Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-72
A Nemzetgyűlés 72. ülése 1920. Nagy élvezettel hallottam gróf Andrássy Gryiilának magas nivón álló, államférfiúi, történetbölcseleti fejtegetéseit és mindenekfelett szivemhez szólt, amikor azt mondotta, hogy elsősorban is a tekintélyeket kell visszaállítanunk. Meg is mondotta, hogy miket ért ezen : a kormányzói, a parlamenti és a katonai tekintélyt. En azonban még hozzátenném azt is, hogy vissza kell állítani az összes közhatóságok, a bíróságok ós egyebek tekintélyét is ; mindazokét, akik ebben az országban dirigálnak; de ezt csak ugy érhetjük el, ha megadjuk nekik azt, ami az élethez feltétlenül szükséges, a közalkalmazottaknak, a köztisztviselőknek a mindennapi kenyeret, a tisztességes megélhetést, a bíráknak olyan fizetést és státus javítást, aminőt a tervezett javítás visszavételével a min ister tanács ujabban megállapítani kivan. Ezen a nyomon haladhatunk előre. Ennek hirdetője voltam, már a választások idején. Akkor is mondottam, ma is mondom, hogy nem ismerek pártokat, csak egy pártot ismerek : magyar nemzeti pártot, a magyar nemzet összes érdekeit szivén viselő pártot. Ezért használtam már három hónappal ezelőtt azt az elnevezést, amelyhez hozzá is szokott a magyar nép, hogy »Keresztény nemzeti kisgazda- és földmivespárt«, merb nem akartam pártkülönböztetéseket ismerni. En- azért jöttem. ide, hogy a politika nem mindig kristálytiszta habjai között hirdessem a testvéri szeretetet, az egyetértést, a pártokon és önérdekeken felülemelkedő hazaszeretetet, hogy szűnjék meg közöttünk végrevalahára turáni átok, amiért találóan »gyülöletorszagnak« nevezték országunkat, és kövessük őseink példáját, akik nagy veszélyek idején össze tudtak forrni és meg tudták tenni azt, amit Báthory István lengyel király és erdélyi fejedelem ugy fejezett ki, hogy : »Ha én az én hazámnak szolgálhatnék, az halál is édes volna nékem.« Azzal végzem beszédemet, hogy sok szerencsét kívánok a ministerelnök urnák és a kormánynak gazdag programmja megvalósításához, főkép az ország területi épségének helyreállításához, aminek megsértése minden bajunk alapoka, s aminek visszaszerzése első és legfontosabb érdekünk. A szép szavak után várunk eredményeket, mert »verba volant, facta manent«, és minden Demosthenesnél szebben beszél a tett. (Élénk éljenzés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik ? Haller József jegyző : Dvorcsák Győző ! Dvorcsák Győző: Mélyen t. Nemzetgyűlés! (Sálijuk!) Nem pártok nevében kértem szót, mert hiszen én nem állok semmiféle pártprogévi július hó 29-én, csütörtökön. 85 ramm alapján, hanem egy eszmét képviselek, az eszme pedig minden párté, az egész nemzeté, az egész országé. Szerintem egyébként is minden pártprogramm illuzórius, minden konszolidáció hangoztatása csak hangoztatás marad mindaddig, mig újra nincs együtt az ezeresztendős Magyarország, mig a csonka test rendes vérkeringése újra meg nem indul. Szót kértem egy szegény, szerencsétlen nép, a tót nép nevében, melyet erőszakkal szakították el az ezeresztendős anyaországtól az önrendelkezés ürügyével, hogy beleszorítsák egy lehetetlen államalakulatba, amelyhez a múltban soha semmi köze nem volt, mert hisz ilyen állam nem is létezett és amelytől a jelenben is ugy lélekben, mint életérdekeiben messze áll. Ezer esztendei egységnek, közösségnek, közös történelmi múltnak akar véget vetni az emberi korlátoltság. Mivel? Egy határozattal, a békeszerződésnek nevezett paranccsal. Úgyszólván két ember agilitásának Massaryknak és Benesnek köszönheti rövidre szabott létét az uj Gseho-Szlovák* állam, akik elhitették az entente- tal, hogy a tót nem tót, hanem cseho-szlovák, és hogy a cseh sem cseh, hanem szintén cseho-szlovák, hogy igy megteremtsék és meghonosítsák az uj hazug csehoszlovák ideológiát, és ezen az alaphazugságon építsék fel az uj államot. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Mint a cseh rabságba jutott tót nép szabadságának első zászlóboatója, akit Nyíregyháza nemes és magyar közönsége küldött ide a Nemzetgyűlésbe, (Éljenzés és taps.) ezen a Nemzetgyűlésen, az ezeresztendős, egységes magyar haza Nemzetgyűlésén, csonka Nemzetgyűlésén, amelyet minden igaz magyar ember a nemzet gyűlésének tekint és vall, (Hosszantartó éljenzés és taps.) ezennel ünnepélyesen tiltakozom ugy a felvidéki tótság, mint az amerikai tótság nevében, mint annak meghatalmazottja, az ellen, hogy bennünket az ezeresztendős anyaországtól elszakítsanak és belekényszeritsenek az úgynevezett cseh-szlovák államalakulatba. (Felkiáltások : Amely nincs és nem is volt !) Hallja meg tiltakozó hangunkat az egész entente, amely annak dacára, hogy az önrendelkezés jogát hirdette, bennünket megkérdezésünk nélkül a cseh imperialisztikus vágyak martalékául dobott oda. Mi igenis önrendelkezni akarunk és fogunk is! (Általános éljenzés és taps.) Minden individuumnak, annyival inkább egy népnek joga van az élethez. És ha bennünket az életünktől meg akarnak fosztani, jogos önvédelmünkben minden eszközt jogosnak tartunk ! (Igaz ! Ugy van ! Taps.) Vegye ezt tudomásul a magyar nemzet, de vegye tudomásul az entente is. Mi tótok soha, semmiféle körülmények között nem fogjuk hozzájárulásunkkal véglegesíteni a jelenlegi állapotot. így segítsen meg bennünket a magyarok Istene! (Élénk éljenzés és taps.) Ugy segítsen minket a magyarok Istene! (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik?
