Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-87
A Nemzetgyűlés 87. ülése 1920. évi augusztus hó 16-án, hétfőn. 483 ki is volt tűzve tárgyalásra, még pedig már ezen törvény tárgyalását megelőzően. En nem mondom, de sokan vannak képviselőtársaim között, akik azt gondolják, hogy mindez talán nem is egészen véletlenül van igy, hogy iiein véletlen, hogy valahányszor arról van sző, hogy -ezek a törvényjavaslatok a Ház elé kerüljenek, mindig lemaradnak ezek a javaslatok a szekérről és mások vétetnek fel helyükbe. így történt közelebbről a szénbányákra vonatkozó törvénnyel, ahol precedálni akart a minister úr és bizonyos jogokat vindikált magának és igy történt a hadinyereségek megadóztatőságáról (3b cLZ italmérés terén fennálló állapotok rendezéséről szóló törvényjavaslattal is. B. Korányi Frigyes pénzügyminister: A szénjavaslatot a bizottság buktatta meg. Ernst Sándor : Nem a bizottság, de egyikmásik ur kérte a bizottságban ; megakadt a dolog, én pedig a produkció és a széntermelésünk szempontjából és egész közgazdasági életünk szempontjából is rendkívül fontosnak tartottam volna, hogy ez mielőbb meglegyen. Nagyon kérem a minister urat, méltóztassék legalább megnyugtatni bennünket és propozieiőval jönni ezekre a kérdésekre, valamint a hadinyereségadóra, vonatkozólag is ugy, amint az eredetileg kontemplálva volt. Ami a kereseti adót illeti, egyetértek az előadó úrral abban, hogy az első- és másodosztályú kereseti adó súlyos megterheltetést jelent. Az elsőosztályu kereseti adónál az emelés úgyszólván pausális és bizony nagyon különböző azoknak az anyagi helyzete, akik ezzel az adónemmel sújtatnak. Yannak olyan emberek, akik alig lesznek képesek az elsőosztályu kereseti adót megfizetni, mert pl. olyan iparosok, akik segéd nélkül dolgoznak, nagyon bizonytalan jövedelemmel rendelkeznek és rendkivül kétséges, hogy vájjon egyáltalában jobb helyzetben vannak-e, mint voltak a háború alatt és a háború előtti időben, amikor koldussorban tengődtek. Lehet, hogy egyik is, másik is kiemelkedett ebből a sorból és egészen más helyzetbe került azon sajátságos körülmények következtében, melyek ma az ipari termelés terén fennállanak, de a nagy többségre igen súlyos lesz ez az adónem. Meg kell még emlékeznem az egyes községeknek ezen adónemekkel kapcsolatos kéréséről. A magyar adórendszernek t. Î. az a sajátsága, hogy az állam minden adót magának foglal le és nem engedi meg "a községeknek a külön adók kivetését. Ezért a községek e törvény tárgyalása alkalmából azzal a kérelemmel járultak a miniszter úrhoz, hogy az ő roppant nehéz anyagi helyzetükre is legyen figyelemmel. T. i. ha már az állam magától segíteni egyáltalában nem tud, a nagy deficitek miatt — az állam, amelynek kezében ott van a bankóprés — akkor a községek még kevésbé képesek erre, mert a községeknek és a vármegyéknek nincsen bankóprésük s kizárólag csak ugy lábolhatnak ki mai rendkívül súlyos helyzetükből, ha ilyen külön adók szedésére jogosítványt kapnak. Tudom pl., hogy maga a székesfőváros a legtökéletesebb bizalmatlanság álláspontján van az állammal szemben, legalább folytonosan emlegetik és minduntalan jelennek meg erre vonatkozó lapközlemények is, hogy a fővárosnak viszontkövetelései vannak s hogy, egyáltalában nem hajlandó egy krajcárt sem tovább hitelezni az államnak. Hubert János: Rossz cég! Ernst Sándor : A községek is roppant súlyos viszonyok között vannak, amit még csak fokoz , az, hogy az állam a vele széniben támasztott kötelezettségeket és leszámítolásokat csak nagyon nehézkes, dilatorius eljárással teljesiti. Ezzel szemben a külföld egész adónemeket utal át a kommunális adminisztráció céljaira, nálunk pedig egyáltalában semmi sem történik ilyen irányban. A Németbirodalom pl. a legutóbbi forgalmi adóból is kezelési költség címén 4°/o-ot engedélyez az egyes községeknek, ami már mindenesetre tekintélyes dolog. Nagyon kérem ezért a mélyen t. pénzügyminister urat, kegyeskedjék ezt konszideráció tárgyává tenni, mert a községek és vármegyék a legsúlyosabb deficites helyzetben vannak. Tisztában kell lennünk azzal, hogy mikor ezt a törvényt megszavazzuk, nagy dolgokra vállalkozunk. Mindig szemünk előtt kell hogy lebegjen a lehetőség határa. De bármily súlyosak legyenek is • ezek az áldozatok, az állam rendkivül súlyos financiális helyzetére való tekintettel, mégis meg ,kell azokat hoznunk. A béke és a produkció nemcsak a mezőgazdaságban, hanem az ipari termelés terén is az, amitől függ a jövőre nézve teherviselési képességünk. Miképen méltóztatnak biztosítani bennünket a szénre és azokra vonatkozólag, melyektől egyáltalán a mi létezésünk függ ; ezenkívül mit méltóztatik gondolni a békeszerződés folytán azokra a tételekre vonatkozólag, melyekben a győzelmes államok kikötik maguknak, hogy tőlünk különös tételeknek a megtérítését követeljék. En azt gondolom, hogy ezen a téren, ha most nagyon utána méltóztatik járni, rendkivül sokat lehet elérni, mert hiszen látni lehet, hogy igen nagy gondolkodás tárgya jelenleg a győztes államok között az a helyzet, melyben úgy Ausztria, mint Magyarország van, hogy nem kell-e egyáltalán törölni az egészet, amit ők gondoltak, hogy ez államok felett Damokles kardjaként lebegjen a^ hogy ha későbben jobb anyagi helyzetbe jutnának, mindent konfiskáljanak tőlük. Én legalább abból merítem felszólalásomra a jogot, mert azt látom, hogy a szomszédos olasz államban, ahol jelenleg tárgyalják a saint-germaini békét, a külügyi bizottság hivatalos előadója azt proponálta, hogy Ausztriával szemben ne helyezkedjenek arra az álláspontra, amelyen a saint-gerrnaini békekötés idejében voltak, hanem helyezkedjenek arra. az álláspontra, hogy Ausztriától semmit sein lehet 61*
