Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-89

A Nemzetgyűlés 89. ülése 1920. évi augusztus hó 18-án, szerdán. 535 zetgyülés helyett is az a néhány ur gondolkozzék, aki a cenzúránál működik. Megjelennek egészen enyhe, szelíd dolgok, amelyekben azt irjuk — hiszen mindnyájan tudjuk azt a felelősséget, amellyel itt dolgozunk és vigyázunk magunkra, — hogy a rendet és a nyugalmat akarjuk, ilyen értelemben kívánunk dolgozni, itt a Nemzetgyűlésben, meg a papiroson is... Patacsi Dénes : Csak a méreghintőket kell eltüntetni ! Csizmadia Sándor : A méreghintőket ? Nem tudom, Patacsi Dénes barátom tudja-e, hogy kik a méreghintők, vagy ő van-e hivatva, .hogy ezt megállapítsa ; én csak azt tudom, hogy a méreghintőket sem az államtitkár ur, sem én, nem akarjuk védelmezni . . . Patacsi Dénes : Ezt sem egyformán bíráljuk el ! Csizmadia Sándor; De egyformán, mert én teljesen egyetértek azzal, hogy a méreghintőket igenis nem szabad szóhoz juttatni. Patacsi Dénes: Ez helyes. Csizmadia Sándor: Majd mindjárt meglátjuk, hogy kik azok a méreghintők. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Lássuk !) Ezekre nézve teljesen egyetértünk egymással, de itt nem erről van szó, hanem arról, hogy ki állapítsa meg azt, hogy ki a méreghintő . Patacsi Dénes : Az, aki a haza ellen van, az a méreghintő ! Csizmadia Sándor : A cenzor állapítsa meg ? Ez nem lehet a cenzor, másnak kell lennie annak, aki azt megállapítaná, hogy kik a méreghintők. Legjobban a szabad sajtó képes erre ; csak az tudja kiválogatni a méreghintőket és nem a cenzor. Nagyon téved akárki, aki azt állítja, hogy ez nem így van. Fábián István : Sokra vitte a sajtószabadság, megcsinálta a forradalmat ! Rupert Rezső: Dehogy az csinálta! Csizmadia Sándor ; A forradalmak nem sajtószabadsággal, hanem cenzúrával kezdődnek. A bolsevizmus mivel kezdte ? Eltörölte az összes lapokat, betiltotta megjelenésüket. Minden olyan dolog, amely a polgárok ellen irányul, mely a polgárok ajkát le akarja zárni, nem sajtószabadsággal, hanem ellenkezőleg, a sajtószabadság megölésével kezdődik. Patacsi Dénes : Igém, ha nem züllesztették volna le a frontokat ! Csizmadia Sándor : Én ehhez az álláspontomhoz ragaszkodom, és nézzék meg önök a történelmet, mivel kezdődött 1848-ban itt a forradalom. Griger Miklós : Az szabadságharc volt ! Csizmadia Sándor: Akkor még nem volt sajtószabadság, akkor tehát nem lehetett a sajtószabadságot meggyilkolni, ellenkezőleg, sajtószabadságot csináltak. Akkor azt mondták : legyen sajtószabadság és Petőfi Sándor és többi nagyjaink alkották meg. Fábián István : Csakhogy azok nemzeti alapon állottak ! Csizmadia Sándor : Állok olyan nemzeti alapon, mint ön, sőt talán különbön is ! ., , Fábián István : De egy évvel ezelőtt nem állott ! Csizmadia Sándor: Én egyébként 30 évvel ezelőtt is álltam valahol, de ön nem állt sehol. (Zaj és derültség jobb felől.) Itt van kérem égy nagyon rövid közlemény. Ezt leadták az egyik újságban és ebben az van megírva, hogy gróf Apponyi Albert igen nagyrabecsült képviselőtársunk az ujságiróegyesülétnek a sajtószabadságra vonatkozó indítványát terjesztette elő. A többi lapokban ez megjelent, mi ollóval kivágtuk, hogy leközöljük és a cenzúra szórólszóra törölte azt, amit gróf Apponyi Albert mondott, egy ilyen nemzetközi ember, akinek a beszéde ilyen veszélyes, amit mi itt meghallgathatunk, meghallgathatja a karzat is, mert az ülések nyilvánosak. Azonban az, àki a karzatra nem jut be, nem hallgathatja meg, mert arra nézve veszélyes ; (Derültség.) holott pedig a háznagyi hivatalban attól, aki jegyet kér, nem kérdezik a politikai meggyőződését, sem a veszélyességét, hanem egyszerűen odaadják neki a jegyet. Tehát kérem, a cenzúra se kérdezte, hanem amit gróf Apponyi Albert mond, azt egészen nyugodtan megengedheti. Hát nem engedte meg \ (Élénk derültség. Zaj.) Azután van itt egy igen rövid kis dolog, melyből szintén láthatják az igen t. képviselőtársaim, hogy a cenzúra hogyan garázdálkodik. Van itt egy kis hir (olvassa) : »Az ideális földreform. — Vannak bizonyos urak, akik az olyan földreformért lelkesednének a legszívesebben, amely a holdat és nem a holdakat parcellázza. Mivelhogy a holdról szivesebben mondanának le, mint egy holdról. (Zajos derültség.) Ez egy kis tréfás dolog, de a cenzúra szemében borzasztóan veszedelmes. (Felkiáltások jobbfelől : Nagyon helyes !) Lesz még helyesebb is, t. képviselőtársam, csak a cenzúra így folytassa. Azután itt van egy vers. (Halljuk ! Halljuk !) Ezt a versíró nem költeménynek szánta, ez egy úgynevezett bökvers, egy olyan aktuális bökvers, amiben nem hiszem, hogy valami veszedelem van. Azt mondja (olvassa) : »Vers, melyben egy újságíró kesergése a cenzúra miatt a következőképen énekeltetik meg.« Persze, miután bevallja, hogy a cenzúra miatt, tehát a cenzor figyel, hogy ez nagyon veszélyes lehet. (Tovább olvas) : Fürdik a libtolla Tinták tengerében. Méláz a riporter Betűk sűrűjében. ' íróasztalára Eáborulva mondja . . . •— Miért is adtam fejem Tilalmas dolgokra ? !