Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-95

120 A Nemzetgyűlés 95. ülése 1920. évi szeptember hó 1-én, szerdán. képviselő urat, valamint a t. Nemzetgyűlést is, hogy /álaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Felkiáltások : Nincs jelen.) Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést ; tudomásul veszi-e a Nemzetgyűlés a kereskedelemügyi minister urnák Budaváry képviselő ur interpellációjára adott válaszát, igen v?gy nem ? (igen!) A Atlasz tudomásul vétetett. Következik a kereskedelemügyi minister ur válasza Csontos Imre képviselő ur interpellációjára. Rubinek Gyula kereskedelemügyi minister: T. Nemzetgyűlés ! Csontos Imre nemzetgyűlési tag ur egy nagy horderejű és igen aktuális kérdést vetett fel interpellációjában, amidőn felhívta a kormány és a Nemzetgyűlés figyelmét a kereskedelemben és az ipari termelésben tapasztalható indokolatlanul magas árakra, ( Ugy van ! Ugy van! jobbfelöl.) melyeknek szabályozását sürgeti. Ez mindenesetre világkérdés, amely nemcsak a mi közvéleményünket, de az egész világ közvéleményét foglalkoztatja és mindenesetre tisztában kell lennünk az eredendő okokkal is, akkor, amidőn ezt a nagy problémát meg akarjuk mozgatni. Nemcsak a háború, nemcsak a forradalmak okozzák azokat a bajokat, amelyeknek következménye az ipari terményeknek óriási áremelkedése. Y an ennek egy másik indoka is, amely azonban nemcsak nálunk jelentkezik, hanem az egész világon és ez az, hogy a munkakedv mindenütt megcsökkent. Az összes ipari vállalatok arról panaszkodnak, nemcsak nálunk, de Amerikában, Angliában, Franciaországban, sőt azokban az államokban is, amelyeket a háború szele nem érintett, de érintett a szocializmus és kommunizmus szele, amelynek legfőbb tana az volt, hogy a jelenlegi kultúrát romba kell dönteni és a romokon kell majd egy uj kultúrát támasztani s e rombadöntésnek első és leghatalmasabb fegyvere a sztrájk, a munka megtagadása, a munka csökkentése, a munkakedv tönkretétele. Ennek az agitációnak, amely, sajnos még ma is Európa- és világszerte folyik és a munkások munkakedvét aláásni igyekszik és kétségtelen, hogy ebben a tekintetben bizonyos sikereket is ért el, nálunk bizony igen tekintélyes sikereket, nemcsak az ipari munka terén, de már a mezőgazdasági munka terén is, ennek kell hogy természetes visszahatása mutatkozzék abban, hogy az ipari termelés világszerte óriási arányokban csökkent. Ha mármost ehhez hozzáveszem a mi lehetetlen állapotainkat, hogy nincs elegendő szenünk és nem tudjuk az ipari telepeink termelését meginditani, (Égy hang a jobboldalon : Vissza kell szeresni a pécsi szénbányát!) — az is kevés lenne**— hogy a nyersanyag hiánya még szén mellett is lehetetlenné tennék bizonyos iparvállalatok működésének megindítását, akkor teljesen előttünk áll az a helyzet, hogy legfőbb ipari szükségleteinkkel: egészen a külföldre vagyunk utalva és a külföldnél még a valutáris differenciák is hozzájárulnak ahhoz, hogy mi a szükségleteinket megfelelő áron fedezni nem tudjuk. A kérdés mégis mindenesetre olyan, ugyebár, amellyel a kormánynak feltótlenül foglalkoznia kell és a lehetőség határain belül meg is kell találni az orvoslás módjait. Mik ezek, t. Nemzetgyűlés ? Az első a valutáris kérdés, amelynek rendezésével most foglalkozik a pénzügyminister ur s azt hiszem, rövid időn belül, — de ne tessék par napra gondolni — talán két-három hónapon belül, olyan javaslatokkal állhat elő,, amelyek pénzünk vásárlóerejét jelentékenyen emelni fogják és ilykép az ipari behozatal lehetősége már ezáltal is elő fog mozdittatni. Alaposabb eredményeket várok azonban azon tervezett intézkedésemtől, mely szerint a széntermelést akarom fokozni, (Helyeslés.) még pedig a maihoz viszonyitva, legalább egyharmadával, mert ha nekünk magunknak lesz szenünk és nem leszünk ráutalva szén dolgában a külföldre abban a mértékben, amint ma vagyunk, akkor iparvállalataink szénszükségletét el tudjuk majd látni. (Általános helyeslés és taps.) E tekintetben most folynak a tárgyalások a bányákkal, amelyeknek eredményekep egészen biztosra vehető, hogy egy éven belül a széntermelést 50°/o-kal emelni tudjuk. (Altalános helyeslés.) Ezenkívül más oldalról azzal a kérdéssel is foglalkozunk, • hogy az energiával lehetőleg takarékoskodjunk és minél több szenet igyekezzünk megtakarítani azáltal, hogy a villamos energiát fogjuk bevezetni mindenfelé, elsősorban az államvasutaknál is, ami által igen jelentékeny menynyiségü szenet tudunk majd az ipar és a mezőgazdaság céljaira megtakarítani. (Helyeslés.) Ezek természetesen olyan intézkedések, amelyeknek hatását a közgazdasági élet csak bizonyos idő multán fogja érezni, kétségtelen azonban, hogy ezek mellett szűkség van olyan intézkedésekre is, amelyek gyorsan hatnak. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelöl.) Hiszen épen a kisgazdák, a falusiak részéről teljes joggal panaszolják, hogy a kisiparosok a falvakban mérhetetlenül felfokozzák igényeiket. (Igaz! Ugy vanj jobbfelöl.) Nagyon sajnálom, hogy épen nekem, mint kereskedelemügyi ministernek kell ezt megállapítanom, aki nemcsak mint kereskedelemügyi minister, de már előbb, mint földmivelésügyi minister és mint egyszerű képviselő is mindig azt vallottam, hogy a magyar kisipart a lehető mértékig fejleszteni kell, annál is inkább, mert hiszen a kisipar fejlesztésével az ország független elemeit szaporítjuk. De mindennek van határa és egyik kereseti ág sem aknázhatja ki a másik gyöngeségét a, végletekig. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Ma a fogyasztóközönség védtelen a kisiparral szem-