Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-71
A Nemzetgyűlés 71. ülése 1920. évi július hó 28-án, szerdán. "59 akcióba lépett, már legalább abban az értelemben, — hogy többet ne mondjak/mint amennyit bizonyítani tudok — legalább abban az értelemben, hogy a szociáldemokráciát nem óhajtja sem nemzeti, sem pedig kereszténységet toleráló alapra áthelyezni. í. Nemzetgyűlés ! Az a kérdés, hogy mi az orvoslás a munkáskérdések terén. Legyen szabad két részre osztanom az erre adandó rövid választ. A válasz első része, amelyet néhány mondatban szeretnék felölelni, az úgynevezett keresztényszociális munkáskérdés. Méltóztassanak megengedni, hogy csodálkozzam azon, hogy itt ennek a Háznak alig van tagja, aki ne hangoztatná a keresztény és nemzeti alapot, egyetlen tagja sincs, aki ezzel kimondottan ellentétbe óhajtana helyezkedni és ennek ellenére mégis azt kell látnunk, hogy ez a szó »keresztényszocializmus, keresztényszociális« nem rokonszenves senki előtt sem ebben a teremben. (Ugy van h Ugy van ! a középen.) Méltóztassanak nekem megmondani, vájjon szociális érzés nélkül lehet-e törvényhozót elképzelni a XX. században ? Méltóztassanak nekem arra felelni, vájjon helyes, nemes értelemben vett szocializmus nélkül lehet-e egyáltalában megérteni a fejlődés menetét, (Ugy' van ! Ugy van !) lehet-e törvényhozó munkát végezni a szocializmus jelszava és nemes ideáljai nélkül ? Meg vagyok róla Győződve, hogy mindannyian egyetértenek velem abban, hogy egy asszociális törvényhozó nem jelentene értéket ebben a parlamentben, egy antiszociális törvényhozó pedig veszedelmet jelentene. (Ugy van ! Ugy van! a középen.) Szükséges tehát a szocializmus, de nem azért, mert mi választjuk, hanem azért, mert ez a szociális feljődés, (Ugy van! Ugy van! a középen.) mert a szocializmus semmi más, mint a jövő felé törekvésnek az az alapgondolata, hogy emberrel méressék a haladás, ne márvány méretekkel, ne az. olvasni tudást j elző statisztikai adatokkal, hanem emberrel méressék a fejlődés. Ha az ember több egy történelmi korszakban az őt körülvevő társadalomban ga daság', kulturális, politikai és minden mái élet viszonylatban akkor van haladás, de ez : a szocializmus. Ha az ember kevesebb, vagy egy része az emberiségnek, a társadalomnak, ha ki van semmiz\ 7 e a politikából, amikor pedig a fejlődés szerint joga volna hozzá, hogy érvényesüljön, ki van semmizve a kultúrából, amikor pedig joga volna hozzá emberi méltósága és emberi mivoltánál fogva, ^ogy nagyobb kultúrában részesüljön, akkor antiszocializmus van. Mi szocializmust akarunk, mert emberrel akarjuk mérni a fejlődést a társadalomban ; az emberi közösség, az élet arányossága, ez az, amit kisürget a fejlőv dés a jövő méhéből. (Tetszés.) Ha ez igy van és ha mellette még az is ugy van, hogy keresztények vagyunk politikában, világnézetben, felfogásban, akkor kérdem, mi az oka annak, hogy ez a szocializmus nem keresztény szocializmus. Méltóztassanak nekem megmondani, hogy mi a szociális érzékünk, miért ne legyen keresztény szociális érzék, (Ugy van ! Ugy van! a baloldalon és a középen.) Mi ellentétet méltóztatnak itt látni ? Ha a keresztény kurzusnak kell szocializmus, miért ne legyen ez keresztény szocializmus ? (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Giesswein Sándor: Ugy van! Jertek ide a keresztény szocialista pártba ! (Zaj.) Vass József : Én ezt nem t. képviselőtársaimtól kérdem, hanem azoktól a tényezőktől, melyek az államot jelentik. Mi jelentjük most a nemzetet, a törvényhozó, az államalkotó nemzetet. Kérdem az állam szervezetét jelentő embereket, kérdem a ministereket, a kormányt, a ministeriumok szervezeteinek élén álló és döntő befolyással biró kormányzati, közigazgatási tényezőket, mi kifogásuk van a keresztény szociális gondolat ellen. Mi kifogásuk van a postán, hogy megtiltják a keresztény szociális szervezkedést 1 (Zaj.) Mi kifogásuk van a vasútnál, hogy megtiltják a keresztény szociális szervezkedést ? A szociáldemokrácia karjaiba hajtják a vasutasokat! Kérdem én mély tisztelettel, igen t. képviselőtársaim, t. Nemzetgyűlés, hol van a Staatsraison, amelyre; annyiszor szoktak hivatkozni, hol van a Staatsraison, (Ugy van! Ugy van !) hol van az állam érdekének j ól felfogott nézése, amikor azt kell tapasztalnunk, hogy a keresztény szocializmus, ez a nemzeti és teljesen keresztény alapokon álló mozgalom, amely nemcsak munkásmozgalom, amely a tisztviselőké, ( Ugy van ! Ugy, van !) amely uraké és nem uraké, előkelőké és nem előkelőké . . . Csizmadia Sándor : Ez nem szocializmus, hanem felekezet ! (Zaj.) Schandl Károly: A kereszténység nem felekezet ! (Nagy zaj.) Elnök : Méltóztassék a szónokot csendben meghallgatni. A képviselő ur fel van iratkozva, önt szintén csendben fogják meghallgatni. (Felkiáltások : Népbiztos ! Földosztó ! Zaj.) Vass József: T. képviselőtársam azt mondja, hogy a keresztényszocializmus nem szocializmus. (Állandó zaj.) Elnök : Ne méltóztassanak itt beszélgetéseket folytatni. Vass József képviselő urat illeti most egyedül a szó. Vass József : (Halljuk ! Halljuk f) Azt mondja t. képviselőtársam, hogy a keresztényszocializmus nem szocializmus, hanem felekezet. Bocsásson meg nekem igen t. Csizmadia képviselőtársam, az a szocializmus, amelyet ő képviselt, felekezet volt ! (Ugy van ! Ugy van ! Taps.) Budaváry László : Kigunvolta a Szózatot ! (Zaj.) Vass József: En azt kérem ezen a téren első pontként az igen f. kormánytól, hogy méltóztassék egészen intézkedni ebben a kérdésben. Lehetetlenség az, hogy a keresztény-szociálisán szervezkedő nagy tömegeknek az alapszabály jóváhagyását kérő kérvénye az államtitkároknak, tanácsosoknak és nem tudom kiknek asztalhokjában hónapokon keresztül elfeküdjék. (Felkiáltások : Hallatlan ! Gyalázat !) Méltóztassék az igen s*
