Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.
Ülésnapok - 1920-97
À Nemzetgyűlés 97. ülése 19.20. é kiutasítsa. Ez annyira ellenkezik a professzori lélekkel, hogy ilyenre csak az gondol, aki tanárral soha életében nem beszélt. Súlyt kell fektetni — és ismervén a kultuszminister ur kultúrpolitikáját, meg vagyok győződve, hogy ő erre különös súlyt fektet — az University Extension intézményének a kifejlesztésére, amellyel közvetlen tapasztalataim szerint valóban fényes eredményeket lehet elérni és amely intézmény kebeléből nemcsak nem zárunk ki senkit, hanem ellenkezőleg, minden módon .odaédesgetni, odacsábítani törekszünk, és azért minden képzelhető anyagi és szellemi áldozatot meghozunk. Tehát nem lehet a dolgot ugy beállítani, hogy mi kikapcsoljuk magunkat az európai kulturközösségből. Be kell állítani ugy, ahogy a dolgok valósággal vannak, hogy t. i. itt, Magyarországon rendkívüli viszonyok álltak elő, rendkívüli viszonyok voltak már a háború előtt is; a bajon segíteni kell. (Ugy van!) Egész őszintén meg kell azonban vallanom, — és azt hiszem, hogy ez a kérdés az egyetemi kérdések nagy komplexumából kiragadva, egyenesen a numerus clausus kérdéséhez tartozik — hogy ez a javaslat félmunkát végezne, ha megállana azon a ponton, ameddig szövege terjed. Azok a dolgok, amelyekről szólni akarok ezzel kapcsolatban, nem' a javaslatba tartoznak, hanem csak a javaslat mellé, és a közoktatásügyi minister urnák módjában lesz — és azt hiszem, meg is fogja tenni, meg is akarja cselekedni — kiegészíteni a másik felét a megkezdett munkának: nemcsak kizárni azokat az egyetemről, akiket intenziven az egyetem nem nevelhet, hanem lehetővé tenni, hogy azok nevelése, akiket az egyetemre felvettek, valóban intenzív is legyen. Itt óhajtok kiterjeszkedni lehető rövidséggel most már a jogi oktatásnak arra a fogyatékosságára, amelyet futólagosan mindenki ismer, de amelyet szakszerűen mégis kevéssé világítottak meg. A jogi oktatás terén, szemben az orvosi neveléssel és'például a műegyetem munkájával, a mint tudni méltóztatik, a súly kizárólag az előadásokon fekszik. Az ifjúság nagyobbik része nem jár el az előadásokra sem. Vannak egyetemi hallgatók, a kik négy esztendőn keresztül végeznek egyetemi tanulmányokat és talán diplomát kapnak anélkül, hogy az asztalukon toll, tinta vagy ceruza volna; elvégzik egyetemi tanulmányaikat anélkül, hogy egy sor irást végeznének azon felül, hogy az indexbe beírják a tantárgyakat, ha ugyan nem íratják be ezeket is valamelyik pedellussal vagy irodatiszttel. Minthogy pedig a doktori értekezések egyrészét is vásárolják, — ez szomorú tény, ha konkrét esetekben nem is tudjuk minjäig bizonyítani — ilyen módon megtörténik, hogy az a fiatalember, a kit kineveznek szolgabiróvá vagy bírósági gyakornokká, akkor vesz kezébe n szeptember hó 3-án, pénteken. 183 először tollat az érettségi vizsga után, amikor hivatalos szobájában az Íróasztalt elfoglalja. Ha hozzávesszük, hogy előadásokra nem járt, otthon komolyan nem dolgozott, hanem a vizsgákra valamennyire egyes beteges intézményekben elkészül, amelyek »fonetikus módszerrel« tanítanak, könnyű, átlátni, hogy kerül bele azután a közéletbe, — ez valóban rákfenéje a magyar társadalomnak és közéletnek. Több mint tiz esztendő óta sürgetem én magam is — tanártársaim közül többen már régibb idő óta, — hogy ezen a bajon valamiképen segítsünk. A válasz mindig az volt : nem lehet segíteni azért, mert a segítség csak ugy volna jelentős, ha nemcsak a vidéki akadémiákra és kisebb egyetemekre, de az ország ifjúságának zömét nevelő budapesti egyetemre is kiterjeszthető volna. Már pedig az lehetetlen, hogy ezer és ezer hallgatónak a jelenlétét ellenőrizzük ; ha ez lehetséges is volna, ezer és ezer hallgatóval a tanár irrtenzive nem foglalkozhat, velük gyakorlatokat nem tarthat, tőlük kollokviumokat fel nem vehet, mert akkor egész munkája nem volna más, mint folytonos vizsgáztatás, tudományos munkáról beszélni sem lehetne. Ezek pedig tények. Ha segíteni akarunk ezen a bajon, ugy gondolom, a lépést nagyon jól, nagyon helyesen tette meg a kultuszminister ur, amikor azt mondotta : korlátozni kell tehát a hallgatók számát arra a mértékre, amelyben intenzív, tudományos kiképzésük biztositható. De én várom és kérve-kérem a kultuszminister úrtól a második lépést is, hogy t. i. biztosítsa tehát ezt az intenzív kiképzést és szakférfiak bevonásával lehetőleg még most, ennek a tanévnek megkezdése etőtt — hiszen még egy hónap van hátra — találja meg a módozatokat, hogy azzal a kisebbszámu haligatósággal a tanártestületek intenzive foglalkozzanak ... Ugron Gábor: Szemináriumokban! Bernolák Nándor : ... szemináriumokban, gyakorlatok utján és természetszerűen a leckék kötelező látogatása révén. Egy 1911-ben vagy 1912-ben kiadott rendeletben, amely a jogi oktatás reformjára vonatkozott, Balogh Jenő kezdeményezésére Zichy János gróf akkori kultuszminister behozta a harmadik alapvizsgálatot és kötelezővé tette, hogy aki közigazgatási pályára lép, magánjogból és büntetőjogból is vizsgázzék. Addig ez sem volt kötelező, ugy hogy közigazgatási * tisztviselő lehetett valaki, szóval bíráskodhatott bizonyos mértékig anélkül, hogy magánjogot és büntetőjogot tanult és abból vizsgázott volna. Ugyanakkor már jelezte a kormány, hogy a tanulmányi rendszeren a nagyobb, továbbmenő változtatásokat később fogják megtenni, de, bár mindenki sürgette, e tekintetben nem történt semmi lépés, A tanárra a gyakorlat nagy teher, de kisebb létszámnál mégis lehetséges az intenzi? kiképzésről gondoskodni. (Ugy van! Ugy van!)
