Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-71

-54 A Nemzetgyűlés 71. ülése 1920. évi július hó 28-ák, szerdán. terium közreműködésétől, engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy rámutassak arra, hogy minden becsületes keresztény magyar ember biztosítékot láthat abban, hogy milyen kézben van a hadügyi vezetés. Olyan hadparancsot a magyar nemzeti hadseregnek még nem adtak ki, amely azzal végződött volna, hogy »mindenekelőtt a haza«. Felolvasom a honvédelmi minister ur hadparancsának: befejező szakaszát: (olvassa): »Katonák \ Számitok rátok, valamint a haza minden becsületes polgára is. Elvárom, hogy bebizonyítjátok, hogy a magyar állam rendje nemzeti és jogalapon épül fel. A magyar nemzeti hadsereg félelmetes, mint ellenség, hű segítője és gyámolitója azonban a békés, tiszta szándékú, hazafias gondolkozású polgárnak, munkásnak egyaránt.« Én tudom, hogy az a férfiú, aki ilyen parancsot adott ki a katonáknak, a 19-es baranyai és somogyi honvédeknek volt a hősi parancsnoka, akinek szigorú fegyelme és igazságérzete, párosulva a humanizmussal, mindig példáiiykép volt előttünk, ö, igenis, meg fogja találni azt az utat, amelyen mindent, ami jogtalanság, megtorol, mindent, ami igazságos, megvédelmez, de ugyanakkor kíméletlen szigorral sújt le a haza ellenségeire. T. Nemzetgyűlés ! Most még csak annyit kívánok befejezésül felhozni, hogy azt szeretném, hogy a kormány programmja ne csak szavakban, hanem tettekben is megnyilvánuljon. (Elénk helyeslés a baloldalon : Felkiáltások : Ez kell !) Ennek a programúinak a valóra váltása pedig tőlünk függ, (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon) mert minket azért küldött ide ez a nemzet, hogy azt a törvényt, amelyet hasznosnak és jónak látunk, azt minden áron megvalósítsuk. Csak azt a 'kérést intézem a t. Nemzetgyűléshez, hogy fogjunk össze mindnyájan az alkotó munkában. Ne azt keressük, ami minket szétválaszt, hanem azt, ami összefűz, ami hazánk egyetemes érdeke. Nelson angol tengernagy a trafalgári csata előtt csak azt a parancsot adta ki matrózainak : xlnglia elvárja tőletek, hogy mindenki megtegye kötelességét ! Én azt mondom : nemzetgyűlési képviselők, a haza és a nemzet elvárja tőlünk, hogy mindenki megtegye kötelességét. (Elénk helyeslés, tetszés és éljenzés. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra ki következik ? Haller József jegyző : Dr. Vass Józsefi Vass József : T. Nemzetgyűlés ! Rendkívül súlyos aggodalmaim voltak a megelőző kormány kormányzásának utolsó heteiben és most, amikor az uj kormány egy egységes parlamenttel a háta mögött, elfoglalta a helyét, szükségesnek érzem, hogy ezeknek az aggodalmaknak, a ministerelnöki expozéval kapcsolatban hangot adjak, annyival is inkább, mert hiszen több, igen tiszteletreméltó oldalról kifejezésre jutott az a nézet, hogy ez a kormány egész összetételében nem az a kormány, amely arányos volna a pártoknak ama nagylendületü elhatározásával, amellyel eggyé forrasztották a Nemzetgyűlést, Mondom, szükségesnek érzem, hogy kifejezést adjak azoknak az aggodalmaknak, amelyek engem mélységesen eltöltenek és amelyeknek csak akkor várhatjuk valamikor az eloszlását, ha a kormány részéről nemcsak a ministerelnöki expozéban kifejtett gondolatok elméleti hangoztatását fogjuk látni, vagy hallani, hanem látni fogjuk a cselekedeteket is. (Helyeslés.) Ezelőtt talán másfél hónappal, — tartozom bizonyos lovagias érzésből kifolyólag ezzel a kérdéssel röviden foglalkozni — én voltam az, aki az akkori külügyminister urat, illetőleg az ő erőtlen külpolitikáját megtámadtam. Valami nagyvonalú külpolitikát nem vártunk tőle, a magyar külpolitika intézőjétől akkor sem. Á támadás nem is azért indult meg a külpolitika vezetése ellen. Végre is nagyvonalú külpolitikát tulaj donképen nem látunk most a nyugati nagy hatalmak vezető politikusainál sem, egyszerűen azért, mert nagyvonalú külpolitikát most csinálni nem lehet. A világháború látszólag befejeződött és àzok a problémák, melyeknek megoldására a

K világháború megindult, egyáltalában nem nyertek befejezést, különösen pedig nem azok a problémák, amelyek minket legközelebbről érintenek. Értem ezalatt a germán problémát, a szláv problémát és a balkáni problémá.t. A régi államok helyén uj államalakulatok keletkeztek. Egészen uj feszültségi viszonyok vannak keletkezőben. Az, amit európai államconcern-nek szoktak nevezni a diplomácia nyelvén, az tulaj donképen nem concern, hanem káosz, mert hiszen azok az elemek, amelyek egy ilyen concern-t, egy ilyen. mondjuk, nagyszabású politikát, a külpolitikának valamiféle szilárdulását volnának hivatva hordozni, azok az elemek — értem az államokat — nagyon labilisak, nagyon mozgók és egj^előre teljesen alkalmatlanok arra, hogy nagyszabású külpolitikát lehessen rájuk épiteni. De nekünk nem is arra van elsősorban szükségünk, hogy a mi külpolitikánk nagy vonalakat húzzon. Végre is a mi vonalaink, egyelőre, gondolom, nem terjednek túl a Kárpátokon, a Kárpátokig azonban mindenesetre terjednek. Nem terjednek túl az Adriának a csillogó víztükrén, de addig mindenesetre terjednek. Külpolitikánktól egyelőre nem követelünk mást, minthogy ebben a jelen, kaotikus, külső helyzetben minden momentumot felhasználjon arra, hogy a mi magyar aspirációinkat, a mi magyar becsületünket, a mi magyar jogainkat érvényesíteni próbálja, különösen most, amikor azt látjuk, hogy nemcsak illetékes külpolitikai tényezők részéről nyilatkozik meg nagy animozitás velünk széniben, hanem még teljesen illetéktelen tényezők is azt a jogot arrogálják maguknak, hogy egyrészt a magyar nemzetnek becsületébe belegázoljanak, másrészt pedig a magyar nemzet gazdasági életét megfojtani próbálják. Ez az az erély, amelyet követelünk a magyar külpolitika vezetésétől. Nekünk arra van szükségünk, hogy belsőleg konszolidálódjunk. Minket eltoltak nem a második helyre, hanem a har-