Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-88

A Nemzetgyűlés 88. ülése 1920. évi augusztus hó 17-én, kedden. 521 Rupert Rezső ; Csakhogy nem Gömbös Gyula szabja meg, hogy ki hazafias és ki nem. Itt lehet a hiba. (Zaj.) Gömbös Gyula: Ez egyénileg lehet megbírálni. Beszélt még az előttem szóló képviselő ur a hírszerző szolgálatról. Bevallom, hogy van egy hirszerző apparátusunk, amely együttműködik a hivatalos hirszerző apparátussal abból a célból, hogy hazaellenes mozgalmakat felderitsen. A mai helyzetben, amikor egy orosz balszárny előremozdulása elég ahhoz, hogy a Tiszántúl már vörös hullámok mutatkozzanak, nemcsak a hivatalos apparátusnak, hanem mindenkinek kötelessége a hírszolgálatot kiegészíteni, (Helyeslés balfelől.) és részt venni abban a hírszolgálatban, amelynek célja a hivatalos faktorokat felvilágosítani a valóságos helyzetről. Nagyon jól tudjuk, hogy a múltban a vezetők sötétségben éltek, struccinadárpolitikát folytattak. Mi tehát kötelességszerüleg figyelmeztetjük arra, ha tudomásunk van róla, hogy itt vagy ott nemzetellenes politikát folytatnak ; figyelmeztetjük arra, hogy a szabadkőműves páholyok még léteznek, összejönnek ; hogy röpcédulákat osztogatnak, —- és figyelmeztetjük mindazokra a mozgalmakra, amelyek alkalmasak a hadseregen belül a hadsereg fegyelmét megbontani. A képviselő ur azt mondotta, hogy én a hadsereg fegyelmét aláásom. Én a magyar nemzeti hadseregnek vagyok hive, minden más mozgalmat, amely nem magyar és nem nemzeti, eleve elitélek. Ha tehát hallok valahol németül beszélgetni a tisztikaron belül, akkor küldök azoknak egy magyar nyelvtant, ha nem tudnának még magyarul; ha azt hallom valakitől, hogy a régi monarchiában milyen jó volt, akkor én kifogásolom azt, hogy nem a nemzeti Magyarországnak lelkes híve, (Élénk helyeslés.) mert azt követelem, hogy minden tiszt legyen apostola a magyar nemzeti ügynek. (Elénk helyeslés.) (Az elnöki széket Bottlik József foglalja el.) Ha ebben szembehelyezkedtem a volt hadügyministerrel, ezt joggal tettem, mert öt évvel* ezelőtt ő még nem volt ezen az állásponton... Rupert Rezsö: Egy közös tiszt sem volt! Gömbös Gyula ; ... mert nem biztam abban, hogy ő a nemzeti hadsereg gondolatát, amelynek én hive voltam, ugy tudja képviselni, mint a jelenlegi honvédelmi, minister ur. Épen azért van szükség egy egyesületre, amely egyesület megismerteti a tisztikarral, hogy minő volt az a magyar hadi dicsőség, —• hiszen azt is mondták, hogy nincs magyar hadtörténelem — megismerteti egy tisztikarral azt, amire egy tisztikarnak szüksége van, nehéz pillanatokéban hogy meg tudjon állni a helyén és ha kell, meg tudjon halni a hazáért ; mert csak az a hadsereg ér valamit, amelynek léte a nemzeti életben gyökeredzik (Ugy van! Ugy van!) és NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ, 1920—1921. — IV. KÖTET. csak az a tisztikar tudja a hadsereget vezetni, amely lelkesedni tud a nemzeti ügyért. (Ugy van !) Előfordult — be kell ezt vallanom — hogy , a MOVE működése némelykor olyan katonatanácsszinezetü volt. Hiszen a forradalomból való átmenet idejét éltük. Vannak elemek, amelyek nem számítanak azzal, hogy milyen kijelentés milyen konzekvenciákkal jár. Ezekkel az emberekkel szemben én a legerélyesebben leptem fel. Elismerem azt is, amit helytelenítek, hogy Kaposváron, igenis, egy hadnagy megfigyeltetett egy ezredest, akit azért figyeltek meg, mert Habsburgpárti. Én ezt a tisztikar és a hadsereg fegyelme szempontjából meg nem engedhetőnek vélem. Utasítást is .adtam, hogy a hadsereg keretében ne eszközöljenek ilyen megfigyelést. A hadügyminister kötelessége ez. Neki kell tisztában lennie azzal, hogy milyen a hadsereg szelleme. De ha nem tud ennek eleget tenni, akkor nekem, mint volt katonának és nemzetgyűlési képviselőnek, kötelességem őt figyelmeztetni, hogy »Uram, mi megesküdtünk a kormányzóra, megesküdtünk az alkotmányra, ám ennek dacára felelőtlen elemek a hadseregen belül propagandát csinálnak és ellenem és a nemzet ellen uszítanak, széthúzást keltenek«. Nekem kötelességem figyelmeztetni a hadügyministert, hogy erős kézzel nyúljon oda, És miután a múlt, hadügyminister ur ezt nem tette meg, kötelességem volt ezt a rendelkezésemre álló eszközökkel pótolni, mert egy forma sohasem lehet akadálya annak, hogy a lényegért ne küzdjek. (Helyeslés.) Amikor a lelkiismeretem azt mondja, hogy kötelességem ezt megtenni, akkor nem tehetem azt, hogy az ilyen mozgalmakkal széniben fel ne lépjek. Azt is kijelentem, hogy soha a belügyministerhez követelő vagy ehhez hasonló hangon nem fordultam. Mindenkor azt irtani : »Van szerencsém nagyméltóságodnak a következőket jelenteni.« Vagy azt, hogy. »Nagyméltóságodnak van, szerencséin figyelmébe ajánlani a következőket«. Ahol szervezeti kérdésről volt szó, amikor nekem, mint volt vezérkari tisztnek, a régi utasítás szerint is jogom és kötelességem volt jelentést tenni, akkor azt irtam, hogy van szerencsém nagyméltóságodat erről s erről értesíteni, de sohasem a katonatanács hangján szóltam, sohasem mondtam azt, hogy követeljük ezt vagy azt, mert ez nem egyezik meg a katonai felfogásommal. Nem mondhatom helyesnek, hogy t. képviselőtársam idehozta a köztem és Lukachich altábornagy közötti lovagias ügy kérdését. Ez az ügy nem való ide a nyilvánosság elé, (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelöl.) Bár ő felhozta, én ezt a lovagias ügyet nem fogom bolygatni, hanem a NyUKOSz és a MOVE közti viszonyt fogom érinteni, mert az is érdeke a Nemzetgyűlésnek, hogy ebben is tisztán lásson. Nyugdíjas Katonatisztek Országos Szövetkezete, ez a cím. Még Schnetzer hadügyminister ur hadügyministersége alatt hozzám fordult egy kapitány a NyUKOSz alap66