Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-98
202 A Nemzetgyűlés 98. ülése 1920. évi szeptember hé 4-én, szombaton. tisztviselők, akik" a tőlünk elszakitott részekre kénytelenek időszakonként elmenni. Azért ezekre nézve egy lényeges enyhítést tett a javaslat, amint erről a 21. § első pontjából meg méltóztatnak győződni. Most két olyan intézkedésére térek át a javaslatnak, amely szociális szempontból határozottan nagy haladást jelent. Az egyik a közszolgálati alkalmazottak nyugtatványaira vonatkozó rendelkezés. Amint méltóztatik tudni, igen igazságtalan és terhes volt a szegény köztisztviselőre nézve az, hogy amikor az amúgy is alacsony fizetését elsején felvette, még nyugtabélyeget is kénytelen volt a sajátjából venni. Ezt a javaslat egyszer s mindenkorra megszünteti. Még nagyobb fontosságú a következő szakasz, amelyet az együttes bizottság szúrt be a pénzűgyminister úrral egyetértőleg, ez pedig a szolgálati díjra vonatkozik. Méltóztatnak tudni azt is, hogy amikor azt a szegény tisztviselőt a kinevezés öröme érte, mindjárt egy ürömcsepp is cseppent az örömébe, amennyiben a fizetéstöbbletnek egy teljes harmadát a kincstár egyszerűen elvette tőle. Ez a barbár, szívtelen intézkedés még régibb, feudális eredetű és csodálatoskép fenn tudta tartani magát a mai napig. Megtörtént gyakran az is, hogy olyan tisztviselők, akik hosszú ideig voltak egy és ugyanazon fizetési fokozatban és különböző ideiglenes pótlékokat is kaptak, előléptetés esetén megszűnvén ezek a pótlékok és levonatván az az ' x /s rész, gyakran kevesebbet kaptak kézhez, mint mielőtt a magasabb fizetési osztályba kineveztettek. Ilyen anomáliát megszüntetni kötelessége a törvényhozásnak és azt hiszem, hogy a Nemzetgyűlésnek csak a tetszését fogja elnyerni az, hogy mi ezt a 23. §-t ide beiktattuk. Az átmeneti intézkedések között a részleteknél leszek bátor azt a javaslatot tenni, hogy minden szolgálati díj, amely a törvény életbeléptét követő naptári ' hónap elsejétől esedékes lenne, szintén beszüntetendő. A közigazgatási eljárásban fizetendő illetékekre nézve nincs hosszabb mondanivalóm. Csak egy pontra akarom a t. Nemzetgyűlés figyelmét felhívni, nevezetesen arra, amely a közigazgatási bíróság előtti eljárásokra vonatkozik. Ezekre eddig nem volt semmiféle illeték. Tudvalevőleg igen nagy vagyoni értéket képviselő ügyek voltak ennél a bíróságnál, s valóban az illeték tudományos elvével ellenkezett az, hogy mikor az állam egy ilyen illusztris, magas testületet állit ezen ügyek elintézésére, akkor ennek az igénybevételénél semmiféle illeték ne szedessék. Igaz, komoly ellenvetés volt az, hogy sok ügyben a panasz közérdekből adatik be a közigazgatási bírósághoz, Ezekre nézve kifejezetten beveszi a törvényjavaslat azt, hogy ezeknél abszolúte nem jár illeték. Sőt továbbment a bizottság: olyan esetekben, amikor magánügyben élt az illető panasszal, és kiderült, hogy az alsóbb fokon eljárt tisztviselő mulasztása folytán volt kénytelen panasszal élni, ezekre nézve az 5 koronán felüli illetéket egyszerűen törölteti, amit a közigazgatási bíróság a határozatában ki fog mondani. Ez egy fontos ujitás, amelyet a bizottság vett be a javaslatba. Az igazságszolgáltatási illetékekre nézve különösebb megjegyezni valóm nincs, legfeljebb annyi, hogy különösen a fellebbviteli illetékeket, minthogy a modern perrendtartás szem előtt tartásával a fellebbviteli eljárás nagyon közel áll az alsóbbfoku bírósági eljáráshoz és igen nagy apparátust igényel, tartottuk szükségesnek nagyobb mérvben felemelni, s azért ezeknek ilyen nagyobb mérvű emelését bevettük a javaslatba, annál is inkább, mert ehhez az igazságügyminister ur is hozzájárult, illetve ezt ő maga is kezdeményezte. Itt a törvénykezési illetékeknél azt a módosítást is elővettük, hogy az alsó fokozatokon a csoportokat összevontuk, hogy egységesebbek és áttekinthetőbbek legyenek, de nem -ugy, mint ahogy a bizottság jelentése sajtóhiba folytán mondja, hogy a 27, 28., 29. és 31. §-oknál vittük ezt keresztül, hanem a 27., 29., 30. és 31. §-oknál. A még hátralévő rész közül talán a tőzsdebiróság előtti eljárásra vonatkozólag legyen szabad megjegyeznem, hogy nem lehet itt arra az álláspontra helyezkednünk, hogy ez a tőzsdebírósági illeték lényegesen kisebb, tehát igazságtalanabb, mint a törvénykezési illeték. Az illeték alapelve az, hogy az állam tulajdonképen egy szolgáltatásért, amelyet igénybevesznek tőle, kér az alattvalóitól egy ellenszolgáltatást. A törvénykezési illetékeknél a bíróság valóban nyújt segítséget és jogsegélyt, ellenben a tőzsdebiróságoknál a tulajdonképeni bírói funkciót egy magántestület végzi, ennélfogva itt nem lehet kívánni ugyanazokat az illetékeket, mint a rendes bírósági eljárásnál. Mégsem zárkózott el a bizottság attól a követelménytől, hogy emelje azt és az igazságügyminister ur hozzájárulásával egy mérsékelt emelést hozott is a 38. §-nál javaslatba. A cégbírósági, a telekkönyvi bejegyzési és a telekkönyvi beadványilletékekre nézve nincs különösebb előadni valóm, de előadni valóm van még az értékpapirforgalmi adóra nézve. Ez t. i. az a pont, amely ugy a nyilvánosságban, mint a bizottságban és a sajtóban különösebb recenzust keltett. Nincs veszélyesebb, mint ha a közvéleménybe olyan dolgokat dobnak, mely kérdéseknek alapos, szakszerű felülbírálására épen a nagy publikumnak, a közönségnek nincsen megfelelő képzettsége. így vagyunk a tőzsdeadóval. Itt demagógmódra egyes orgánumok szép javaslatokat adtak le a közvéleménynek: hogy ha egypár percenttel emeljük a tőzsdeadót, akkor, miután sok milliárdos forgalom van a tőzsdén,
