Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-88

498 A Nemzetgyűlés 88. ülése 1920. évi augusztus hó 17-én, kedden. történelmi osztálynak nevező elem, az államosítás ellen van, de a dolgozó elem a dolgozni szerető uj történelmi osztály, amely hivatva van ezt az országot megmenteni, megtartani és naggyá tenni, . igenis, kivánja az államositást. Centralizáló erő kell a közigazgatásban, mely innen a központból, a szivből induljon ki és elsöpörjön az útjából minden kicsinyes, minden családi politikát és csak egyért küzdjön : a közért. Szükséges tehát az államositás minden téren, de elsősorban a községeknél. Szükséges épen az állam pénzügyi politikája szempontjából, hogy ott önálló, független szervek legyenek és dolgozhassanak. * Szükségesnek tartom ezenkivül- addig is, amig ez megtörténik — és itt kérem az igen t. pénzügyminister ur jóindulatát a községi jegyzők iránt — hogy ugy az adótárgyak összeírásában, mint az adók kivetésében és behajtásában a jegyzők segitő kezet nyerjenek, de nem ám a községek terhére, hanem a pénzügyi kormány jóvoltából, mert csak igy lesz képes a községi jegyző hivatásának megfelelni, igy nem lesz a nép finánca, nyuzója, hanem a gondjaira bizott lakosság irányitója, vezetője és tanácsadója. A legszebb hivatás az, amelyet én az én kartársaimmal betöltők, csak meg kell minket becsülni és meg kell becsülni a mi munkánkat. A népet közvetlenül mi ismerjük és mi tudjuk szeretni, a nép sáfárjai mi vagyunk és sajnos, de igaz, hogy a mindenkori kormány helytelen cselekedetei és intézkedései miatt a nép mindig minket állított az ő törvényszéke elé, amint példa erre a forradalom. Az én gondolatom, az én szavam egy a jegyzők szavával, egy a nép szavával, tehát aki minket lebecsül, az a gondjainkra bizott népet fogja lebecsülni. (Az elnöki széket Bottlik József foglalja el.) Kérem tehát az igen t. pénzügyi kormánya, hogy az adókivetések minden fázisánál nyújtson segítséget a jegyzőknek, amit annál is inkább megtehet, mert hiszen a pénzügyőrség annyira megszaporodott létszámában van elegendő erre a célra felhasználható intelligens ember. Végül a javaslat büntető rendelkezéseivel kivánok igen röviden foglalkozni és csak annyit mondok erre vonatkozólag, hogy az adóztatási kötelezettség nemcsak honpolgári, hanem hazafiúi kötelesség is, és aki ravasz utón, meggondolt hamissággal ki akar bújni az adózás alól, az hazaáruló és szerintem minden esetben vagyonelkobzással, azonfelül elzárással is büntetendő lenne. Egyebekben a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki sem kivan szólni, a vitát berekesztem. A pénzügyminister ur óhajt nyilatkozni. B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Igent. Nemzetgyűlés ! Ernst Sándor t. képviselőtársam arra hivott fel, hogy mint pénzügyminister gyakoroljak befolyást olyan kormánymegfontolásoknál is, amelyek szorosan véve és közvetlenül nem . pénzügyi kihatásuak ugyan, de közvetve a pénzügyi tárcát is érdeklik és hogy igyekezzem odahatni, hogy a kormány ne kerülhessen olyan szituációba, amely talán meggondolatlanság eredménye volna. T. Nemzetgyűlés ! Ezt a kötelességemet én teljesen átérzem és minden alkalommal, amikor komoly és nehéz megfontolások vannak, a pénzügyi szempontokat igyekszem teljes súllyal képviselni és előtérbe is helyezni ott, ahol kell. Hogy azonban ezt tehessem, ehhez szükségem van a közvéleménynek is olyan támogatására, amely nekem azt a kellő súlyt megadhassa. Szükségem . van a széles rétegek nagy bizalmára, olyan bizalomra, amely manapság talán nehezebb, mint normális körülmények között. Sajnos, a bizalomnak bizonyos megingását konstatálta Ernst t. képviselőtársam és konstatáltam én is. Köszönettel veszem azt, amit ő szives volt felhozni, mert ezzel módot adott nekem a válaszra. Ha felmerül, — nem azt mondom, hogy valami rágalom — de bizonyos vállvonogatás, — mert hisz ennek ez a módja — a politikai diszkreditálás előszele, én jobban szeretek annak rögtön szemébe nézni és azt azonnal torkonragadni. Ernst t. képviselőtársam azt mondta, hogy bizonyos oldalon feltűnést keltett az, hogy pl. az italmérési jövedékről szóló törvényjavaslat már ki volt tűzve a pénzügyi bizottságban tárgyalásra, azonban elhalasztottuk és előbb vettük elő az a dó javaslatot. Ez igaz. Ki volt tűzve azért, mert egyszerű törvény lévén, hamarabb készült el és amig nem volt készen, benyújtható állapotban az adójavaslat, természetesen azt nyújtottam be, mert azt hittem, hogy avval adhatok munkát a Háznak. De amikor elkészült az adójavaslat, ez előbbrevaló volt. Ne méltóztassék elfelejteni, hogy már májusban voltam bátor benyújtani az adójavaslatot és hogy. eddig nem tárgyaltuk le, az igazán nem rajtam múlott. Az én óhajom az volt, hogy mentől hamarabb juttassuk tető alá az adójavaslatot, nemcsak technikai okok miatt, mert a késlekedés esetén a kivetés nehezebb, hanem mert —sajnos — száz és százmilliókat vesztettünk máris azáltal, hogy májusban nem tárgyaltuk le a javaslatot. Később is késett a javaslat tárgyalása, mert nehézségek voltak — meg kell mondjam — még abban is, hogy a pénzügyi javaslatok számára előadót tudjunk találni. Ezek rajtam kivül álló okok. Világos azonban, hogy száz és százmilliókról vari* itt szó. Az italmérési jövedékről szóló törvényjavaslatot nem vettem le a napirendről, csak eltoltam azért, mert pénzügyi szempontból nem olyan sürgős. Ez fontosabb, ezért kötelességemnek tartottam, hogy elsősorban erre térjünk át. (Helyeslés.) T. képviselőtársam rámutatott arra is, hogy az u. n. háborús nyereségek megadóztatásától