Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-104

A Nemzetgyűlés 104. ülése Ï92Ô akkor, bár sokan vagyunk azon az állásponton, hogy a nők túlságos nagy mértékben vétettek fel az alkotmány sáncai közé ; ugyanakkor, amikor a választói jogot a lehető legteljesebb mértékben megadjuk nekik : olyan intézkedést lép« tétünk életbe az egyetemen, amely lehetségessé teszi a nők kizárását. Már a múlt években bizonyos mértékig kettéválasztották az egyetemi ifjúságot és ismerjük az orvosi karnak a felfogását is, amely meglehetősen rideg e kérdésben. Mivel most magukra az egyetemi karokra van bizva a felvétel, ismerve az orvosi kar állásfoglalását, nagyon könnyen megtörténhetik, hogy orvostanhallgatónőt egyáltalában nem fognak az egyetemre felvenni, ezt pedig én helytelennek tartanám. Ugyanígy fog ez történni más fakultásokon is, ahova a nők be vannak engectve. En az orvosnőket feltétlenül szükségesnek tartom a női nem egészsége szempontjából, s a tanítónőket, tanárnőket feltétlenül szükségesnek tartom a leányok jellembeli nevelése terén. Sem a tanárnőket, sem az orvosnőket bizonyos mértékben nem nélkülözhetjük, tehát nagyon helytelennek tartom azt, hogy a karnak kezébe menvén át az elhatározás azon a téren, hogy kit vesznek fel és kit n©m vesznek fel az egyetemre, könnyen megtörténhetik, hogy a nők kizáratnak ugyanakkor, amikor jól tudjuk azt, hogy pl. Angliának legkonzervativebb egyetemein : az oxfordi és cambridgei egyetemen épen most bocsátották felső oktatásra a női hallgatókat. Nagyon kérem a kultuszminister urat, hogy a véleményem szerint nagyon is bevált elvi magaslatról, amelyre Wlassics Gyula több mint két évtizeddel ezelőtt emelkedett, ne csússzék le és tegye lehetővé, hogy abban a mértékben, amilyen mértékben az országnak az orvosnőkre és tanárnőkre szüksége van, a nőknek az egyetemre való beiratkozása elé továbbra se gördit. sen akadályokat. T. Nemzetgyűlés ! Kétségtelen az, hogy az egyetemről kizártaknak igen nagy része —- és nemcsak olyanok lesznek, akiktől meg akar szabadulni a mélyen t. kultuszminister ur, hanem olyanok is, akik kiszorulnak csak azért, mert nincs elég hely — ezek közül a gazdagabbak, a vagyonilag tehetségesebbek külföldre fognak menni tanulni. Ebből egy nagy tehetség-export fog bekövetkezni, karöltve egy erős pénzexporttal, mert hiszen kétségtelen, hogy különösen a mostani valuta mellett, a mi koronaszámitásunk szerint, óriási összegekkel kell majd támogatni az itthon élő szülőknek azokat a fiatalembereket. Romlani fog ezzel a kulturvalutánk és romlani fog a gazdasági valutánk. Arra az álláspontra kell helyezkednünk, hogy ha helyes is mindaz, amit a kultuszminister ur javaslatának indokolásában felhoz, ha ezek az alapelvek helyesek is, de a keresztülvitelük végre nem hajtható már azért sem, mert hiszen az én eddigi kritikámbán a rejtett célzatoktól eltekintve beszéltem, de még ezektől eltekintve sem lehet igazságosan végreèvi ssept. hó 17-én, pénteken. S67 hajtani, még kevésbé akkor, amikor a javaslatban nyíltan be nem vallott, de a beszédekben nyíltan bevallott célzatok állanak a jelen javaslat háta mögött. De ha arra az álláspontra helyezkedik a t. kultuszminister ur, hogy ezek a szempontok kell hogy a főbb indokát képezzék annak: ki 'vétetik fel az egyetemre és ki nem, akkor azt kérdem a mélyen tisztelt kultuszminister úrtól, hogy hogyan fogják a beiratkozások alkalmával megállapítani azt, hogy valaki zsidó-e, vagy nem zsidó? A vallást fogják-e tekintetbe venni, azt fogják-e keresni, hogy ma az illetőnek mi a vallása, van-e keresztlevele? Kérdem azt, hogy vájjon hányadik fokig visszamenőleg fogják kutatni azt, hogy az illetőnek volt-e zsidó őse vagy nem? Thomas Ferenc: Ötödik fokig! Ugron Gábor: Mi lesz azokkal, akik félvérüek, negyedvérüek ? Erre, t. Nemzetgyűlés, nagyon könnyű a válasz. Hiszen hallottuk, hogy nem a vallásról van sző, hanem a fajról. Pető Sándor: Ki a magyar faj? (Mozgás.) Ugron Gábor: A Magyarországon lakó magyar nemzet tagjainak nem hiszem hogy lenne egyetlenegy olyan egyede, akiben tisztán megvan az a turáni vér, amit őse behozott Ázsiának a síkjairól. Hihetetlen nagy összevegyülések történtek Európa különböző fajai közt, a magyarság területén is hihetetlen összevegyülósek voltak . . . Gunda Jenő: De asszimilálódtak! Magyarokká lettek! Ugron Gábor : . . . úgyhogy magát a fajt tisztán, világosan felismerni nem olyan könnyű. (Felkiáltások half elöl: Nem is kell! Nem is keressük !) Tudtam ezt az ellenérvet, amelyet t. képviselőtársam felhoz, hogy azonban azok a fajok, amelyek nem asszimilálódhattak, igenis megismerhetők, tehát valószínűleg meg lesz ismerhető bizonyos része a zsidó fajnak is, de nem valamennyi. Kíváncsi vagyok azonban arra, hogy ezt a fajt hogyan és miképen fog? ják megállapítani. Hogyan fogják megkülönböztetni pl. — mert hiszen megtörténhetik ez az eset — a sémi zsidót a sémi arabstól. Haller István vallás- és közoktatásügyi minister : Azt hiszem, nem sok ilyen esetünk lesz. Fiziológust fogunk keresni. Dánér Béla : Fáj neki a zsidók feje ! Ugron Gábor : De a zsidót nemcsak fajnak, hanem egyszersmind nemzetiségnek is nevezik. En ennek vitatásába nem bocsátkozom bele, azonban nagyon jól tudjuk, hogy a nemzetiségi megállapítás annak idején az egész országban — pedig volt elég bőven részünk különböző nemzetiségekben •— bemondás alapján történt: aki magát magyarnak vallotta, az magyarnak íratott be, aki magát tótnak vallotta, azt tótnak irták be. Nagyon nehéz más megkülönböztetést találni