivánom, hogy éppen a tudomány objektivitása szempontjából ne lehessen az egyetem beléletét rrinivter rendeleltekkel szabályozni, hogy onnan minden destruktiv dolog eltávolodjék. A destruktiv dolog mégis ott van és az nem magától nőtt, hanem erőszakos módon plántálták oda be az egyetem autonóm ájának a megsértésével. Éppen •azért, ha a jövőre nézve is megakarjuk óvri egyetemünket tradicionális nemzet szellemében, akkor számára az autonómiát biztositanunk kell.