Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-71

56 A Nemzetgyűlés 71. ülése 1920. évi július hó 28-án, szerdán. vihar után. a gazdasági vonatkozásokban is megnyugváshoz juthassanak. Kérdem már most, t. Ház, hogy a lelkek restaurálásának, az ország purifikálásának, a kommunizmus felhője eloszlatásának és munkájának terén vájjon elvégezte-e a kormány és elvégezték-e ezek a kormányok, amelyek eddig uralkodtak több-kevesebb — inkább kevesebb, mint több — dicsőséggel, azt az okvetlenül szükséges munkát, hogy a lelkek, amelyek mindig hűségesek voltak, megerősödhettek a hűségükben, a lelkek és kezek, amelyek bűnösek voltak, öntudatosan, határozottan, vezérkedő módon, ' eltávolittattak-e, a szürkék pedig, legalább megerősíttettek abban az irányban, hogy csatlakozhatnak egész lélekkel a nemzeti irányhoz ? Azt kell monhogy nem. (Ugy van! Ugy van!) T. Nemzetgyűlés ! Én mindig nagyon törekszem arra, hogy sok minden dolgot jól megértsek, mert a célom mindig az, hogy sok mindent egészen meg tudjak bocsátani. Az egész megbocsátás pedig egész értés nélkül lehetetlen, legalább is nem őszinte. Következőleg a kommunizmus dolgában én nem vagyok hajlandó sem jelszavak, sem érzések után indulni. A kommunizmus elbírálásánál nálam a »salus rei publicae suprema lex» elve az irányadó ; azt nézem, hogy az én államomat, az én nemzetemet azon az alapon, amelyre helyezi az ő saját polgárainak túlnyomó nagy többsége, fenn lehet-e tartam, vájjon bizonyos kezek, bizonyos irányzatok, bizonyos tömegek, bizonyos — mondjuk — kompromittált erők szükséges-e, hogy teljesen lekapcsoltassanak, vagy nem szükséges, meg lehet-e ezeknek bocsátani, odaereszthetem-e őket a munkára, passzív elemei voltak-e ezek a bűnös múltnak, vagy aktív csinálói a veszedelemnek, amely végigviharzott rajtunk ? (Egy hang : jobbfelől Ebben disztingválni kell !) A passzív elemeknek meg tudok bocsátani, mert hiszen emlékezzünk csak vissza, hogy milyen szörnyű psichológiai terror alatt állottunk valamennyien s hogy azok, akiket élethivatásuk a helyükhöz kötött, akik nem tudtak à munkahelyükről eltávolodni, hogy azok minő rettenetes torturán mentek keresztül, s hogy mennyire kellett, legalább látszólag, külsőleg életüknek, ha annak nem, kenyerüknek, ha annak nem, családi nyugalmuknak megvédése szempontjából valamiképen belesimulniuk abba a rendszerbe, amelyet nem tudtak volna ugy sem egyetlen ökölcsapással szétzúzni. Hiszen amikor azt mondják a szociáldemokrata írók, — nemcsak most a kommunizmus után, hanem a kommunizmust megelőzőleg is — hogy a burzsuj mindig gyáva, akkor ezt tulaj donképen ugj? kell érteni, hogy a burzsuj a saját polgári kényelmét, otthonát, tűzhelyét, kenyerét, hivatalát bizonyos konzervatív ragaszkodással védi, őrzi, következőleg az előtte mindig olyan nagy érték, amelyet talán még egy ilyen nagy földrengésbe való behelyezkedés árán is iparkodik magának megtartani. Senki, aki boldogabb körülmények között volt, mint én is, hogy elmenekülhettem a helyemről, elmenekülhettem olyan körülmények közé, amelyek nem gyakoroltak reám terrort, senki könnyelműen ne törjön pálcát emberek, tömegek, munkások, tisztviselők felett, szegény magukra hagyott emberek felett, akik szörnyű terror alatt állva, nem mint aktiv tényezők vettek részt abban a kommunizmusban, hanem a kenyerükért, a családjukért, a tűzhelyükért való aggódás és a terror hatása alatt. Drozdy Győző : Ez az igazi keresztényfelfogás ! Vass József : Ebből a szempontból kívánom én elbírálni azt a kérdést, amelyet felvetett a~ legelső kormány maga elé, hogy vájjon a lelkek restaurálása megtöiténí-e abban a mértékben, igen, vagy nem ? Dinich Vidor: Nem történt meg! Vass József: Azt kell mondanom erre, hogy nem történt meg. Csődöt mondott, s bocsánatot kérek, ha valamiben tévedek, az igazolási eljárásnak nevezett — bocsánat az erős szóért — humbug az egész vonalon. (Igaz ! ugy van !)' Méltóztassanak, nekem az erős kifejezést megbocsátani, de az erős aggodalom az, amely engem vezet és determinál, hogy igy beszéljek. Itt van hangulat, amely indokolatlan, nem mondom, ebben a teremben, hanem ebben az országban ; itt van hangulat, amely indokolatlan tömegekkel szemben, amelyek passzív szerepet viseltek a kommunizmus alatt, tömegekkel szemben, amelyek kinyújtották bűnbánó érzésektől is vezettetve a jobbjukat felénk és ezt a jobbot nem fogadta el a megelőző kormány, nem tudom, milyen hangulatok hatása alatt. Van ilyen hangulat többé-kevésbé ártatlanokkal szemben, legalább is olyanokkal szemben, akiknél a botlást lehet érteni, tehát lehet megbocsátani, ellenben nincsen ilyen irtó háborút hirdető^ és máglyarakó hangulat azokkal szemben, akik bent ülnek legmagasabb, magas, közép és alsóbb helyeken, (Ugy van ! ugy van! Taps a baloldalon.) bent ülnek tisztviselői székeken, bent ülnek az igazoló-bizottságban, felöltötték a birói tógát, ítéletet mondottak apró kis férgek felett a legkegyetlenebb módon, kenyerüktől, nyugdíjuktól fosztották meg szegény, megtévelyedett, passzív magaviseletű tisztviselőtársaikat, ők maguk pedig bent ülnek nyugodtan a helyükön és nincs kéz, nincs ököl, amely rájuk sújtson és nincs hang ebben a teremben, amely merje megbélyegezni ezt a rendszert és merje azt az erős szót használni, amelyet használok felelősségem teljes tudatában. hogy az igazolási rendszer humbug. (Ugy van ! Ugy van ! Mozgás.) Schandl Károly : Bosszúra használták fel ! Budaváry László : Rámutattunk már többször ! Vass József: Az én aggodalmam súlyos, hiszen a külpolitikai helyzetet méltóztatnak ismerni. Békére rendezkedünk be, de vájjon a béke ellentéte nem következhet-e reánk és amikor mi békére rendezkedünk be és számolnunk kell az ellenkezőjével és számolnunk kell azzal, hogy jön.-