Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-97

A Nemzetgyűlés 97. ülése 1920. évi szeptember hó 3~án, pénteken. 173 emeletes, palotaszerii központi egyetem épült ; a Muzeumegyletnek nagykiterjedésű térségein, a Házsongárd tetején, terraszszerü oldalain s aljában palotaszerii klinikák épültek, hatalmas könyv­tárral, mintegy félmillió könyvvel, tudományos intézetekkel, amelyek közül például csak az élet­tani intézetet hozom fel, amely több, mint egy millió koronába került az államnak. Ezeknek az intézeteknek — mondhatom nem nagyitással — tanulmányozására jártak külföldről is a német és más tudósok, megbámulván a paloták külső fényét, azok szakszerű, modern berendezését, a bennük folyó tudományos, intenziv munkát, ugy hogy Kolozsvár, a régebben kincsesnek nevezett város, ujabban a tudománynak olyan metropolisává ala­kult át, amelyre büszkék voltunk nemcsak ott a szűkebb hazában, hanem Magyarország i 0 büszke lehetett rá. Sokan tanultak ott az anyaországból is ; bizonyára itt is vannak, akik kedvesen emlékez­nek a kolozsvári egyetemre, ahol olyan egészséges egyetemi közszellem volt, milyen Budapesten nem fejlődhetett ki. Az ország minden részéből szivesen tódult oda a tanulni vágyó ifjúság, nemcsak a keleti ré­szekből, hanem a Bácskából, Felső-Magyarország­ból és a Dunántúlról is. Vonzotta őket az egyetem jó hirneve, a régi Erdély történeti légköre, a feje­delmi kor varázslatos emléked Hiszen tudvalevő, hogy Erdélyben mondották ki először Európában a vallásszabadságot és Erdély volt Kelet-Európá­ban a politikai szabadságnak klasszikus hazája. Vonzotta őket az erdélyi havasi levegő, az ottam egészséges, hazafias és nemzeti közszellem, az er­délyi patriarchális életnek a kedélyessége, a szé­kely népnek őseredetisége és a tanulás zavartalan lehetősége : szóval az úgynevezett »erdélyi lélek«, vagy »erdélyi szellem«, amlynek Magyarország is sokat köszönhet a történelem folyamán politikai és vallásszabadságharcaiban és fentartásábari, és amelytől némelyek Magyarország regenerálását várják. Mindezeket azért mondottam el, hogy reá­mutassak arra, hogy ebben a kisebb városi, vidéki légkörben olyan egyetemi közszellem fejlődött ki, amilyenről egy fővárosi egyetemnek fogalma sem lehet. Együtt tanultunk a tanítványokkal, s azt lehet mondani, hogy együtt is szórakoztunk. Valóságos családi benső viszony fejlődött ki kö­zöttünk. Kirándulásokat rendeztünk, ki-ki a maga tudománykörében. Végigjártam tanítványaimmal Erdély minden zegét-zugát, minden csataterét, kulturális emlékeit. Tanítványaim soha nem enged­ték volna el a tavaszi és őszi kirándulásokat. Valósággal ' együtt éltünk, 'együtt dolgoztunk. Mi tanárok nemcsak tanítottuk, de neveltük is őket. (Helyeslés.) A kolozsvári egyetemen valóság­gal olyan közszellem létesült, hogy talán mond­hatni, megközelitettük az egyetemek ideáljához fűzött várakozásokat. Ezeket azért mondom el itt fájdalmasan, mert ezt az ideális egyetemet egy évvel ezelőtt, a múlt év tavaszán, a nemzetközi jogok lábbal­tiprásával, a francia tábornokok határozott biz­tatásai ellenére. Erdélynek a békekötésben meg­határozott hovatartozandósága előtt egy esztendő­vel, elrabolták tőlünk erőszakkal és fegyverrel (Egy hang balfelől : Visszavesszük I) A tanítványo­kat és a tanárokat elűzték, száműzték. Miképen. 1659-ben az enyedi kollégiumnak a török invázió elől menekülnie kellett Sárospatakra, majd a sáros­patakinak 1671-ben a német-labanc vallásüldözés elől Debrecenbe, onnan pedig Gyulafehérvárra : épugy most a kolozsvári egyetem tanárai, tanít­ványai vettek vándorbotot a kezükbe és itt a budai hegyek lábánál húzták meg magukat, hogy a magyar kultúrának egykor magasan lobogó fáklyájából megmentett roncsokból készített kicsi mécsessel tovább próbáljanak világítani a ránkborult sötét éjszakában. A kiüldözött tanárok és tanítványok a hajó­törés után görcsösen ragaszkodnak a hullámok felett úszó gerendákhoz, jobb jövő reménységével biztatván magukat és bizva gróf Mikó Imrének az 50-es években sokat jelentett és bevált abban a jelmondatában, hogy : Peragit tranquilla potestas, quod violenta nequit ; azaz : végrehajtja (meg­szerzi vagy kivívja^ a csendes hatalom azt, amire az erőszakos nem képes. Hogy mi volt nekünk és a magyar tudomány­nak a kolozsvári egyetem, hogy ne csak most, a keserves emlékek után talán elfogultan Ítéljem meg, hanem a régebbi munkálkodás idejéből idézzek egy példát, engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy a tiz évvel ezelőtt tartott egyetemi rektori megnyitó beszédemből olvassak fel két-három passzust annak illusztrálására, hogy mikép fogtuk fel mi feladatunkat, kötelességünket és hogyan igyekez­tünk annak megfelelni. Annál is inkább, mert hu képét látom ebben az akkor tartott rektori beszé­demben, illetőleg az abban kifejtett elveimben azoknak a tegnap hallott ministeri kijelentéseknek, hogy nekünk nemcsak tanítanunk, hanem nevel­nünk is kell s elsősorban a hazafias eszméket ápolnunk. Mert a canitás mellett a hazafias nemzeti eszmények ápolása az egyetemnek egyik legfőbb kötelessége. (Ugy van ! halfelöl.) Abban a beszé­demben többi között a következőket mondtam (olvassa) : »A kolozsvári egyetem mig egyrészt a régi Erdélyben kialakult nemzeti szellemnek mintegy örököse, hű őre és ápolója, addig másrészt •— itt a nemzetiségileg leginkább exponált helyen — a más nemzetiségűek számára is hozzáférhetővé igyekszik tenni a kultúra áldásait.« Sohasem zár­tuk ki azokat és mindig együtt dolgoztunk azokkal, akik hozzánk jöttek, szász ifjakkal, akik közül igen sok derék tanítványom volt, oláhokkal, akik között szinten volt olyan tanítványom,. aki. a magyar őshaza felfedezéséről értekezett. ». Világ­kultúrát tanítunk és terjesztünk, de magyar nem­zeti szellemet ápolunk. A kettő nem zárja ki, sőt kiegészíti egymást. Aki nem tud hazafi lenni, még kevésbé lehet jó világpolgár. Az emberiség, a humanizmus magasabb eszméit csak az szolgál-

Next

/
Thumbnails
Contents