Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-71

66 A Nemzetgyűlés 71. ülése 19', jegyzőhöz, panaszkodott, hogy négy évig nem tudott a férje keresni, mert künn volt a harctéren, mi lesz velük a télen, ha megint nein tud keresni. A jegyző rárivallt és azt mondta, hogy férjének igenis azonnal be kell vonulnia a vörös hadseregbe. Nem volt abban a községben a munkások és a direktórium tagjai között senki, aki kényszeritőleg hatott volna az emberekre, hogy csatlakozzanak a vörös hadsereghez, csak a zsámbéki jegyző akarta őket kényszeríteni. Most azt kérdezem : ezekből a dolgokból semmiről nem tud ennek az embernek a felsőbbsége, a főszolgabíró stb? (Zaj.) Dehogy nem. A zsámbéki emberek ismételten próbáltak panaszkodni a szolgabirónái, de az meg sem hallgatta őket, azt mondta, hogy ő most erre nem ér rá, más dolga van. (Felkiáltások jobbfelöl: Vadászik !) Farnady ügyes ember, azt mondják, kedvelik a megyeházán, jó összeköttetései vannak, ott holmi lisztelszállitásokat is emlegetnek. Hát persze, hogy nem történt eddig semmi baja, nyugodtan üzi kisdedjátékait a diktatúra letörése óta is. Azóta persze fehér lett. , Szijj Bálint: Talán ébredő is! (Derültség.) Huber János: Lehetséges. Dolgozni épugy dolgozik tovább, mint ahogy a háború alatt dolgozott. 0 nem változott semmit, ő a legkonzekvensebb ember valamennyi között. Egy "világ változhatott meg, felborulhatott minden, de ő maradt aki volt : nyúzta a népet a háború alatt, nyúzza most a fehér terror korszakában is. Megfélemlíti, megkárosítja az embereket és iparkodik százezreseit még jobban szaporítani. Csak néhány esetet akarok felemlíteni a proletárdiktatúra letörése után következő, vagyis a fehér működéséből. Itt van először a sóügy, mert ő sóval is foglalkozik. Bader János kereskedőt felszólította, hogy vegyen át tőle 15 métermázsa sót kilónként 12 koronáért, és deponáljon ezért azonnal 18.000 koronát. Ha nincs annyi pénze — úgymond — vegye fel a takarékpénztárnál. Komáromi Kelementől azt követelte, hogy 25 métermázsa sót vegyen át ugyanilyen feltételek mellett. Sauter Jánosra és Grörög Ferencre szintén egyenként 15 métermázsa só megvételét vetette ki. Minthogy az emiitett kereskedők ezen üzletekbe vonakodtak belemenni, Farnady kijelentette, hogy mindazon kereskedők, akik nem vesznek át tőle sót, nem kapnak cukrot sem és dacára annak, hogy az említett kereskedők régen lefizették a cukor árát, tényleg egyikük sem kapott cukrot. Azzal is megfenyegette a jegyző az emiitett kereskedőket, hogy »majd behozzuk az adónál«. A gabonarekvirálásnál ujabban is fordultak elő visszaélések. A rekvirált búza minden métermázsája után 10 koronát tartott vissza, az árpánál, rozsnál szintén kevesebbet fizetett ki a meghatározott árnál. Zsámbékon van egy embere, egy Burger nevű kereskedő, aki az ő megbízása folytán most az üzletet intézi Szóval Zsámbé'. évi július hó 28-án, szerdán. kon a néppel ma épugy csinálnak mindent, amit csak akarnak, mint a háború alatt. Ká akarok mutatni még egy ügyre, amely szintén világot vet ennek az embernek a működésére. 1920 január 1-étől kezdve bérbe vette a községi nagyvendéglőt valami Kaiser Antal nevű ember 14.000. korona évi bérért. De Donavicz eddigi bérlő a szomszéd házban gyakorolja az italmérés jogát és az, aki a községi nagyvendéglőt bérli, sehogy sem tud a jogához jutni. Már több mint fél év telt el, ez az ember előre megfizette a 14.000 koronát a községi nagy vendéglőért, de az italmérési jogot nem kapta meg. A jegyző ugyan megígérte, hogy lépéseket fog tenni , ez ügyben : kötelessége is volna, hiszen községi ügy, a községnek fontos bevételi forrása, de csak februárban nyújtotta be ez ügyben a folyamodványt, ezt az embert pedig minduntalan lebüntetik, mert bort ad el anélkül, hogy az italmérési joga meg volna hozzá. Hát ezek lehetetlen állapotok. Ezeket az eseteket akartam felhozni,.amelyek rámutatnak arra, hogy milyen szomorúan áll sokfelé közigazgatásunk ügye, hogy megértsük, hogy miért van hát elkeseredve az a nép, hogy mi fáj annak a népnek és hogy rámutassak arra, hogy miért veszett el a tekintély. Ily körülmények között nem lehet tekintély. (Ugy van! a jobboldalon.) Ilyen emberekkel szemben, akik igy bánnak a néppel, akik így zsarolnak, akik igy járnak el vele szemben, a nép tiszteletet nem érezhet. Még egy esetet akarok felhozni. Ez a szomszéd községről, Perbálról szól. Pest megyéről különben nagyon sokat lehetne elmondani, nemcsak erről a vidékről, hanem a túlsó vidékről is. Már a háború vége felé is nagy botrányok voltak és ebben a Házban is ismételten volt szó arról, hogy mi történik itt a kormány szeme láttára, Budapest környékén. Rámutattak arra, hogy Agorasztó alispán milyen kevés erélylyel lép fel közegeivel szemben. Ká akarok még mutatni a perbáli esetre. Perényi Endre községi jegyző Perbálon 1919 január 28-án háromhavi szabadságot kapott. A községi elöljáróság még Perényi szabadságának letelte előtt jegyzőkönyvbe foglalt kérelmet intézett a főszolgabíróhoz, amelyben a község lakossága Perényinek Perbálról való végleges eltávolítását kérte. Ennek a kérelemnek támogatására felhoztak rengeteg sok adatot, amelyeket most elmondani nem tudok, mivel akkor túlságos hosszura nyúlna felszólalásom. A község lakosai ezenkívül küldöttségileg járultak a főszolgabíróhoz, az alispánhoz, a kormánybiztoshoz és Perényi működése miatti elégedetlenségüket és panaszaikat előadták és végleges elhelyezését kérték. A főszolgabíró két ízben kiszállott Perbálra és jegyzőkönyvet vett fel a Perényi elleni panaszokról. Egyszer Perényi maga is vele volt, ami nagy elégedetlenséget keltett a tömegben, mert azt hitték, hogy a