Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-91

Í6 A Nemzetgyűlés 91. ülése 1920. volna. ( Ugy van I) Itt kezdettől fogva nem történik meg az, aminek meg kellene történnie, hogy a nemzeti lét problémáját végiggondoljuk, egy egész gondolatot gondoljunk végig. Az ország mielőbb tudatára fog ébredni annak, hogy itt nem folyik életerős munka. Előbb-utóbb tudomására fog ébredni a nemzet annak, hogy mindazok a jelszavak, amelyek elhangzanak kortesutakon és idebent is, a kormány részéről is, azok üresek, tartalomnélküliek. .Ha előbb nem, észreveszi és látni fogja ezt a nagy hibát a közönség, a nép akkor, amikor majd minden ellenérték nélkül az adót érzi a vállán, ( Ugy van!) Itt, mondom, kezdettől fogva nem teszünk különbséget a lényeges és a lényegtelen közt. Bejöttünk ide két hatalmas, szép eszményt a zászlóra irva, a keresztény és a nemzeti eszmét, hogy azokat megvalósítjuk. Ezt azonban mindig csak az ajkunkon hordjuk, ellenben komoly lépést ebben az irányban nem tettünk. Nem a mi hibánkból nem tehettünk. Sőt többet mondok : ezeket az eszményeket nem fogtuk fel helyesen, a keresztény eszményt valósággal a gyűlölet halványaként fogtuk fel és tiszteltük. ( Ugy van ! a jobboldalon.) Egyszóval eddig nem csináltunk reális politikát. Nem volt a mi politikánk reális sem keresztény, sem magyar értelemben. Rámutattam már egyszer itt a képviselőházban arra, hogy annak, hogy valamely politikai, kormányzati rendszer, az országgyűlés az eszmények szolgálatába szegődhessék és azokat hathatósan megvalósíthassa, annak első feltétele az, hogy megteremtsük a jólétet, a szociális nyugalmat, legalább abban az értelemben, hogy az országban ne legyenek éhező emberek. B. Szterényi József: Ehhez tudás is kell ! Rupert Rezső: Ez nemcsak a keresztény törvényhozás szempontjából helyes és szükséges, hanem a legpogányabb törvényhozás szempontjából is az első kiindulási pont az, hogy az országban ne legyen éhség. Már voltam bátor akkor és most is vagyok bátor arra utalni, hogy épen a magyar eszményeknek legnagyobb képviselője, Széchenyi István mondotta azt, hogy az üres gyomrú embernek nincsenek eszméi, annak a torkában csak egy félelmes forradalmi kiáltás van : Kenyeret ! Rámutattam akkor arra, hogy nemcsak az éhség megszüntetéséről, nemcsak arról a negativ szocializmusról van szó, kell szónak lennie, amelyet Széchenyi magáénak vallott, hogy senki ne legyen, ha nem dologkerülő, aki éhezzék, hanem arról is szó van, amint arra egyik interpellációmban szintén rámutattam, hogy nemcsak az üres gyomor ad rossz tanácsot a népnek, nemcsak az járatja le az eszményeket, hanem a hideg szobában is megfagyhat a hazaszeretet és a hit virága. Kértem akkor a kormányt, hogy már eleve gondoskodjék arról, hogy a télen ne legyenek hideg szobák, mert különben lejáratjuk eszményeinket. Azonban semmi irányban nem látok olyan reformot, olyan elhatározó lépést, amely megvalósítani akarná azt a minimális alapfeltételt, hogy évi augusztus hó 25-én, szerdán. itt az eszmények uralmának az alapja, a melegágya megvettessék. Sőt tovább megyek. Nemcsak a kormányzat és a Nemzetgyűlés, amelyben •— méltóztassanak megbocsátani — de a keresztény szellemet csakugyan a gyűlölet szellemétől látom kissé felváltva, nemcsak ezek, hanem azok is, akik szanaszét az országban az ajkukon hordják a keresztény eszmét, azok sem különbek, azok is megmaradtak a réginek, megmaradtak önzőknek. Es mi akkor, amikor a mi testvéreink messze idegenben foglyokként rabságban sínylődnek és hazaszállításukról lenne szó, ami nemzetgazdasági érdekből is óriásit, hatalmasat, dolgos kezeket jelentene és termelő munkája jelentősen lendítene rajtunk, el nem tekintve attól, hogy mérhetetlen szenvedéstől váltanánk meg őket, akkor azt látjuk, hogy Amerikába kell elmennünk, ott kell gyűjtenünk a hadifoglyaink hazaszállítására szükséges pénzt és más egyebet. Itthon nincs keresztény áldozatkészség. Birta József: Mi szegények vagyunk, adjanak a gazdagok ! Rupert Rezsó': Vannak köztünk bizony sokan, igen sokan gazdagok is. Azoknak érdekében, akiken segíteni kell, beszélek azokhoz, akik tudnak segíteni. Azért mondom, hogy teljesen irreális politika folyik itt, teljesen irreális magatartása az egész társadalomnak is, amely közönnyel nézi a szenvedést, amely érzéketlen, önző, épugy mint volt. Szomorú jóslás következik ebből, amely be fog következni : a keresztény és nemzeti eszme is lejárja magát. (Ellenmondások a baloldalon.) Kívánom, ne legyen igazam. Ne legyek Kasszandra, (Felkiáltások a baloldalon : Máris az !) aki megjósolt minden bajt, azonban soha senki sem hitt neki. Szeretném, ha nem volnék az, de hogy az ne legyek, magam is szeretnék közreműködni abban, és azért hivom fel a Nemzetgyűlés és a kormány figyelmét arra, hogy foglalkozzék ezekkel a kérdésekkel, hogy én is helyes irányba lökődni segítsem a Nemzetgyűlés munkáját, amely eddig téves utakon járt, amely nem gondolta végig a nemzeti létnek problémáját, nem gondolt előre még egy évre, kettőre sem, különösen öt évre nem, hogy mi lesz akkor, ha meg nem változunk ezen a téren is és valami reálisabb politikát nem fogunk követni ; ha nem vetjük magunkat alá a legnagyobb törvényhozónak, az életnek, ( Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) a tudománynak, és nem vetjük magunkat alá azoknak a gazdasági törvényeknek, amelyeken mi nem változtathatunk, ha nem vetjük alá magunkat annak az egyszerű, szomorú ténynek, hogy mi rászorulunk a világ segítségére és az egész világ rokonszenvére . . . B. Szterényi József : Ez igy van. Rupert Rezső : Mindent el kell követnünk arra nézve, hogy ezt a rokonszenvet magunknak meg is szerezzük, ( Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) De én azt látom, hogy amíg a Nemzetgyűlés részéről jórészt öntudatlan a téves irányban való haladás, van egy része itt ennek az országnak,