Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-101

284 A Nemzetgyűlés 101. ülése 1920. Rubinek Gyula kereskedelemügyi minister: Adjunk többet. Hátha nincs Budapesten. Adjunk három napot. Elnök: Méltóztatnak tehát három napot adni. (Helyeslés.) B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Ha magában a Nemzetgyűlésben ilyen hangok hallatszanak, ha innen terjesztenek álhireket, akkor nem lehet csodálkozni azon, ha ellenségeinknek igen könnyű dolguk van, amikor rontani akarják künn külföldön pénzünk értékét. Arra vonatkozólag, hogy mi a további teendő, aminek kérdését Sándor Pál t. képviselőtársam is felvetette, nagyon nehéz volna nyilatkozni és nem is tudnék belemenni abba, hogy itt a teendő intézkedésekről egészen részletes felvilágosításokat adjak, mert hiszen annak folytán hogy az államháztartás helyzete roszszabbra változott a gabonaárak emelésének következtében, természetesen egészen uj eszközökről és módozatokról kell gondoskodnunk, hogy az államháztartás hiányait fedezni tudjuk és hogy emelni tudjuk pénzünk értékét. E tekintetben már megtörténtek a kellő intézkedések a fogyasztási adók, jövedékek, üzemjövedelmek emelésére vonatkozólag, ugyanígy az adók emelése tekintetében is, és most van előttünk épen az illetékek emelésére vonatkozó javaslat is, de természetesen még mindig mutatkozik jelentékeny hiány. Ez a nagy hiány túlnyomórészt a pénzérték alacsonyságából ered és számszerűen kifejezésre jut a budgetben is az átmeneti ós rendkívüli kiadásoknál. Ezt a hiányt további adóemeléssel nem lehet eltüntetni és itt következik a szüksége annak, hogy sokkal radikálisabb intézkedések történjenek. Figyelembe kell itt vennünk azt, hogy pénzünk értékének némi emelése is, a zürichi árfolyamban kifejezve jóformán néhány centime, már igen jelentékeny milliárdos hatással lehet költségvetésünkre. Tehát ez az első feladat, amelyet meg kell oldani, ( Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) A bankjegyek nagy tömege és függő adósságaink miatt azonban ezt másként már nem fogjuk tudni megtenni, mint a polgárok vagyona egy részének igénybevételével, vagyis az egyszeri vagyonadóval. Minthogy azonban a vagyonadó behozatala, annak előkészítése, kivetése, mint már előbb emiitettem, igen hosszú ideig tart, a baj pedig akut, addig nem várhatunk, mig a nagy vagyonadónak eredményét fordíthatjuk a deficit fedezésére, illetve elsősorban a pénzérték javítására, amiből folyólag a deficit fedezetet nyer, mert csökkenni fognak kiadásaink, fontolóra vettem és veszem azt, hogy előzőleg egy más formát alkalmazzunk, és pedig azt a formát, hogy hozzávetőleges kivetéssel kölcsönt vegyünk fel a polgároktól, amely kölcsön végleges lebonyolítását a vagyonadóban fogja találni. így kellő időnk lesz a vagyonadót a legnagyobb gondossággal lebonyolítani. Ezzel kapási szeptember hó 14-én, keddjén. csolatosan fog történni a pénzjegyek megváltoztatása is, amit ezidőszerint másként nem lehet gondolni, mint államjegyek utján. Ez a tervezet, amely ki fog hatni természetesen a gazdasági élet minden egyes ágazatára, óriási nagy és nagyon beható munkát, statisztikai és egyéb munkát fog igényelni, és természetesen hosszú ideig fog tartani. Azért nem vagyok abban a helyzetben, hogy ma részletesebb képet nyújtsak, mert hiszen ma van ez az anyag megfontolás és feldolgozás alatt. Csak azért mondtam ennyit is, mert hiszen Sándor Pál és Ernst Sándor t. képviselőtársaim is egyenesen felszólítottak és végre is válaszolnom .kellett. Ennek a tervezetnek a kidomboritása most ismét némi fennakadást szenvedett azon, hogy Brüsszelben összeült a nemzetközi valutakonferencia, amelynek az eredménye lehet, hogy befolyással lesz ennek az egész tervezetnek a felépítésére, ugy hogy most meg kell várnunk a brüsszeli konferencia eredményét, hogy aszerint építsük ki a megfelelő intézkedések tervét. Remélem azonban, hogy most már nem hosszú idő múlva abban a helyzetben lesz a Nemzetgyűlés, hogy foglalkozzék ezzel a tervezettel, amely döntő lesz államháztartásunk kérdésébe" és szerintem nyilt kérdése lesz majd a nemzetnek. Kétségtelen,- hogy a nagy vagyonadó akár ugy, amint én gondolom, kölcsön formájában, amelyet később számolunk el, akár más formában, az utolsó eszköz, amelyet egy nemzet saját pénzügyeinek rendezésére egyáltalában alkalmazhat. Ezt tehát rendkívül meg kell fontolni mindnyájunknak és technikailag a lehető legtökéletesebben kell megcsinálni, hogy tényleg elérjük azt a célt, amely cél elérését a kellő módozatok mellett én feltétlenül biztosra veszem. Ez a cél pénzünk értékének jelentékeny emelése. Ezt én feltétlenül biztosra veszem és csakis ennek folytán leszek abban a helyzetben, hogy ilyen radikális eszközt ajánlhassak majd a Nemzetgyűlésnek, mert biztosra veszem azt, hogy a pénzérték jelentékeny javulása — természetesen itt nem. a 105 centime-os koronára kell gondolni, mert az, sajnos, talán soha többé nem lesz elérhető — de a mai viszonyokhoz képest jelentékeny javulása egész pénzügyi és gazdasági életünkben a szanálást fogja végre létrehozni, és akkor sok minden tünet meg fog szűnni, amely ma gyötri ezt az országot. Kénytelen voltam kitérni ezekre a kérdésekre azért, mert hiszen ezek a kérdések felvettettek, noha nem szorosan tartoznak az okirati illetékjavaslathoz, amely előttünk fekszik. Legyen szabad áttérnem erre a javaslatra. Ez a javaslat is egyik láncszeme az intézkedések ama láncolatának, amelyek szükségesek a végcél, a pénzérték javításának és az államháztartás egyensúlyának helyreállítása szempontjából. Azt hittem, hogy ez a javaslat nagyobb