Nemzetgyűlési napló, 1920. V. kötet • 1920. augusztus 25. - 1920. szeptember 24.

Ülésnapok - 1920-95

A Nemzetgyűlés 95. ülése 1920. évi szeptember hó 1-én, szerdán. 105 mindig nincs megcsinálva, nem pedig egy ellen­zéki, illetve most egy kormánypárti képviselőt, aki a földbirtokreformot nemcsak . a mostani Nemzetgyűlésen, hanem a régi Képviselőházban is mindig sürgettem. Ezt akartam csak elmon­dani. (Helyeslés a középen.) Elnök: Mivel napirend előtti felszólalás sem vita, sem határozat tárgya nem lehet, áttérünk a napirendre. Napirenden van a vagyon, erkölcsiség és a személyiség hatályosabb büntetőjogi védelméről szóló törvényjavaslat első szakaszának folytatása, Ki következik szólásra ? Szabóky Jenő jegyző: Budaváry László. Budaváry László T. Nemzetgyűlés! Abból az elvből kiindulva, hogy nekünk a háború, a forradalmak és különösen a nemzetközi zsidó métely által tönkretett erkölcsiséget kell helyre­áliitanunk, örömmel üdvözlöm a botbüntetést, amely immáron a megvalósulás stádiumába jutefct, s amely egy hatalmas lépéssel fog bennürifet ezen a téren előbbre vinni. (Mozgás a jobbol­dalon.) Bár én nem vagyok olyan jogtudós, olyan büntetőjogi zseni, mint Bródy t. képviselő­társam, -aki tegnap ezt vágta a fejemhez, mind­azonáltal beismerem, hogy a paragrafuscsavarin­tásban nem is vittem olyan tökéletességre, mint ő. Én csak tiszta és a gyakorlati élet által egészségesnek elismert álláspontot foglalok el, amikor abban szűröm össze jogi tudásomat, hogy nekünk minden erkölcstelenséget, minden bűnt, minden mételyt a legszigorúbb eszközökkel üldöznünk kell, mert Magyarországon az erköl­csöt teljesen tönkretették, és ezért ha mi javi­tani akarjuk a helyzetet, amelybe a magyar nemzet jutott, nem szabad megijednünk attól, hogy esetleg bizonyos körökben visszatetszést szül az, ha mi barbárnak látszó eszközökkel nyulunk ehhez a kérdéshez. Nekem meggyőző­désem, hogy a külföld nem fog bennünket el­itélni a botbüntetés behozataláért, nem fog bennünket barbárnak és balkáni államnak ne­vezni, nem pedig azért, mert azt hiszem, hogy mikor egy nemzet arra az álláspontra helyez­kedik, hogy a bűnt, az erkölcstelenséget minden# eszközzel üldözi, tehát a tisztességnek, a becsü­letességnek és az igazságosságnak álláspontjára helyezkedik, akkor minden oldalról csak tisztele­tet érdemel. Elvégre a botbüntetést senkire sem kényszeritik, hogy elszenvedje, ha arra nem szolgáltatott okot. Egyszerűen ne vétkezzék senki, járjon min­denki, tiszta és egyenes utón, akkor nem fog sor kerülni arra, hogy akár elzárásra, akár pénz­büntetésre, akár botbüntetésre Ítéljék. Sokszor hangoztattam, hogy tisztességes, becsületes em­bernek nincs oka félni semmiféle büntetéstől. Éntőlem hozhatnak . akármilyen szigorú bünte­tést, akármilyen csekély bűntettre vagy vétségre, mert aki nem követ el bűnt, az nem kerül NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — V. KÖTET. abba a helyzetbe, hogy kénytelen legyen a bot­büntetést elszenvedni. Á törvényjavaslatot egészben kielégítőnek tartom, csupán azt nem tartom helyesnek, hogy ez kizárólag a férfinemhez tartozókra vonat­kozik. Magam sem vagyok azon az állásponton, hogy a nőket is botozzuk, sőt az ellen állást fog­lalnék, azonban valami módot kell találnunk arra, hogy megakadályozzuk, hogy akik eddig az árdrágítást saját személyükben követték el, azok ezentúl feleségükkel, lányukkal, szóval női hozzátartozóikkal végeztessék ezt el. Valami módot kell tehát találni arra, hogy a női nem­hez tartozókat is elrettentsük az ilyen bűnözés elköveésétől. Ezért én arra az álláspontra helyezkedem. amit ép az első magyar nőképviselő is hangsú­lyozott, hogy az ilyen bűnöző nőket pellengérre kell állitani. A pellengérnek a törvényjavaslatba iktatása arra is jó, hogy ha valakit egészségi állapotára való tekintettel nem lehet botbünte­téssel sújtani, akkor az illető büntetését ne egy-két napi fogházzal, hanem pellengérre állításra változtassák át. Úgyis a megszégyenítés, az elrettentés a cél, ezt pedig a pellengérre állítással is el lehet érni. Azt sem helyeslem, hogy mi a fogházbüntetés helyett alkalmazzuk a botbüntetést. Az az álláspontom, hogy a szabadságvesztésbímtetés mellett alkalmazzuk a botbüntetést, ez tehát mintegy mellékbüntetés legyen. Ezért az 1. §. első bekezdésének négy első sora helyett a következő módosítást ajánlom : »A bíróság az alább felsorolt bűntettek és vét­ségek eseteiben a kiszabott szabadságvesztés­büntetés mellett a férfinemhez tartozó elitéltet botbüntetésre, a női nemhez tartozó elitéltet pedig a 2. §-ban felsorolt bűntettek vagy vét­ségek elkövetése esetén nyilvános pellengérre állításra ítélheti, ha ugy találja stb.« ; a többi azután maradhatna, Elnök : Ki következik szólásra ? Szabóky Jenő jegyző : Haypál István ; (Fel­kiáltások : Nincs itt !) Hornyánszky Zoltán Î (Felkiáltások : Nincs itt !) Gróf Apponyi Albert ! Gr. Apponyi Albert : Mélyen t. Nemzet­gyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Mint tegnapi szavazatomból méltóztatnak tudni, én az egész törvényjavaslattal szemben intranzingens elutasító álláspontot foglalok el. (Elénk helyeslés a jobb­oldalon.) De természetesen a Ház meghozott határozatához alkalmazkodnom kell és nem lehet az egész pert novizálni. Dacára annak azonban, hogy, mondom, a törvényjavaslattal elvi ellen­tétben vagyok, mégis bátor vagyok az 1. §-hoz egy módositványt beadni, amelynek indokait röviden leszek bátor előadni. A botbüntetésnek, a testi fenyítéknek tör­vényünkbe való felvétele ellen nekem egyik leg­súlyosabb aggodalmam az volt, hogy a közszel­lemnek, a közfelfogásnak a bírói mentalitásra való hatása alatt, illetve annak az osztálynak 1 U

Next

/
Thumbnails
Contents