Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-104

358 A Nemzetgyűlés 104. ülése 1920. évi szept. hó 17-én, pénteken. külföld is olyan szomorúan a saját bőrén ta­pasztalta volna azt a sok nyomorúságot, amit mi a forradalmaknak és a zsidók szereplésének köszönhetünk, egészen bizonyos vagyok abban, hogy a külföld is kivételes eszközökhöz nyúlna, még pedig olyan kivételes eszközökhöz, amelyek sokkal radikálisabbak lennének, mint a mieink. Hol van az megírva, hogy minden zsidó­nak orvosnak, ügyvédnek vagy ehhez hasonló magasabb kvalifikációju pályára kell mennie? Miért nem foglalkoznak fizikai munkával? Miért nem mennek kapálni? ( Ugy van! jobbfelol.) Hát a fizikai munka lealacsonyító? Csakhogy én nagyon tisztában, vagyok azzal, hogy sokkal könnyebb a kávéházi asztaloknál illegitim utón milliókat szerezni, mint kapával. Kószó István : Egyszer van aratás egy esz­tendőben ! Dinich Vidor: Igen t. Nemzetgyűlés! Év­tizedekkel ezelőtt a zsidóság mindent el­követett, hogy ugy a politikai, mint a ka­tonai hatalmat kezébe kerítse. Ezt elérte a bolsevizmus alatt és tudjuk, hova juttatta a nemzetet. Tehát csak önvédelmi szempontból cselekszünk akkor, amikor a zsidóság ellen védekezünk. Különösen azok után az adatok után» amelyeket tegnap Prohászka igen t. kép­viselőtársamtól hallottam, még szilárdabb a meg­győződésem, hogy a zsidóságot tiz esztendeig le kell tiltani az egyetemre járástól. Pető Sándor igen t. képviselőtársam azt áilitotta, hogy a magyar ipart és kereskedelmet a zsidóság teremtette meg és mindig u. n. magyar zsidóról beszélt- Én ezt tagadom. A magyar ipar és kereskedelem megteremtésében nagyobb­részt a magyar iparosok és kereskedők jártak el. Ellenben azt elismerem, hogy a kereskedelem, amely ma is a Teleki-téren, a kávéházi asztalok­nál és egyéb hasonló helyeken folyik, az zsidó kereskedelem. De ettől óva intem a magyar iparosokat és magyar kereskedőket. Folyton ugy beszélnek és ugy állítják be a zsidóságot, mint magyar zsidókat. Ez ellen is tiltakozom, mert magyar zsidó a világon nincs. Legeklatánsabb példa erre, hogy,hogyan viselkedik a zsidóság a román megszállott^ terü­leteken. Egyetlen zsidót sem láttunk, aki ott csak azért kapott volna huszonöt botot, mert fél téglával verte volna a mellét, hogy ő magyar. Ellenkezőleg, mindegyik tagadta és azt mon­dotta, — nagyon helyesen — hogy ő zsidó. Egész biztos vagyok abban is, hogy kaptak huszonöt botot, de nem azért, mert magyarnak vallották magukat, hanem egészen másért. Láttuk a zsidóság szereplését a háborúban is és — tisztelet a csekély számú kivételeknek — hogy-hogynem, a zsidóság legnagyobb része szívbajos volt. Ha pedig nem volt szívbajos, akkor mint manipuláns nagyszerűen megtalálta magának a gránátbiztos fedezéket és az élelme­zésen és ruházati felszereléseken kis vagyonkát tudott magának ügyesen szerezni. Azután volt a zsidóságnak egy másik része, amely egyenesen predesztinálva volt a szanitéc-szolgálatra. Erre vonatkozólag legyen szabad egy harctéri tapasz­talatomat előadni. Az orosz fronton 1915 elején volt szeren­csém azt is láthatni, hogy mikép szerzett egy ilyen szanitéckáplár 73 jegygyűrűt és egynéhány nyakláncot magának és volt szerencsém, mint szakaszparancsnoknak, rajtuk ütni akkor, ami­kor pl. egy halott katonánk nyakláncán elszaki­tással osztozott szanitéc hitsorsosával. Kószó István : Az üzlet a fő ! Dinich Vidor : Tehát ugyebár, a háborúban is megtalálták elhelyezkedésüket. En frázisnak tartom, ha valaki azt mondja, hogy ezzel a javaslattal nyomorékká tesszük, megbénítjuk a tanulni vágyó ifjúságot. Ez a javaslat nem ezt célozza, hanem azt, hogy a magyar nemzetnek joga van önvédelmi szem­pontból . .\ Hegedüs György: Jogos önvédelem! Dinich Vidor: . . . olyan becsületes, igazán keresztény politikusokat, tanárokat, orvosokat, ügyvédeket, Írókat és művészeket nevelni, akik hivatva lesznek a jövőben arra, hogy mindazo­kat a hangos szájú és a liberalizmus köpenyébe bujt agitátorokat, akik az ország romlását elő­idézték, lehetetlenné tegyék és azt az országot, amelyet ezer esztendővel ezelőtt Szent István reánk hagyott, a keresztény magyarságnak meg­tartsák. Az itt elmondottak alapján a javaslatot ebben a formájában nem fogadom el. Elnök: Ki következik szólásra? Héj] Imre jegyző: Szabó Balázs! Szabó Baíázs: T. Nemzetgyűlés! A kul­tuszminister ur nagyszabású és magas nívójú bevezető beszéde után igen érdekes és tartal­mas vita indult itt meg a főiskolai numerus clausus kérdése felett. Pro és kontra nagyon súlyos érvek hangzottak el, amelyek hatása alatt talán kialakult a Nemzetgyűlés -meggyő­ződése, sőt bizonyára sokan meg is elégelték, már a beszédeket. Én nem tartom feleslegesnek ezt a vitát, mert olyan súlyos következményekkel járó tör­vény meghozataláról van szó, amelynél a lel­künket alaposan megnyugtató meggyőződéseket kell szereznünk. Én ebben a kis Magyarország­ban magam is károsnak tartom a diplomás emberek továbbszaporitását, mert ha tovább is ilyen arányokban nő a diplomás emberek száma, akkor olyan torz emberformák leszünk, amely­nek csak a feje nő, a keze-lába pedig elcsene­vészedik. Ezt az abnormitást meg kell szün­tetni. Ep azért nagyon helyeslem a javaslatnak azt az indokolását, hogy útját kell szegni a diplomás proletariátus elszaporodásának. Ugyan­csak helyeslem a javaslatnak azt az indokolását is, hogy ezzel a numerus claususszal a hallgatók alaposabb kiképzése biztositható, még pedig azon egyszerű ós természetes okból, hogy ha kevesebb

Next

/
Thumbnails
Contents