Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-104
A Is emzetgyülés 104. ülése 1920, Gömbös Gyula : Azt is a zsidó csinálta, igen I ügyesen. Mefisztó módjára össze veszejtette a magyarokat. (Felkiáltások : És röhögött a marhába ! Most is ezt csinálják!) Gunda Jenő ; Mint a mellékelt ábra mutatja ! Gömbös Gyuia : Ezt a hatalmas, erős fajt, a magyar fajt, amely ezer éven keresztül meg tudta állani a helyét ethnográfiai elszigeteltségében, mégis annyira képes volt narkotizálni a zsidó faj, hogy nem tért magához, mert az igazi hatalmi tényezők nem voltak a kezében. Ez pedig különösen a gazdasági tényező. Tudom, hogy nem neveltek erre bennünket, ez a mi hibánk, de különösen azoknak a vezéreknek a hibája, akikre ma Ugron Gábor képviselőtársam hivatkozott, ( Ugy van ! Ugy van !) Én meghajtom a zászlómat ama nagy emberek előtt, akik a múltban vezettek bennünket, de tévedtek abban, hog}' nem vették észre, hogy itt a magyar fajnak lenyügözéséről, járombahajtásáról van szó. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Igen t. Nemzetgyűlés ! Egyik argumentációja a liberális sajtónak és a zsidóságnak az, hogy : mit szól a külföld ? Bizonyos az, hogy nekünk, keresztény magyaroknak ma nincs meg az a szervezetünk, amellyel a külföldet meg tudjuk szólaltatni. Meskó Zoltán : Már készül ! Gömbös Gyula : Csak egy jelenségre hivatkozom : a minap itt volt a keresztény ifjak amerikai szövetségének titkára . . . Dinich Vidor : Zsidó volt az is ? (Derültség.) Gömbös Gyula : Az keresztény volt, hála Istennek. (Zaj.) Itt vannak a bajorok s az egész világon, Angliában is, a cionizmust megint előtérbe tolták, mint szükségest. (Zaj.) Amikor tehát azt látjuk, hogy az egész világ a kereszténység jegyében fog a jövőben kialakulni, akkor mi most, amikor a döntő küzdelem van, amikor végre tettekbe kell átszármaztatni és transzformálni azt, amit nii mondottunk eddig, zászlóvivés helyett megint a kőre üljünk és várjuk meg, mit csinál a Nyugat ? Ha mi történelmi hivatásra vállalkoztunk, tessék azt teljesíteni. (Helyeslés.) A külföld nexusait, a külföld erejét, különösen a szabadkőrnivesség erejét, amelynek páholyába beleültünk, nem akarom lebecsülni, az hatalmas erő. Én nem becsülöm le az internacionális vonatkozásokat, de viszont nem szabad lebecsülnöm és nem becsülhetem le azt az erőt, amely a magyar vérben van. A faj magyarnak erősitése biztosit] a egyedül, egészen egyedül a második ezerévet. (Élénk helyeslés.) Épen ezért az a törvényjavaslat, amely ma a Ház asztalán fekszik, a faj magyar-védelmet, a magyar faj erősítését jelenti. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Nem egészen !) Nem egészen, jönnek hozzá itt pótinditványok és abban a reményben, hogy a részletes vitánál az itt elhangzott felszólalások figyelembe fognak vétetni a százalékos viszony megállapításánál, én ezt a törvényjavaslatot, amely első intézményes megoldási kísérlete a keresztény kurzusnak, örömmel üdvözlöm és elfoga. évi szept.hó 17-én, pénteken. 375 dorn. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) Elnök : A kereskedelemügyi minister ur kivan szólni. Rubinek Gyula kereskedelemügyi minister: T.. Nemzetgyűlés ! Tisztelettel beterjesztem az 1920. évi népszámlálásról szóló törvényjavaslatot és annak indokolását. Kérem, méltóztassék azt az osztályok mellőzésével tárgyalás végett a közgazdasági és a pénzügyi bizottsághoz utasítani és egyúttal kérem a sürgősséget is kimondani, mert október végén óhajtom a népszámlálást elrendelni. (Éljenzés jobbfelől.) Elnök : A törvényjavaslat az osztályok mellőzésével a közgazdasági és pénzügyi bizottsághoz utasittatik sürgős tárgyalás és jelentéstétel végett. Szólásra következik ? Gerencsér István jegyző : Rupert Rezső ! Elnök : Rupert Rezső nincs itt. Következik ? Gerencsér István jegyző : Szücs Dezső ! Szücs Dezső : T. Nemzetgyűlés ! Ez a törvényjavaslat, amely most tárgyalás végett a t. Nemzetgyűlés előtt fekszik, egész természetes következménye egyfelől a magyar nemzetet, magyar államiságunkat ért pusztító viharnak, másfelől pedig a jelen válságos viszonyaiból a magyar nemzetet kivezetni törekvő nemes akaratnak és a nemzeti jövendőn féltő szeretettel csüggő éber őrködésnek. A kettős forradalom viharainak romjai között járkálva, nagyon szomorú tapasztalatokat gyűjthetünk magunknak. Ezek a szomorú tapasztalatok indítják a magyar jövőnek munkásait arra, hogy a magyar nemzeti jövendőnek minél szilárdabb alapokat, minél erősebb bástyákat teremtsenek. Valamilyen motívumok sarkalták azokat, akik e törvényjavaslat megalkotásában részt vettek. Az én meggyőződésem az, hogy a törvényjavaslat alkotóinak lelkében kellett hogy benne legyen az az érzés,' amely hevítette Zrínyit a költőt, a hadvezért, akit a magyar hősöknek földben eltemetett csontjai nem engedtek pihenni. Kellett, hogy e törvényjavaslat alkotóinak lelkében ott legyen az a mélységes belátás, amely Bocskainak lelkében honolt, aki a keresztény felekezetek békés együttműködésétől várta e hazának felvirágzását és a magyar fajnak messze sugárzó felemelkedését. E törvényjavaslat alkotóinak lelkében kell hogy ott legyen az a tudat, amely odavetiti a fejünk felől elvonult és a távolban komoran feketélő fellegekre magyar fajunk halhatatlanságába vetett hitünknek reméltei] es szivárványát. Kell, hogy e törvényjavaslat alkotóinak lelkében ott legyen az a szilárd meggyőződés, hogy a keresztény erkölcsiség nemcsak az egyén, hanem a nemzet egészséges életműködésének is egyik feltétele és hogy ebben a keresztény erkölcsiségben találja meg az emberiség a maga értékes élettevékenységének biztos rugóit. Ha a nagy lesiklás utána magyar jövendő épületét nem akarjuk fövényre építeni, hanem kősziklára, akkor szükséges, hogy a magyarság
