Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-72

88 A Nemzetgyűlés 72. ülése 1920. ságot, a fajmagyart mindig a méltányosság és az igazságosság jellemezte ebben a kérdésben is. (Igaz ! Ugy van !) Máshonnan jött a baj, máshonnan származott hozzánk. Kik okozták a félreértést? Okozták külföldi hatások, külföldi agitátorok, Scotus Viatorok. A Romániából, Oroszországból és máshonnan jövő hatások Magyarországot ugy állították oda a nagyvilág szeme elé, mintha itt a legrémesebb üldözés folynék. • Legyen szabad egy rövid visszapillantást vetnem azonban a mi gazdasági helyzetünkre is, mert a félreértésnek még egy más okozója is van és akarom, hogy ezt is megtaláljuk. 1867 óta a birtokos nemesség, a magyar nemzetnek századokon át volt gerince, gazdaságilag egyre lejebb csúszott. Tudom, hogy nagy hibái voltak ennek az osztálynak, de azért nem tudom helyeselni azt a gúnyos, megvető hangot, amelylyel épen ennek az osztálynak letöréséről szólnak és irnak, mert tudom, hogy nemcsak saját hibái okozták a magyar középbirtokos nemesség bukását, hanem a liberális közgazdasági rendszer, amely hosszú éveken át még a legszélsőbb uzsorát is szabadon engedte garázdálkodni. Nem tudok örülni ennek a letörésnek azért sem, mert érzem, hogy ez katasztrófa volt az ország további gazdasági fejlődésére nézve. A középbirtokos nemesség helyét a zsidóság foglalta el. Nemcsak a nemesség tört le, hanem a jómódú keresztény városi kereskedőosztály is. Míg előbb Győrött, Sopronban, Budán, Szombathelyen, szóval mindenütt tekintélyes keresztény családok kezén volt a kereskedelem, addig ma ezen városokban még mutatóba is alig akad keresztény cég, és itt már igazán nem lehet azzal a váddal fellépni, hogy ezek a kereskedők szintén saját élhetetlenségük következtében buktak meg. Nem, hanem ellenkezőleg, az ő tragikumuk az, hogy erkölcsük nem birta ki a versenyt, az uj konkurrenciával. Az egyre jobban beözönlő zsidóság anyagi erősödését természetesen nyomon követte befolyásának erősödése a szellemi és politikai életben. Különösen a napi sajtót sietett teljesen birtokába venni, mert hamarosan felismerte ennek mérhetetlen fontosságát. Tudta, hogy ennek segítségével döntő befolyást lehet gyakorolni a politikai életre és ügyes manövrirozással el lehet téríteni a közfigyelmet saját fajának térfoglalásáról. Ez a sajtó volt az, amely a leggyülölködöbb hangon uszított minden irányban olyan níódon, amelyre a magyar ember sohasem képes. Előbb ez a hang ismeretlen volt a magyar sajtóban. Ugyancsak ez a sajtó volt az, amely kivált a 9Q-es években rajta volt, hogy a keresztény egyházak között a viszonyt minden eszközzel elmérgesitse. Ugyancsak ebből a fajból valók voltak azok is, akik az osztályharcot minden eszközzel élesztették. A gazdasági harcból azt látjuk, hogy a kizsákmányoló kapitalizmus legfőbb képviselői a zsidóság soraiból kerültek ki, wi július hó 29-én, csütörtökön. de a zsidóság gondoskodott róla, hogy a rá nézve veszélyessé válható munkázmozgalom élén szintén zsidók legyenek, akik nem a ténylegesen bűnös kizsákmányolók ellen vezessék a tömeget, hanem a magántulajdon intézményének védelmezői ellen. Ugyanez történt a nemzetiségi kérdésben is. Mig a Pesti Hírlapok annyira mentek, hogy azt hirdették, hogy választói jogot csak annak kell adni, aki a magyar nyelvet szóban és Írásban bírja, addig a Jászi Oszkárok a Világban túllicitálták még a legszélsőbb nemzetiségi agitátorokat is. Ebben tervszerűség és rendszer volt. A cél a keresztény lakosság összeveszitése, a figyelemnek másra való terelése, hogy a zsidó gazdasági ós hatalmi terjeszkedés annál akadálytalanabbul folyhasson. Ezek után visszatérek tételemhez, hogy a teljes harmónia létesítése egy országban lakó többfajta népek között a keresztény igazságosság alapján nem nehéz feladat. Ilyen teljes megegyezés csak az esetben volna lehetetlen,. ha a volt szabadkőműveseknek, zsidóknak és a nemzetgyűlésből a nép ítélete folytán és emiatt haragból kintrekedt liberálisoknak, akiknek érdekük a zavarcsinálás, beleszólásuk volna e fontos kérdés rendezésébe. Bizonyos aggodalommal látom, hogy e kategóriákhoz tartozó felelőtlen elemek máris kezdenek mozgolódni és nem elégedve meg a rágalom nyilaival, a terror eszközeivel kezdenek dolgozni. Az egységes kormányzópárt programmjába iktatta, hogy a nemzeti kisebbségeknek biztosítani fogja nyelvi és kulturális jogaikat, garantálja nekik azt is, hogy ugy az országos politikában, mint a közigazgatásban a nekik járó szerepet fogja számukra juttatni. A mélyen t. ministerelnök ur programmbeszédében szintén szólt erről a kérdésről és teljesen ráhelyezkedett a pártprogramul 9. pontjára. Reméljük, hogy ennek a kormánynak elég erélye lesz arra, hogy akaratának érvényt szerezzen és nem fogja tűrni, hogy ilyen életbevágó fontos kérdésben, amelynek ma óriási külpolitikai jelentősége is van, felelőtlen elemek rövidlátása a kormány becsületes szándékait végzetes módon kontrakarirozza. T. Nemzetgyűlés! Miról van szó? Vörösmartynak van egy gyönyörű költeménye. »Elhagyott anya« a címe, 1837-ben irta, de soha olyan aktuális nem volt, mint épen ma. A haza ebben a költeményben így szólítja gyermekeit: »,0 jertek ölembe szép gyermekeim, Áldásra emelten várnak kezeim, 0, jertek, ó, jertek, az édes anyához. Itt ül lekötötten a szörnyű magányhoz, O, jertek ölembe gyermekeim, Mig el nem apadnak hév könnyeim.« Volt-e valaha elhagyatottabb a mi anyánk, a magyar haza? Vesztett-e valamikor annyi gyermeket, mint e szörnyű időben ? De van egy vigasztalása.