Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-104

 Nemzetgyűlés 104. ülése 1920. évi szept. hó 17-én, pénteken. 365 talán jellem, erkölcsös felfogás, jó magaviselet, megfelelő tudományos előképzettség. Azt hiszem, hogyha ezeket a szempontokat minden egyes felveendő fiatal embernél meg lehet kétségtelenül állapítani, ezek szerint a szempon­tok szerint a legjobbakat ki lehet válogatni, akkor elhiszem azt, hogy ez a numerus clausus feltétlen áldással jár, azonban mélyen t. kép­viselőtársaim, ezt a mértéket igazságosan meg­találni minden egyes felveendő fiatal embernél fizikai lehetetlenség, nem is beszélve arról, hogy már maga az a tény, hogy bizonyos része az egyetemi hallgatóknak kizáratik, nagyon anti­demokratikus, mert hiszen azok, akik kizárat­nak, másutt kell hogy elhelyezést találjanak, tehát a gazdag ember gyermekei el fognak helyezkedni más vidéki egyetemen vagy kül­földi egyetemen, szegény ember tehetséges, spe­ciálisan tudományos pályára nem alkalmas gyer­mekei azonban kénytelenek lesznek lemondani arról, hogy magukat az egyetemen tovább ké­pezzék. Az a rendelkezés, amelyet a kultuszminister ur kiadott, amely természetesen a törvényjavas­latban és az indokolásban nem szerepel, már rámutatott arra, hogy ennél a kiválasztásnál nem ezek és nemcsak ezek az előbb felsorolt mindnyájunk által kifogástalannak jelzett szem­pontok irányadók. Bemutattak nekem egy ilyen beiratkozási pályázati kérvényt, ehhez kell az eddig szüksé­ges mellékleteken kivül összesen még ujabb hat melléklet. A hat közül minden egyes mellékletet különböző hatóságoktól kell beszerezni és min­den különböző hatóságnál a háborús idők ácsor­gásait messze felülhaladó fél és egész kilométe­res libasorban álló tömegeket lát az ember, amelyek várják azt, hogy órák vagy napok múlva rájuk kerüljön a sor, hogy az elöljáró­ságon, a rendőrségen, vagy egy harmadik helyen ezen bizonyítványok valamelyikét megszerez­hessék. Miről kell, hogy ezen bizonyítványok kiállítva legyenek ? A felveendő édesapja, vallása, a felveendő édesapja előbbi neve; felveendő édesapja előbbi lakása; felveendő édesapja fog­lalkozása. Én ezek között ez egyetlenegy krité­riumot találok, amely bizonyos fokig elfogad­ható és ez az édesapa foglalkozása. A többi kritériumot a nemzeti érzés, hazafiság, jellem, erkölcs, tudományos előképzettség szempontjából nem tudom elfogadni. Haller István vallás- és közoktatásügyi mi­nister : A nemzeti hűség szempontjából fontos. Ugron Gábor : De a foglalkozásnál is milyen könnyen lehet igazságtalan az elbírálás. Az bi­zonyos, hogy vannak olyan aljas foglalkozású emberek, akiknek a gyermeke már egészen in­ficiálva kell hogy legyen, ha abban a környe­zetben nő fel. Azonban tapasztalhatjuk, hogy azok, akik olyan szerencsétlenek, hogy aljas fog­lalkozást űznek, valami furcsa, önkéntelen érzés­ből gyermekeiket nem abban a környezetben nevelik, hanem valahová elküldik, hogy a gyerek ne is sejtse, mi az édesapja foglalkozása. Azon­ban a jövőben esetleg a legderekabb fiatalem­bert el fogják zárni az érvényesüléstől, csak azért, mert az apja bűnös volt, bűnös volt abban, hogy nem tisztességes-foglalkozást űzött. A kritériumok között a legfontosabb a nem­zetiség kritériuma. De ennek a 18 éves fiatal­embernek a nemzethűségét megállapítani, ez egyike lesz a legnehezebb problémáknak. Az érettségi bizonyítványt olyan professzori kar állítja ki, amely ismeri azt a gyermeket, mert hiszen ő nevelte. De nem az érettségi bizonyít­ványban foglalt adatok lesznek itt irányadók, hanem annak a tanári karnak a döntése, amely azt a fiatalembert soha nem látta és melynek sejtelme sincs annak a kvalitásairól. Kifogásoljuk, — azt hiszem, mindnyájan ebben a Házban — azt, hogy a múlt év folya­mán a minister ur legjobb törekvése és aka­rata ellenére a főiskolákon azok az exeesszusok megtörténtek, amelyekről bővebben beszélni nem óhajtok. Csak annyiban van különbség egyikünk és másikunk közt, hogy vannak, akik ezeket az excesszusokat megértik, és vannak olyanok, akiknek az a felfogásuk, hogy mégis nagyobb eréllyel bele­nyúlva ebbe a kérdésbe, ezeket az excesszusokat el lehetett volna kerülni. Hiszen volt tapaszta­latunk más téren arra, hogy egyetlen egy kemény mozdulattal sok keserűséget meg tudtunk szün­tetni. Hónapokon keresztül — nem egyete­temen, hanem másutt — tapasztaltunk rendet­lenséget, hogy csak evvel az enyhe kifejezéssel éljek. Ezeket soha meg nem torolták, úgyhogy mindjobban elburjánoztak. Mihelyt azonban egy erélyes mozdulat történt és az egyik nagyon sajnálatos és súlyos ilyen eseménynél belenyúltak darázsfészekbe, abban a pillanatban megszűnt az egész és azóta ez az egész főváros lakosságát nyugtalanító dolog, legalább ez idő szerint, tökéletesen véget ért. Ismétlem, elitéljük ezeket a hibákat, amelyek az egyetemen történtek, , tehát temészetesen arra kell törekednünk, hogy ezek mosb és a jövőben ki legyenek zárva, ki legyenek zárva elsősorban a professzori kar auto­nómiájának szempontjából. Azonban itt is a minister ur bizonyos koncessziókat tesz. Igaz, hogy a fiatalságnak a jövőben nem lesz döntő szava vagy beleszólása, hogy ugy fejezzem ki magam, szavazati joga arra, hogy valamely kollégája felvétessék-e az egyetemre vagy sem, azonban mégis joga lesz az ifjúsági testületek képviselőinek jelen lenni a tanárok határozatánál és ott felhozhatják,, hogy kollé­gájuk ellen mit tudnak, mit nem. Én semmiféle szempontból sem a "felsőbb oktatásnál, sem az alsóbbnál nem vagyok és nem leszek hive annak, hogy egyik fiatalember a másikkal, a kollé­gájával szemben mintegy spicliskedésre nevel­tessék, hogy intézményesen beállítsuk a fiatalság lelkivilágába a spicliskedést, feljelentést, árul­kodást és ezzel önkéntelenül megint — amit

Next

/
Thumbnails
Contents