Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-101

A Nemzetgyűlés 101. ülése 1920. Önzetlensége iránt és sine ira et studio szólalok fel itt. Azt kérdi az igen t. képviselő ur, hogy lehetséges-e a 250.000 köztisztviselőt eltartani, és hogy ezek a régi Magyarország tisztviselői. Gaal Gaszton : Arról van szó, hogy 13 vármegye tartson el 250.000 tisztviselőt! A lényeget tessék kiemelni ! Weiss Konrád: Mélyen t. képviselőtársam, az igaz, hogy szomorú, hogy 250.000 ember szorult ide ebbe a kis országba, de méltóztassék azt szintén figyelembe venni és ne méltóztassék ezen túltenni magát, hogy ez a nagy tisztviselőtömeg ebbe a 13 vármegyébe csak azért tömörült össze, mert ezek valamennyien hűek voltak az állameszméhez, a magyar nemzethez és mint ilyeneket kergettek el őket a megszállott területről. Gaal Gaszton : Nem mind ! Weiss Konrád : Ezek az emberek egyáltalában nem érdemlik meg azt sem a Nemzetgyűléstől — a Nemzetgyűlés ugy sem bántja őket —• de a nemzetgyűlési tagoktól sem, hogy szemükre vessék azt, hogy ők itt vannak, mert hiszen, ha nem lettek volna tisztességes magyar emberek, akkor bizonyára ott maradtak volna és ha már az állam szolgálatában voltak — mert nagyon helyesen emiitette meg a pénzügyminister ur, hogy ez nem olyan szerződés, mint a közönséges cselédszerződés — ennek a szerződésnek közjogi vonatkozásai vannak. Nekünk azokat a tisztviselőket, akik becsületesen, hűségesen szolgálták az országot, el kell tartanunk, azokról gondoskodnunk kell, amig az állam máskép el nem tudja őket helyezni. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Fangler Béla : Ez kötelességünk ! Weiss Konrád: Én itt, erről a helyről, mint nemzetgyűlési képviselő és mint állami tisztviselő is megállapítom azt, hogy mi magyar tisztviselők nem mondtunk le és sohasem fogunk lemondani arról, hogy azok, akik elkerültek a megszállott országrészekből, oda visszakerüljenek, és épen azért, mert mi ezt nem látjuk olyan nagyon messze, igenis súlyt helyezünk arra, hogy mindazok, akiktől még jó szolgálatot várhat az állam és akik bármilyen munkakörben, akárhova helyezi őket a kormány, meg is teszik kötelességüket, gondoskodásban részesüljenek az állam részéről, hogy az állam ne hagyja őket elveszni és ne ugy cselekedjék velük, ahogy Gaal Gaszton t. képviselőtársam gondolja és kívánja, hogy egyrészüket egy fél vagy egy esztendő múlva eresszék szélnek és tegyék az utcára. Természetesen Gaal Gaszton igen t. képviselőtársam egészen másképen fogja fel a tisztviselők és közalkalmazottak helyzetét, mint azok, akik közöttük élnek és maguk is állami alkalmazottak voltak. Nem mindenkinek adatik meg az az életben, hogy pick auf kezdje el közszolgálati pályáját," amint igen t. Gaal Gaszton NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — V. KÖTET. évi szeptember hó 14.-én, kedden. 289 képviselőtársam kezdte 1000 holdon, azután lett főispán-kormánybiztos és ha az Úristen élteti, ministeri székbe is fog jutni. A legtöbb ember igen nagy és nehéz munkával vergődik fel addig, amig eléri azt a pozíciót, amelyet egy átlagos tisztviselő elérhet, azzal már megszerezte azt a jogot, hogy róla az állam gondoskodjék. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Hogy mit végeztek ezek a tisztviselők a forradalom alatt, — arról nem is beszélve, hogy az egész ország nagysága mégis csak rajtuk múlik, mert hiszen ők a gerince ennek az országnak — hogy állták meg a helyüket, arról elmondhatjuk, hogyha ez a tisztviselői kar nem állott volna azon a magaslaton, amelyen állott mindig a magyar tisztviselői kar, akkor ma a forradalmak után sem ez a Nemzetgyűlés ülne itt, hanem egészen más, olyan, amilyennek a forradalom után az első ministerium megalakult. Itt ülne valószínűleg egy nagy szocialista többség és végesvégig itt ülnének a zsidók exponensei. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Hogy nem ezek ülnek itt és hogy jött egy magyar nemzetgyűlés s a szocialista kormány megszűnt, ez igenis az összes közszolgálati alkalmazottak összefogásának a következménye, akik szembehelyezkedtek mindezekkel és megcsinálták azt, hogy ugy a Peidl-féle kormány elment, mint azok, akik ennek az országnak a romlását idézték elő. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) De tovább megyek, igen t. képviselőtársam. Egyik felszólalásában, azt hiszem a • legelsőben, méltóztatott épen a ministeriális tisztviselőket érinteni, és pedig ott, ahol a miilisteriális tisztviselők inkompatibilitásáról beszélt . . . Gaal Gaszton : Számadatokkal ! Weiss Konrád : ... és, már nem tudom milyen alkalommal, — azt hiszem talán épen zárt ülésen volt hasonló dolgokról szó — azt méltóztatott mondani, hogyha az ember bemegy a hivatalba, reggel' nyolckor nem talál ott senkit, amit különben ma is méltóztatott megemliteni . . , Gaal Gaszton : Tiz órakor sem talál senkit ! Weiss Konrád: ... ha pedig utána néz az ember, újságot olvasnak és fogukat piszkálják. Ha ez igy volna, az csak az illető ministerre vetne árnyat. Ahogy én látom és tudom, ezek a mostani ministerek is reggeltől napestig dolgoznak, már pedig a minister csak akkor tud dolgozni, ha a köztisztviselői kar szintén azon a magaslaton áll, és azon dolgozik, hogy a minister tovább vezethesse az ország sorsát. Hiába ül oda bárki, a legkiválóbb ember is, ha az a tisztviselői kar nem támogatja és nem áll neki rendelkezésére kora reggeltől késő éjjelig. Ha ezt méltóztatik megnézni, mindennap meggyőződhetik róla t. képviselőtársam. Tessék felmenni nyolckor este, vagy tizenegykor este, azok, akiknek az ország sorsát kell intézni, akik vezető pozícióban vannak, vagy a fogalmazói kar tagjai, azok a tisztviselők mindenkor rendelkezésre 37