Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-95

136 A Nemzetgyűlés 95. ülése 1920. évi szeptember hó 1-én, szerdán. panaszolta nekeni, hogy ő a kunhegyesi demokrata nőegyesületnek volt az elnöke; rendelkezésemre is. bocsátotta a nőegyesiiletnek erre vonatkozó hiteles jegyzőkönyvét, én kezembe vettem és néztem ezt

1 a jegyzőkönyvet s konstatáltam, hogy ő tényleg az elnöknője volt a nőegyesiiletnek. Kun Júliának hivták ezt az elnöknőt, azonban a titkárnője Bak Andor főszolgabírónak a felesége volt. Ezt a Kun Júliát, — alaposan utána néztem a dolognak, — azért tartotta tulajdonképen a főszolgabiró lezárva, mert a forradalom alatt állítólag a régi főszolgabírót ez a nő lázitó beszédekkel a községből kiüldözte, t. i. a beszéde következtében elszökött a községből az előző főszolgabiró. Azonban a nyomozások során meggyőződtem, hogy ugy Bak Andor, mint a felesége közreműködtek Kun Júliának ez ügyében ; érdeke is volt ez neki, mert igy lett főszolgabiró. (Mozgás.) T. Nemzetgyűlés! Nem akarok e dologgal már sokat foglalkozni, azonban meg kell állapitanom tényként azt, hogy ez tovább igy nem mehet. Elmúlt az a Tisza-féle korrupt rendszer, amely a közigazgatásban minden vonalon volt ; ez tovább nem megy ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon és jobbfélöl: Dehogy múlt! Bár elmúlt volna !) Interpellációm a belügyminister úrhoz a következő : »Kérem a belügyminister urat, hogy Bak Andor főszolgabiró kunhegyesi lakost állásától haladéktalanul felfüggeszteni méltóztassék !« (Egy hang jobbfelől: Már késő lesz!) Elnök : Az interpelláció kiadatik a belügyminister urnák. Következik ? Szabóky Jenő jegyző : Hornyánszky Zoltán ! Hornyánszky Zoltán: T. Nemzetgyűlés! Tavaly, amikor a megbillent jogrendet helyreállítottuk, ennek a jogrendnek helyreállítása abban is kulminált, hogy a néhai gróf Tisza István meggyilkolásával terheltek bűnügyében is megindult a nyomozás, a vizsgálat, vagyis a bűnvádi eljárás. Ennek a bűnvádi eljárásnak során azután csodálatos események állottak elő, amelyek egyrészt megdöbbentőleg, másrészt pedig a kíváncsiságot lebilincselőleg hatottak az emberre. Megtörtént ugyanis ebben a bűnügyben az, hogy dr. Ulain Ferenc, egy ügyvéd, befolyt a nyomozásba és a vizsgálatba. Hogy egy Ulain Ferencnek mi lehetett a szerepe ennél a nyomozatnál, ennél a vizsgálatnál, ez szerfelett kíváncsivá tett engem, és kezdtem kutatni és várni az események fejlődését, hogy hova fog ez vezetni, vájjon Ulain Ferenc mint negotiorum gestor jár-e el, kinek az érdekében, kinek a megbízásából? Azt láttuk, hogy ha a kihallgatást és vizsgálatot ő maga nem is irányította, de annak irányításába valamelyes mértékben befolyt. Hogy milyen minőségben szerepelt, nem sikerült tisztázni. Egy tény, hogy tavaly novemberben a Szózatban megjelent egy cikk, amelyet, ugylátszik, mint egy nagy ágyúlövést akart elsütni, és amely cikkben azt állította, hogy majd derekak fognak megtörni, térdek fognak összereszketni, amikor elkövetkezik a büntető igazságszolgáltatás órája és elkezdik a Tiszapörben a főtárgyalást. Hogy Ulain Ferencnek milyen volt a szerepe, ezt, mondom, nem tudjuk. Akkor már valamelyes irányítási tendencia érvényesült és* azt láttuk, hogy Ulain Ferenc talán nyomozni akar, talán vizsgálatot akar maga csinálni vagy iniciálni, denikve állandóan ott tartotta kçzét a nyomozás ütőerén. A szerepére vonatkozólag, amit nem tudtunk megmagyarázni, ujabban azután megint történt valami. A hadosztály bíróság előtt folyó bűnügyben a múltkor nyilatkozatot tettek és ott az ügyészséget megvádolták. Az ügyészség megvádolása után egy újságíró intervju alakjában megkérdezte az igazságügyminister urat, hogy mi erről a véleménye, és az igazságügyminister ur az Uj Nemzedéknek 1920 augusztus 31-én megjelent számában a következő nyilatkozatot tette (olvassa) : »Mihelyt tudomást szereztem azokról a vádakról, melyek a hadosztálybiróság előtt folyó tárgyaláson a budapesti kir. ügyészség ellen elhangzottak, főfelügyelet! hatáskörömben azonnal intézkedtem az iránt, hogy a budapesti kir. főügyészség vizsgálja meg az ügyet és tegyen erről jelentést. A jelentés be is érkezett és az ügyészség magatartására teljesen tisztázott megállapításokat tartalmaz.« Azzal is megvádolták a kir. ügyészséget, hogy üldözésszerü magatartása idézte elő néhai Kovács vizsgálóbírónak öngyilkosságát. Erre is felelt az igazságügyminister ur és azt mondta (olvassa) .' »Néhai Kovács Lajos vizsgálóbíró ügyére vonatkozólag a főügyészség által lefolytatott vizsgálat egész határozottsággal megállapította, hogy nevezett vizsgálóbíró személye ellen a budapesti kir. ügyészség egyik tagja sem tanúsított oly amely normális gondolkodás és a legnagyobb érzékenység feltételezése mellett is üldözésnek lett volna tekinthető.« További ujabb kérdés az volt, hogy vájjon Váry főügyész ur jelen volt-e akkor, amikor Nagy Károly detektivfőnök 50.000 frank és útlevél ígéretével akarta rábírni Hüttnert arra, hogy Friedrichre vonatkozólag kedvezően valljon, Erre is megfelel az igazságügyminister, ur, amikor azt mondja, hogy (olvassa) : »Erre nézve ugy az iratokból, mint Váry kir. főügyész ur kihallgatásából megállapítást nyert, , hogy az említett főügyész ur a Tisza-gyilkosság ügyében sem tanúkihallgatás, sem szembesítés végett soha egy alkalommal sem járt a rendőrségen.« Van még más passzusa is ennek a nyilatkozatnak, de engem az interpelláció megtételénél főleg ez érdekel. Az igazságügyminister urnák erre a válaszára, vagy helyesebben nyilatkozatára kijelentette Ulain Ferenc doktor, hogy nem tényeket szegez le az igazságügyminister ur, frázisokkal ezt a kérdést elintézni nem lehet.