Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-98

A Nemzetgyűlés 98, ülése 1920, ê A többiekre vonatkozólag pedig az a meggyőződésem, és őszintén megmondom, bogy a polgári társadalomnak is ugyanezt az álláspontot kellene érvényesítenie, bogy ki kell irtani a főbűnösöket és meg kell tériteni azokat, a kiket a főbűnösök valamiképen megtévesztettek. (Helyeslés.) Azt, bogy valaki a vörös hadseregben vagy mondjuk, a vörös csürbében talán bosszú ideig szolgált, még nem jelenti azt, hogy az illető kommunista volt, hiszen ezer és ezer ok kényszerithette, hogy annak a vörös csapatnak tagja legyen. Ezen általánosítás ellen tehát egyszersmindenkorra tiltakozom. Hogy a tisztikarban miért történtek meg ezek az átváltozások, annak különböző okai vannak. Egyik főoka ennek az, hogy a tisztikar nevelése nem volt olyan, amilyet mi ir.egkiváitunk volna, t. i. nagyon egyoldalú volt. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Az egyoldalú nevelés következtében hiányzott az a bizonyos politikai iskolázottság, vagy az állopotok helyes politikai megítélése, ugy, hogy amikor a forradalom bekövetkezett, a magyarul érző tisztikar szorosan véve a^t hitte, hogy itt az önálló Magyarországról van szó és ez igen sok különben kiváló és derék tisztet megtévesztett s pillanatnyilag ennek az aerának szolgálatába állitott. De hiszen a politikus urak is tévedtek. Később ezután természetesen átlátták a dolgot, hogy itt tulajdonképen osztályuralomró] van szó : akkor természetesen otthagyták ezt a szolgálatot és véglegesen kiléptek. És ekkor jött a rájuk nézve roppant nagyjelentőségű következményekkel járó terror. A tisztikar szegény volt A tisztikar anyagilag sok tekintetben rá volt szorulva a fizetésére, viszont a vörösök rá voltak utalva a tisztikar teljes tudására és igy minden eszközt kihasználtak arra, hogy a tényleges tisztikart szolgálatukban megtarthassák. A vizsgálatok eredménye jelenleg az, hogy körülbelül 2000 tényleges tiszt nincsen igazolva. Ebben a számban azonban benn vannak azok is, akik jelenleg nem a magyar hadseregben szolgálnak, hanem különféle jogcímeken megszállott területeken vannak, avagy más hadseregbe léptek be. A tartalékos tisztek igazolása is folyamatban van, azonban sajnos, még 21.000 tartalékos tiszt nincsen a hadseregben igazolva. Látva azt, hogy ez az igazolási eljárás talán hónapokig, sőt esetleg majdnem egy évig is eltarthat még, legutóbb akként rendelkeztem, hogy amennyiben a tartalékos tisztek más, polgári fórumok által már igazolva vannak, igazoló okmányaikat, illetőleg az igazolásukra vonatkozó bizonyítványt kötelesek a katonai hatósághoz áttenni s abban az esetben, ha ellenük különleges feljelentés nincs, elfogadjuk ezt az igazolást. Ezáltal meg fog rövidülni az eljárás, de fontos ez azért is, nehogy kétféle igazolás történjék. A becsületügyi eljárások és a haditörvényszéki vizsgálatok, amelyek jelenleg folyamatba »*• szeptember Jió 4-én, szombaton. 213 vannak téve, természetesen meglehetősen körülményesek és ugy gondolom, legalább egy negyedévre lesz még szükségünk, amig az egész tisztikar teljesen kifogástalanul fog a nemzet előtt állni. Egyesekre ez igen kellemetlen, de én nagy sajnálatomra az eljárást jobban már nem gyorsithatom. Köteles voltam még egy másik intézkedést is tenni. Még pedig egészen más okból és azért, hogy az igazolást valamiképen meggátoljam, de hogy végre valahára véget vessek annak a szerencsétlen és a forradalomból eredő szokásnak, hogy egyik ember a másikat állandóan feljelenti és denunciálja. (Altalános helyeslés.) Ennek egyszersmindenkorra véget kell vetni. Kimondottam, hogy ha egy hónapon belül a feljelentések be nem érkeznek, többé azokat figyelembe venni nem fogom, (Helyeslés.) aki pedig később jelenti fel egy bajtársát, azt a batáridő elmulasztása miatt felelősségre fogom vonni, mert — mint a múltkor is mondtam — végrevalahára szakítani kell már ezzel a bizonyos forradalmi lázzal és forradalmi gőzzel és végre tisztáznunk kell a tisztikar helyzetét nemcsak a hadseregben, hanem az egész országban. Méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy én a hadseregben senkit, aki a vörös uralmat akár konjunktúrából, akár anyagi haszonlesésből, akár meggyőződésből szolgálta, semmi szin alatt tűrni nem fogok, (Helyeslés.) de viszont abba sem egyezem bele, hogy egyes fiatal, esetleg talán idősebb tisztek is, akiket a helyrét pillanatnyilag megtévesztett és akik azóta tényleg a jó útra tértek és később a nemzetnek igen használható tagjaivá válhatnak, valamiképen hasonló támadásoknak legyenek kitéve. Büntessük a főbűiösöket, a kisbűnösöket pedig térítsük a nemzeti nevelés által a jó útra. Ez a válaszom. (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő mat illeti a szó. • Őrgróf Pallavicini György : T. Nemzetgyűlés ! A legnagyobb megnyugvással veszem tudomásul a minister ur válaszát. Nagyon köszönöm, hogy alkalmat adott arra, hogy erről a kérdésről a Nemzetgyűlésen felszólalhassak és hogy mindjárt választ is kaphattam. Épen azon esetből kifolyólag, melyet a minister ur is érintett, bizonyos nyugtalanság volt bizonyos körökben, melyek a nemzeti hadsereg presztízsét szintén szivülön viselik, hogy vájjon a kellő szigorral vitetnek-e keresztül ezen igazolások. Akkor is meg voltam és ma iá meg vagyok róla győződve, hogy a kellő szigorúság és igazságosság megvan. Nagyon megnyugtató az is, amit a minister ur a denimeiálásokról mondott, ebben a véleményében is teljesen osztozzom. A legnagyobb köszönettel veszem azon kijelentését is, mely teljesen megegyezik az én véleményemmel, hogy a főlűnösök büntetése a legelső kötelesség, mert hiszen a kisebb alakok-