Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-101

286 A Nemzetgyűlés 101. ülése 1920. évi szeptember M 14-én, kedden. dés. Itt az intézményről van szó. Hogy ezt az " intézményt tönkretegyük azért, mert a tőzsdén sokan nagy nyereségeket tesznek zsebre a mostani időkben : bocsánatot kérek, erre én kapható nem vagyok. De hiszen a tőzsdei nyereségeket néni is lehet egyáltalában elérni egy illetékkel. egy tőzsdeforgalmi illetékkel, vagy helyesebben mondva, forgalmi adóval. Épen ugy nem, mint ahogy a kártyabélyeggel nem lehet elérni a kártyanyereséget. A tőzsdeforgalmi illeték csak arra való, hogy az állam itt is jövedelemre tegyen szert, de nem arra, hogy azzal akadályozzon valamit, mert avval akadályozni nem lehet, legfeljebb tönkre lehet tenni a forgalmat. A tőzsde forgalmi illetóktétel, amelyet én proponálok és amely részben negyvenszeres emelése az előbbi igen alacsony, jóformán semmit sem érő tételnek, az nem olyan alacsony, mint ahogy egyesek méltóztatnak feltüntetni. Hiszen azt kell venni, hogy azt a 0'2 %-ot először is a legtöbb esetben duplán kell megfizetni. Mert ha valaki egy értékpapirost bank utján vesz a tőzsdén, — és máskép nem is veheti — akkor a tőzsdebizományosnak meg kell fizetni ezt a tőzsdei illetéket, de másodsorban meg kell fizetni a banknak is. Tehát az duplán terheli az értékpapirt. De vegyük a mai viszonyokat. Igaz, hogy ma óriási értékek forognak a tőzsdén, azért, mert az értékpapírok árfolyama, nominális árfolyama igen magas és a fluktuációk következtében ma nagy nyereséglehetőségek vannak, — persze, veszteségi lehetőségek is. Ezt kihasználják a spekulánsok hivatott és nem hivatott tömegei. Ez kóros és káros jelenség, amit, ha van mód rá, ki kellene irtani. De semmi esetre sem ez a módja. Már most ha azt vesszük, hogy egy papiros, amelynek, mondjuk, 10 vagy 20 ezer korona az értéke és fizeti ,ezt a 0.2%-os, illetve efektive 0.4%-os adót — mert duplán fizeti — és ha azt vesszük

1 hogy mennyi a jövedelmezősége annak az értékpapírnak, akkor azt fogjuk látni, hogy ez a tőzsdei adó elég magas. Egy másik tényezőt is figyelembe kell vennünk és ez a coulisse-nak a kérdése. A coulisse egy tőzsdén feltétlenül kívánatos a közgazdasági élet szempontjából azért, hogyha bizonyos papirkategóriák a tőzsdére mennek, ott azonnal el lehessen azokat adni, mert különben természetesen károsan befolyásolhatják az árfolyamot. Szinte igy van a vételnél is. A coulisse-ban dolgozó ügynökök mestersége épen az, hogy minden a tőzsdére kerülő papirt azonnal felvegyenek. Azok tényleg csak kis nyereségi margeokkal dolgoznak ; ha a tőzsdeadój túlsúlyos, ezeket a marge-okat annyira megszorítjuk, annyira megszüntetjük, hogy a coulissier-nek nem lesz érdemes ezt a mesterséget űzni. Ez pedig hátrányára válnék a tőzsdének, illetve az egész értékpapirforgalomnak, tehát a közgazdaságnak is. A tőzsdeadónak javasolt százaléka a mai körülmények között mindenesetre elég magas, amit mutat az, hogy külföldön még a szocialista államok sem mertek magasabb adókat behozni ebben az irányban, pedig ha van tőtkeellenes irányzat, azokban van csak tőkeellenes irányzat. Gaal Gaszton: Megértik egymást! B, Korányi Frigyes pénzügyminister : Ez egészen uj tétel, hogy __ a szocializmus és a tőke megértik egymást. Én ugy tudom, hogy leginkább egymás ellen küzdenek. Frühwirth Mátyás: A zsidók értik meg egymást ! B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Ettől eltekintve én nem volnék abban a helyzetben, hogy experimentálhatnék. Később a törvényhozásnak módjában fog állani, ha látszik a hatása ennek a tőzsdeadónak, hogy ezen változtasson. De hogy most egy ugrással és nem objektiv alapokon nekimenjünk egy -ilyen kísérletnek, amely esetleg felfordíthatja nálunk a tőzsdei forgalmat, erre én vállalkozni nem vagyok képes, bármennyire tetszetős is volna és bármennyire kellemes szerep is volna az a részemre. Nekem meg kell maradnom az objektiv állásponton, amely minden érdekeltségi kör, minden kereseti ág érdekét nézi és elsősorban nézi egész közgazdasági szervezetünk érdekét. Ezekre az érdekekre való tekintettel kívánatos, hogy tartsunk mértéket a tőzsdeforgalmi adónak továbbemelésében. Felhozta Ernst t. képviselőtársam mint anomáliát azt, hogy a tőzsdének egy kérvényét, amely erre vonatkozik, a tőzsdebiztos, az állam kiküldöttje irta alá. Kénytelen vagyok az illetőt védelmembe venni. Neki azért kellett ezt aláírnia, mert szabály szerint a tőzsde nem tehet felterjesztést, csak ugy, ha a tőzsdebiztos a felterjesztést aláírja. Abban a felterjesztésben azonban nem is láttam semmit olyant, amit bármilyen névvel ne lehetett volna aláírni; mert ez kérelem volt a Nemzetgyűléshez, melyet bárkinek szabad előterjeszteni. Egyébként nem mondhatnám azt, hogy ebben a javaslatban az ingó vagyon túlságos kíméletben részesült volna, hiszen a visszterhes átruházásoknál íz ingó vagyon, amely eddig l°/o-ot fizetett, ezentúl 2°/o-ot fog fizetni. A részvények illetékét felemeltük fél százalékról : most 2°/o lett. A szindikátusok ezelőtt nem fizettek illetéket a szindikátusi szerződések után ; ezeket most elég súlyos illeték alá vesszük, ami teljesen novum. Itt vannak aztán a betétek és folyószámlák, amelyek után ezentúl átalányilletéket fogunk szedni ; eddig ez nem volt. Igaz ugyan, hogy ezt végeredményben nem a bankok fogják fizetni, mert át fogják hárítani a közönségre, de a betét és folyószámla is ingóvagyon. Egyáltalán, ott ahol lehetett, igénybe akartuk venni az ingóvagyonnak erősebb teherviselését. T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, ennek a törvényjavaslatnak szerkesztésénél sikerült betartani azt a mértéket, amely egy irányban is, más