Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-91

28 A Nemzetgyűlés 91. ülése 19.20. évi augusztus hó 25-én, szerdán. igy, minden takarékoskodás mellett is valahogy előre tudja vinni. De már, engedelmet kérek, rendkívül rossz néven veszem a pénzügyminister úrtól azt, hogy ő a takarékossági szempontokat ilyen ügyekkel kapcsolatosan is érvényesíteni kívánja. Mert ő valószínűleg takarékossági szem­pontokból és támaszkodva bizonyos korábbi kor­mányintézkedésekre, tartotta vissza, illetőleg aka­dályozta meg ezeknek a segélyeknek a kifizetését. Engedelmet kérek, hiszen mindannyian tud­juk, ha kissé belepillantunk állami életünkbe, hogy a pénzügyminister urnák igen bő alkalom kínálkozik arra, hogy az állam kiadásait és a pénzügyi kormányzat költségeit leszállítsa. De ezen segélyek kiutalását sem késleltetni, sem a takarékosság elvét az ilyen kérdésben érvénye­síteni nézetem szerint a pénzügyminister ur részéről nem helyes politika. Méltóztassék elképzelni azoknak a szegény tanítóknak a helyzetét ott a Tiszán túl, akik végignyomorogták a román megszállást. Amint informálva vagyok, azon tanítók egy részének ezek a drágasági segélyek és háborús segélyek ki is lettek utalva és csak később jutott a pénzügyminister ur eszébe az, hogy ezeket részben letiltsa. Már most hogyan lehet -az, hogy nem egy­forma eljárást tanúsítunk egyikkel és a másik­kal szemben? Én ebben a dologban többször interveniáltam. A közoktatásügyi minister ur meg is tette a magáét, azonban mindezideig — most már körülbelül félesztendő vagy még több is múlt el azóta — nem törtónt meg a pénz­ügyminister urnák az az intézkedése, amelyre a kultuszminister ur egy leiratában hivatko­zik, t. i. hogy a pénzügyminister ur egy kör­rendeletben fogj Ét ÍÍZ illetékes adóhivatalokat a kifizetésre vonatkozóan utasítani. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Mi itt az inter­pelláció közben mindig felvetjük azt a banális kérdést, amely már igazán unalmassá válik az ember előtt, van-e tudomása X minister urnák erről vagy arról? Természetes, hogy a kormány­zati körébe tartozó összes ügyekről kell hogy tudomása legyen. Megengedem, hogy rendkívül el van foglalva a t. minister ur és talán az egész kormány, de mégis azt gondolom, hogy nekünk, a Nemzetgyűlés tagjainak, ha tudomást szerzünk ilyen dologról, mint ez is, és abban az intervenció nem vezet eredményre, kötelességünk itt a Nemzetgyűlés előtt szóvá tenni azt, mert hiszen itt nem csupán arról van szó, hogy egy­néhány tucat tanitó megkapja a maga illetmé­nyeit, hanem arról van szó, hogy a falusi tanítás nívója az egész háború alatt visszaesett, a háborús, forradalmi és megszállási gondok meg­lehetősen demoralizálták az erkölcsöket és az Hitelesítették : Gunda Jenő s. k. nnplóbiráló-bi egyes emberek lelkierejét, úgyhogy ha most nem sietünk és nem támogatjuk a nemzeti kul­túrának ezeket az igen fontos tényezőit, a taní­tókat, és nem igyekszünk minden bajukat orvo­solni, akkor azok a tanítási mulasztások és hibák, amelyek a háború alatt nagy tömegben jelentkeztek, nem fognak eliminálódni, mert hiszen a tanítóságnak nem lesz kedve nyomoru­sága közben ahhoz, hogy kötelességét ugy telje­sítse, ahogy a mai nehéz viszonyok között ennek a kötelességnek a teljesítése a nemzet érdeké­ben áll. Budaváry László." Ugyanebben az ügyben inter­pelláltam már áprilisban, de nem csináltak semmit. (Egy hang a jobboldalon : Most sem fognak !) Berki Gyula ; Nem tudom, helyes-e, amit mondok, de azt gondolom, hogy a legnagyobb érdeke volna az egész ország közönségének és minden közügynek, ha az interpellációs napokon a mi t. minister urainkat itt látnók a Nemzet­gyűlés színe előtt és azokat a kérdéseket, ame­lyeket itt előhozunk, ilyen módon nyomban eli­minálhatnók. En nem gondolok arra, hogy ez nem érdekli a t. kormányt, és az a sok panasz, amit itt interpelláció formájában előterjesztünk, nem talál orvoslásra, azonban elhiszem, hogy nagyon el van foglalva a t. kormány, de hiszen mindnyájan el vagyunk foglalva és mégis módunk­ban áll, hogy ilyen apró ügyekkel foglalkozzunk. Amikor rövid interpellációmat előterjesztem a pénzügyminister úrhoz, csak arra kérem, hogy ezt az interpellációt, ha tárgya nem is valami nagyjelentőségű financiális kérdés, kezelje épen olyan szeretettel, amilyen szeretetet ez az ügy megérdemel. Eőleg nem választ óhajtok interpellációmra, hanem válaszképen cselekedetet szeretnék, azt, hogy ezeket a jogos igényeket a pénzügyminister ur a legrövidebb idő alatt elégítse ki. Ennek a kívánságnak az előterjesztése, teljesen jogos, és elvárom a pénzügyminister űrtől, hogy előter­jesztésemet honorálni fogja és a lehető legrövi­debb idő alatt pótolja azt a mulasztást, amelyet talán nem ő maga, hanem közegei követtek el, de amelyért mindenesetre ő felelős. Interpellá­cióm a következő (olvassa) : »Yan-e tudomása a pénzügyminiszter urnák arról, hogy a tiszán­túli tanítók egy részének drágasági pótlékát 1918-tól, illetve 1919 július 1-től 1920 augusz­tus, illetve március 31-ig visszatartották? Haj­landó-e a legsürgősebben intézkedni?« . Elnök : Az interpelláció kiadatik a pénz­ügyminister urnák. Más tárgy nem lévén, az ülést berekesztem. (Az ülés végződik d. u. 1 óra 55 perckor.) Thomas Ferenc s. k. sági tagok. . .

Next

/
Thumbnails
Contents