Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-91

A Nemzetgyűlés 91. ülése 1920. térhetünk oda, abba a liberális Ítélkezésbe és igazságszolgáltatásba, amellyel Magyarország — és ezt büszkén mondhatom — Európa minden civilizált nemzetét megelőzte. De, t. Nemzetgyűlés, méltóztassék azt is figyelembe venni, hogy amikor az államhatalomnak egy teljesen kirabolt, erkölcsileg, anyagilag teljesen tönkretett nemzetet kell felépitenie, egészen bizonyos, hogy a rendes, normális büntetőparagrafusokkal ez nem lehetséges, legalább is nem lehetséges oly rövid idő alatt — amint látjuk már most is — amilyen rövid idő alatt itt a normális munkának meg kellene kezdődnie, hogy katasztrófa elé ne vigyék ezt az országot. Hosszú, óriási idő kell ahhoz, hogy a lelkek a büntetőtörvénykönyvben előforduló büntetési nemek alapján le tudjanak higgadni. A. kormányhatalomnak ezért igenis első és legfőbb feladata bizonyos salvus rei publicae. Ezt a saluns rei publicae-t meg kell valósitani és minden eszközzel meg kell teremtenie a kor- • mányhatalomnak, és akkor nem mehetünk jogi teóriák után, ha azt látja a kormányzás, hogy itt csak radikálisabb rendszabállyal, amelyet egyelőre csak fenyegetésnek szánt, lehet kiirtani a gazt és visszavezetni a forrongó lelkeket abba a mederbe, amely mederben kell, hogy minden lélek benn legyen. Ha azt akarjuk, hogy itt a nyugodt munka meginduljon, t. Nemzetgyűlés, ugy a kormányhatalom nem lovagolhat jogi vesszőparipákon, hanem oda kell ütnie, ahol a rendetlenséget, a viszályt szitani igyekeznek és ugy kell odaütnie, hogy annak, aki itt a komoly munkának ellensége, ne legyen kedve még egyszer elkövetni azt, amit tett. (Ugy van! a baloldalon.) Ez a magyarázata, t. Nemzetgyűlés, az egész törvényjavaslatnak. Hogy mennyire nem kell nekünk valami borzasztó mód félnünk attól, hogy Istenem, most mi leszünk Európa legutolsó nemzete a civilizáció terén ós hogy milyen borzasztó ugrást csináltunk mi visszafelé a XV. századba, hogy mennyire nem kell ettől félni, azt hiszem, mindenki előtt tudott dolgot mondok, amikor felemlítem, hogy Svédországban 1864 óta áll fenn a botbüntetés, megvan ez Angliában ; de még tovább megyek : Dánia, amely "egyike a világ legműveltebb államainak, 1905ben kodifikálta újból a botbüntetést, tehát a mai időben, vagyis annak a büntetőjogi elméletnek teljes diadalrajutása után, amely uralkodik ma az egész világ büntetőtörvénykönyveiben. Ha tehát, t. Nemzetgyűlés, ezek az államok nem szégyenlik azt, hogy i'entartsák a testi büntetést, amely országok egyike győztese a háborúnak, a másika a háboruokozta métely által legalább is legkevésbé van megfertőzve; ha ezeknél az államoknál nem jelenti a botbüntetés azt, hogy visszasülyedtek a barbarizmus korszakába: akkor, t. Nemzetgyűlés, miért akarjunk ~ mi ezeknél műveltebbek, modernebbek lenni ? évi augusztus hó 25-én, szerdán. & T. Nemzetgyűlés Î Bátorkodom figyelmeztetni arra, hogy minekünk évtizedeken keresztül az volt a legrosszabb politikánk, hogy mindig műveltebbek, mindig felvilágosodottabbak és mindig liberálisabbak akartunk lenni, mint azok az országok, amelyekben a liberalizmus megszületett. (Ugy van! Ugy van!) Ha mi most is azt

1 fogj-uk majd mondani, hogy hogyan állhatunk az egész világ elé és mit mond majd a világ rólunk, ha a botbüntetést mint büntetési nemet statuáljuk ; ha ezt mondjuk, és amig mondjuk, azalatt tovább tenyészik itt minden gaz : akkor, t. Nemzetgyűlés, lehetünk mi hiperliberálisok, lehetünk minden a világon, de nem állunk feladatunknak magaslatán, mert nem azt tesszük, amit tennünk kell, vagyis nem igyekszünk a rend megteremtésére ebben az országban. T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassanak megengedni, hogy tovább menjek egy lépéssel. A testi büntetésen felül ismer a büntetőjog olyan büntetési tételeket is, amelyek talán még lealázóak, talán még kevésbé eredményesek és talán még kevésbé nem illenek be ebbe a mai korba. Es mit látunk ? Azt látjuk, hogy európai modern, nagy államok alkalmazzák ezt a büntetést — értem ez alatt a büntetési nem alatt a depora száműzést — amidőn kirekesztik az elitéltet a társadalomból és nem engedik többé vissza, tehát eleve elzárják előle még a javulás útját is. Ennek a büntetési nemnek hazája Franciaország és Európának több, gyarmattal biró művelt, nagy és hatalmas országa. És akkor mi, t. Nemzetgyűlés, nyugodt lélekkel kezdjünk itt ismét bogarászni és kezdjünk mérlegelni, hogy vájjon mit fog mondani az a külföld, amelynek épen ugy meg van rólunk a véleménye a botbüntetés nélkül, mint ahogyan a botbüntetés behozatala sem fog ezen semmit sem változtatni ? Milcsevics János: Nem egészen igy van! Somogyi István: Ha, mondom, igyekezünk mi itt minden néven nevezendő rabulizmusok felállitásával azt mondani, hogy tovább akarunk haladni ezen az utón és mindig csak a legliberálisabb állama akarunk lenni ennek a világnak, ha ezen az utón dolgozunk tovább, ezen az utón Milcsevics t. közbeszóló képviselőtársam mehet, de én nem fogok menni, a saját jól felfogott érdekemben, a nemzet jövője és lelkiismeretem érdekében nem fogok ezen » az utón menni. T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassanak megnézni, hogy mennyire csak ideig-óráig tartónak, menynyire csak a kötelességérzet által szült dolognak tekinti az igazságügyi kormányzat ennek a törvényjavaslatnak rendelkezéseit. Ezt bizonyitja, hogy csupa efemer dolog • van benne, csupa olyan tiszavirágszerii intézkedés, amely ugy fog megszűnni, amint a normális élet minden kelléke feltalálható lesz ebben az országban. Maga az a tény, hogy egy évre van kontemplálva a törvény élete, bizonyítja, hogy az a felelős tényező, — amely felel ma azért, hogy