Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-96

148 A Nemzetgyűlés 96. ülése 1920. évi szeptember hó 2-án, csütörtökön. rencsétlen magyar hazát újjá akarjuk épiteni és újra lábra akarjuk állitani. De ehhez az újjáépítéshez elsősorban belső megújhodásra van szükségünk. Ebben a rettenetes nagy feladatban megtorpanni könnyű, de kitartani hazafias és halálos szent kötelessége minden magyar embernek. ( Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Egy nemzetet kell halottaiból életre kelteni és ezt a munkát féligazsággal, feltörvényekkel, hangzatos jelszavakkal nem lehet elvégezni. ( TJyg van ! Ugy van ! a baloldalon.) Radikális, gyökeres, intézményes biztosítékokra van szükségünk és revizió alá kell vennünk a multat, revizió alá kell vennünk az országos politikát, minden intézményünket, és ha igaz az a mondás, — pedig kétségtelenül igaz — bogy akié az iskola, azé a jövő, akkor nekünk, magyaroknak, kettős éberséggel és figyelemmel kell iskolapolitikánkat revizió alá vennünk ( Ugy van! Ugy van!) minden vonalon, kezdve a középiskolától, felfelé egész az egyetemig. Az 1912. évi XXXVI. te., amely az akkor felállítandó két egyetemről szól, az indokolás egyik passzusában azt a nagy igazságot hangoztatja, hogy egyetemeink és főiskoláink fejlődésétől és virágzásától függ a mi népoktatásunk fejlődése és virágzása is. Azt mondja az indokolás : mert felülről jön a világosság és nem alulról. Ez kétségtelenül igaz. Változott körülményeinknél fogva tehát elsősorban a főiskolák politikáját kell megváltoztatnunk. Ezt a célt szolgálja ez az előttünk levő törvényjavaslat, amely gyökeresen szakítani akar a tanszabadságnak Európaszerte elismert elvével, azért, hogy az állam irányító erejét és hatását biztosítsa a magyar állam szellemi erőinek kiválasztásában. [Elénk helyeslés a baloldalon.) A két forradalom, azután a kegyetlen békeszerződés következtében ideiglenesen megcsonkított hazánk nem bírja el az óriási szellemi proletariátust. A magyar állam alapjai nem elégségesek arra, hogy ezt az óriási szellemi proletariátust, mely veszélyt jelentett már a múltban ,is, de kettőzött veszélyt jelent jelenleg, elbírja. Óvakodnunk kell a szellemi proletariátustól, amelyet a rövidlátó kultúrpolitika oda emelt a termelőosztályok közé. Ezt célozza elsősorban ez a javaslat, mert a szellemi proletariátus minden társadalmi rendnek legnagyobb ellensége. Ez a veszedelem annál nagyobb és annál borzasztóbb, ha meggondoljuk, hogy micsoda elemből toborzódott össze nálunk ez a szellemi proletariátus. Az egyetemi oktatás ügyét tekintve, kétségtelen igazság, hogy a mi egyetemeink és egyáltalán az egyetemek nemcsak tudományt tanitó, hanem bizonyos életpályákra képesítő intézmények is. Jogunk és elsőrendű kötelességünk, hogy az egyetemekről kikerülő egyének olyan tudományos kiképzéshez jussanak, hogy azután azokon a gyakorlati életpályákon, amelyeket választottak, tényleg megállják a helyüket, és hogy megfelelő szellemi aparátussal rendelkezzenek, mert az ő gyakorlati pályájukon többé nem igen lesz alkalmuk pótolni az esetleg mulasztottakat. Ezt követelni a magyar államnak elsőrendű érdeke és kötelessége. A hallgatók számát kontingentálni kell, mert a szellemi proletariátus csak rosszra vezethet. És itt egy igazságot szeretnék leszögezni. Ebből az előadói székből a leghatározottabban tiltakozom minden, ennek a nemzetnek sorsán aggódó magyar ember nevében, hogy ezt a törvényjavaslatot ugy állítsák be, akár itt, akár a sajtóban, mintha ez valamilyen felekezet ellen irányulna. (Helyeslés a baloldalon.) Ez nem irányul semmiféle felekezet ellen. Tiltakozom ezen beállítás ellen, mert ez a törvényjavaslat nem más, mint a magyar nemzeti intelligenciának a védelme. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ennek a törvényjavaslatnak nincs agresszív éle, ez csak defenzív jellegű. Ehhez pedig kétségtelenül jogunk van. E törvényjavaslatnak el nem fogadása a mi nemzetünk és jövőnk ellen való legnagyobb bűnök egyike volna. E törvényjavaslatban olyan nemzeti, szociális és magyar speciális érdekekről van szó, amelyek egy szebb és boldogabb jövővel kecsegtetnek. Rupert Dezső : Az összes szegény keresztény ifjakat kizárja az egyetemről. Usetty Ferenc előadó: Ha ezt a törvényjavaslatot majd rendszeres és hozzá hasonló társadalmi, gazdasági és kulturális szervezkedések fogják követni, akkor azt hiszem, méltó helyet fog elfoglalni abban az ujabb honmentő munkában, amelyre mindannyian vállalkoztunk. De nemcsak a múlt tanulságai és a jövő reménysége késztet bennünket ilyen és ehhez hasonló lépésekre, hanem késztet a főiskolákra vonatkozólag körülmény is, hogy a magyar főiskolák előadó- és dolgozótermei egyáltalán nem képesek befogadni azt a nagy tömeget, amely a múltban az egyes fakultásokra jelentkezett. A magyar egyetem nem képes sem elméletben, sem gyakorlatban megfelelő intenzív tanítást adni azoknak, akik az egyetemet látogatják és akik legelsősorban diplomát akarnak ott szerezni. Diplomát adni és kenyérkeresetet adó pályákra nevelni becsülettel nem lehet anélkül, hogy a tanulókkal az egyetem a legintenzívebben ne foglalkozzék. Már pedig, hogy nálunk ez lehetetlen volt, azt mindenki tudja, aki csak az egyetem közelében meg is fordult. Nálunk olyan hallatlan esetek fordultak elő, hogy egy-egy tanárhoz ezer hallgató is beiratkozott, holott az előadótermek legfeljebb csak 100—150, de legjobb esetben 200 hallgató számára épültek. Ilyen •körülmények között sem a tanár, sem a tanuló nem volt képes kötelességének megfelelni, ha még oly becsületes igyekezettel volt is eltelve.