Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-104
A Nemzetgyűlés 104. ülése 1920. évi szept. hó 17-én, pénteken. 373 T ainnek, igaz az is, hogy mert nálunk 5% a zsidópág, tehát az egynegyed százalékok messze túllépte, bekövetkezett nálunk az ő következtetése, amint azt a statisztika is mutatja, hogy mindenütt, ahol hatalomról, gazdagságról van szó, a zsidók nem */ 4 , vagy 5 százalékot, hanem 56—50—40% erőtényezőt jelentenek. Sokat és részletesen ezzel a kérdéssel foglalkozni nem akarok, de méltóztassék mégis megengedni, hogy miután katona voltam és alkalmam volt épen a központban statisztikával foglalkozni, a háború szempontjából, de különösen a háborús ellenállás, a mögöttes ország szerepére vonatkozólag is itt egy kis kitérést tegyek. (Halljuk ! Halljuk ! Felkiáltások : Nagyon fontos !) Igen t. Nemzetgyűlés ! A zsidó főiskolai hallgatók egy memorandumot írtak és azt mondották benne, hogy ennyi zsidó volt a fronton. Ha a frontról beszélünk, akkor egész világosan meghatárolandó, hogy minő része ez a frontnak, ( Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ha azt mondták volna, hogy a Károly-csapatkeresztesek között ennyi a százalékuk, leemeltem volna a kalapot előttük. Leemelem a kalapomat természetesen azok előtt, akik hazájukért elestek, leemelem azok előtt, akik hazájukért véreztek és harcoltak, kritikám azokról szól, — és ez a többség — akik a mögöttes országrészben voltak, az u. n. Etappenraumban, a hadtápkörletben és nemcsak a pótkeretnél, hanem különösen a felmentettek sorában. Dinich Vidor : A tréneknél ! Meskó Zoltán : Nehéz tüzérségnél ! Gömbös Gyula : Itt disztingválni kell, mert csak akkor látjuk, hogy miről van szó, amikor számokkal dolgozunk, hiszen minden szám és minden statisztika akként állitható be, ahogy én azt akarom. A hivatalos statisztikán, azt hiszem, most dolgoznak. Nem akarok előre ezekről beszélni. Hornyánszky Zoltán : Pedig szép volna ! Gömbös Gyula: Prohászka Ottokár t. képviselőtársam tegnap egynéhány számadatot mondott, amelyek annyira nagyhatásuak, annyira igazak, hogy én ezekkel a számadatokkal, különösen a vérveszteségi számadatokkal nem akarok dolgozni. Amidőn 1917/18-ban az orosz birodalom bukása után hazajöttek első hadifoglyaink és jelentést tettek az oroszországi helyzetről, erről az akkori cs. és kir. hadügyministerium összefoglaló jelentéseket készíttetett és az akkori rezsimnek és irányzatnak megfelelően mindig gúnyos megjegyzéseket olvastam arra vonatkozólag, hogy Oroszországban különösen a magyar tisztek azok, akik bomlasztják a hadifoglyokat. . . Dinich Vidor : Azok nem magyar tisztek ! Gömbös Gyula : ... a magyar tisztek azok, akik a kommunizmus tanait hirdetik a fogolytáborokban. Elképzelhető, hogy hazafias önérzetemet ez bántotta és én illetékes helyen közbenjártam, hogy tessék megmondani, hogy milyen magyar tisztek azok, mert gyanítottam, hogy nem lehet igazi magyar tisztről szó, hiszen a magyar nép etikájával, a magyar nép természetével össze nem fér az, hogy kommunista legyen, (Ugy van I Ugy van !) Össze nem fér különösen az, hogy hazafiatlan legyen. Épen ezen oknál fogva a következő statisztikáknál és jelentéseknél már jelezték, hogy : ungarischer jüdischer Offizier. Dinich Vidor : Olyan nincs, csak zsidó tiszt. Gömbös Gyula : Èz a körülmény arra kényszeritett, hogy ezzel a kérdéssel részletesebben foglalkozzam és megállapitottam azt, hogy az egész oroszországi bolsevista mozgalomban közreműködő magyar tisztikarnak nagy-nagy százaléka, körülbelül 95%-a volt zsidó, 5%-a volt csak keresztény. (Ugy van ! Ugy van ! Taps a baloldalon.) Igen tisztelt Nemzetgyűlés ! Megmondom őszintén, bár akkor politikával nem foglalkozhattam, bizonyos lázas félelem fogott el, mert ugyanabban a pillanatban, amikor ezt a jelenséget láttam, a mögöttes országban nálunk pacifistadefaitista hangok hallatszottak. Kutattam, miképen van az, láttam a tőke elhelyezésében, a felmentettek között a zsidók nagy százalékát, és ennek következtében többször kénytelen voltam olyan referátumokat irni, amelyek felhívták az illetékes körök figyelmét arra, hogy vigyázni kell, nehogy egy általános pacifizmus, defaitizmus kapjon lábra. Meskó Zoltán : Mit szólt hozzá Hazai Samu ? (Derültség.) Gömbös Gyula : Ezen kutatásaim közepette Chamberlainnek egy munkája került a kezembe, és ez volt az irányító, melynek alapján ezeket a kérdéseket boncoltam. Ez a munka a »Rasse und Nation« c. folyóiratban jelent meg és mottója a következő volt : »Ha egy nemzet naggyá akar feljlődni, egy alapvető elvből kell kiindulnia, és ez a nemzeti jelleg megalkotása, azaz egy körvonalozottan megkülönböztetett faj megteremtése.« Ugyanebben a munkában Chamberlainnek egy levele van idézve. Egy román politikus érdeklődött nála, hogy a zsidókérdéssel szemben hogyan vélekedik, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy Romániában nagyon égető volt ez a kérdés . . . Dinich Vidor : Volt, de már nem az ! Le vannak pénzelve ! Gömbös Gyula : ... és ennek következtében Chamberlain többek között azt irta ennek a román politikusnak : »Ez a helyzet Angliában, ezt volt képes rövid idő alatt százezer zsidó 30 millió angolszásszal szemben keresztülvinni. Es önök azt gondolják, hogy ha az öt és fél millió román nép a négyszázezernyi zsidó vendégének teljes politikai és polgárjogokat ad, száz év múlva — mit mondok ? harminc év múlva — lesznek-e egyáltalán románok a teherhordókon, utcaseprőkön és véresre robotolt béreseken kivül ?« (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Angliában tehát négyszáz angolszász lakos után egy zsidó lakos számitható, Romániában Chamberlain számítása szerint annak idején 14 keresztény után egy zsidó. Dinich Vidor: Most van nekik elég!
