Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-103

341 A Nemzetgyűlés 103. ülése 1920, évi szept. hó 16-án, csütörtöhön. a nagy világításba állította bele, amely a komoly munkát sürgeti, elsősorban az intelligencia, tehát az egyetemi ifjúság számára. Az egyetemnek, az egyetem munkaterének a géniusz műhelyének kell lennie. Az egyetemen tanulni kell. Nagyon sok helyütt felszólaltak abban az irányban és hallottam itt a Nemzetgyűlésben is azi, hogy az ifjúság ne politizáljon. Természetes, hogy! ne politizáljon, hanem elsősorban tanuljon. De értsük meg azt az ifjúságot, amelyet a szenvedély, a szenvedés, az elkeseredés belesodort ebbe a politizálásba. (Ugy van ! balfelől.) Ezzel egy percig sem akarom védeni azokat az erőszakosságokat, amelyeket az egyetemi ifjúság elkövetett, hanem igenis nyomósitani akarom azt, hogy értsük meg ezt a szenvedő, a lövészárkokból hazakerült (Elénk tetszés és taps.) és saját" érdekeit itt valamiképen leszorítva látó ifjúságot, hogy erőszakhoz is nyúlt, hogy odaállt az Alma Mater kapuja elé és azt mondta : akik küzdöttek, véreztek, akik a fronton megálltak és a frontról nem menekültek a tanfolyamok cégére alatt sem (Igaz ! Ugy van !), azoknak mindenesetre elsősorban van joguk, hogy ezen az egyetemen, kenyérhez jussanak. (Igaz ! Ugy van ! Taps minden oldalon.) A magyar ifjúságot én nemcsak ifjúságnak nézem, legalább à mai ifjúságot. A mai ifjúságot én már valamiképen a közélet polgárának, még pedig a szenvedés és a küzdelem keresztségén átment polgárságnak nézem.. (Igaz ! Ugy van !) Ez az ifjúság megérzi a köznek és a politikai életnek hullámverését, ez az ifjúság megérzi a magyar közéletnek, ennek a magyar világnak földrengését. Ez az ifjúság nem blazírt, ez még nincs inficiálva a lemondásnak, a hazátlanságnak, a nemzetköziségnek bacillusaival (Ugy van !) és főleg : ez az ifjúság félti a maga jövőjét, félti a maga kenyerét. (Igaz ! Ugy van !) Mások, akiknek már ; megvan a falat kenyerük, megvan a biztos székük, ezek talán nem is érzik meg ugy meg a nemzet veszedelmeit sem, mint megérzi ez az ifjúság. Azért örüljünk, t. Nemzetgyűlés, annak az ifjúságnak, amely reszket a magyarság féltett érdekeiért, ha ez az ifjúság vétkezett is, ha elvetette is a sulykot, — ha nem is védjük meg ebben : de vállaljunk vele közösséget a nemes, nagy nemzeti érdekek kiküzdésében. (Igaz ! Ugy van ! Taps a Ház minden oldalán.) T. Nemzetgyűlés ! Magának a numerus clau:susnak gondolata egyáltalában nem idegen a mi világunkban. (Igaz! Ugy van!) Én ugy emlékiSzem, hogy liberális publicisztikai körökből is •elhangzott már régebben az a kívánság, hogy legyen numerus clausus : numerus clausus felekezetekre és nemzetiségekre való tekintet nélkül. Miért ? Azért, mert a jogászság olyan óriási árama la magyar közéletnek, hogy simplieiter egyáltalában nem boldogul. De nemcsak ezekből a körökből hangzott él ez a kívánság ; a Magyar Orvosok Nemzeti Szövetsége is rámutatott arra, hogy mi lesz, lia majd a harmadik, negyedik és ötödik évbel kurzusok három év múlva ujabb háromezer orvost Elnök : Akkor következik 1 Héjj Imre jegyző: Prohászka Ottokárt Prohászka Ottokár : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk/ Halljuk!) Nem fogom tu

1 sokáig igénybe venni idejüket, annál kevésbé, mert megszívleltem a kultuszministernek intelmét, hogy az Alma Mater máris kapunyitás előtt áll s Jsövetkezőleg ezt a .törvényjavaslatot lehetőleg tető alá kell hoznunk. Mégis szükségesnek látom, hogy rámutassak bizonyos vezető gondolatokra, bizonyos nagy érdekekre, amelyek ezt a törvényjavaslatot ide a Ház elé hozták és hogy figyelmeztessek egyszersmind azokra az eltolódásokra, a jelszavaknak súlya és nyomása alatt, amelyek nemcsak máskép engedik látni a dolgokat, hanem, sokszor hamis világításba is helyezik. Nagyon fontos dolog, hogy mi magunk tisztában legyünk azzal, hogy voltakép mit akarunk. A mi körünkben is felhangzottak — majdnem azt mondanám — vádak, hogy minek pepecseljük el az időt az ilyenféle törvényjavaslatokkal, hogy hol van azoknak a nagy monumentális, szociális alkotásoknak a vonala, amire szükség volna Magyarország talpraállitásában, hol van az a hatalmas szociális munka, amely belenyúlna a mi nyomoruságainkba és talpraállitana minket. Mit csináljon egy szegény ország, amelynek nincs pénze ? Hogy adja rá fejét szociális alkotásokra, amelyek nem tudom, az alacsony osztályokat állítsák lábra ? Hogyan gondoskodjunk mi munkásbiztositásról, nyugdíjbiztosításról és másféle ilyen szociális intézményekről, amelyek Németországban naponként 2 milliót juttatnak a dolgozó munkások kezeibe ? Honnan vegyük ezt a pénzt ? Nekünk manapság egy más szociális irányban kell dolgoznunk s én ebben a törvényjavaslatban határozottan a szociális munkának egy programmpontját látom. Mert ha az ember azt kérdezi, hogy ez a törvényjavaslat voltakép mit akar, azt kell felelnünk, hogy ez a törvényjavaslat lábra akarja állítani a leszoruló magyar középosztályt. (Elénk helyeslés és taps.) A minister ezt a munkát természetesen az egyetemnél kezdi. Világos, hogy a magyar nemzeti nevelés reorganizációja az egész vonalon megindítandó. Manapság azonban még nem értünk erre reá, hanem az egyetemnél kezdjük, mert az egyetem nyúlik bele közvetlenül a magyar intelligencia világába. Az egyetemből sugárzik ki az a szellem, amely hivatva van a törvényhozással együtt árra a nagy szociális kooperációra, amely nélkül természetesen a törvény semmit-sem ér. Azért nagyon helyes, ha mi azon törjük a fejünket, hogy ezt a szociális alkotást, vagyis ezt a szociális problémát, a leszoruló magyar középosztály problémáját, mikép oldjuk meg, s ha azt mondjuk, hogy ezt ezzel a törvényjavaslattal akarjuk valamiképen megoldáshoz juttatni. Elfogadom ezt a törvényjavaslatot, még pedig Bernolák Nándor t. képviselőtársam indítványával együtt. (Éljenzés és taps.) Elfogadom azért, mert a minister ur ezt az egész törvényjavaslatot abba