Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-87
470 A Nemzetgyűlés 87.^ ülése 19.20. mánynak azon korábbi intézkedéseit, melyeket e tárgyban tett. Különösen a semleges államokkal való viszonylatainkban történtek már oly megállapodások, melyek e törvényjavaslat által törvényes alapra fognak helyeztetni. Megjegyzem, hogy ezen törvényjavaslat szövege teljesen azonos azokkal a korábbi hasonló törvényjavaslatokkal, amelyeket az országgyűlések annak idején elfogadtak, úgyhogy itt bizonycs jogkiterjesztésről, vagy a felhatalmazás kibővítéséről nem lehet szó. Egy módositást is eszközölt a pénzügyi s a közgazdasági bizottság, amennyiben kimondotta azt, hogy a felhatalmazást az eredeti szöveggel szemben 1921 december 31-éig kivánja megadni. Ez különösen abban leli magyarázatát, hogy a konzuli egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatban is, amelyet a külügyminister ur legközelebb be fog terjeszteni, ugyanez a dátum állapittatik meg. Az előadottak alapján van szerencsém kérni a t. Nemzetgyűlést, hogy a törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadni méltóztassék. Elnök: Szólásra fel van jegyezve? Kontra Aladár jegyző: Ereky Károly. Ereky Károly : T. Nemzetgyűlés ! Mint az ellenzék egyik tagja, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ez a törvényjavaslat, amely egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink ideiglenes rendezéséről szól, nem fogad"ható el. Nem lehet pedig ezt a törvényjavaslatot elfogadni, ugy amint az van, azért, meit az egyszerűen kimondja, hogy az összes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyainkról a kormány rendeleti utón intézkedik. A Nemzetgyűlés elé tartoznak mindazok a megállapodások és szerződések, melyeket külállamokkal köt meg a kormány és itt abszolúte nem lehet szabad kezet adni a kormámniak, mert hiszen ha szabad kezet adunk neki, akkor majd a jövő esztendőben még drágább* lesz a cukor, és mindazok a dolgok, melyekre szükségünk van. Hiszen méltóztatnak látni, hogy a külkereskedelmi forgalom lebonyolításánál ma, amikor egyoldalúan agrárius állam lettünk és tisztán és kizáróla-g csak mezőgazdasági produktumaink vannak, rendkivül fontos, hogy épen azok a szerződések, amelyek exisztenciánkkal foglalkoznak, idekerüljenek a Nemzetgyűlés elé. Ha meg méltóztatnak figyelni azt, hogy mi történt az idén s az elmúlt esztendőben, akkor, ugyebár, méltóztatnak látni azt, hogy óriási árdrágítások történtek, hihetetlen magas áron jöttek be azok a cikkek, amelyeket külföldről hoztunk be, úgyhogy ennek ellenőrzése par excellence feladata a Nemzetgyűlésnek és ezt az ellenőrzést ilyen háromszakaszos törvényjavaslattal nem adhatjuk ki a Nemzetgyűlés kezéből. Ha pedig a 2. §-t nézzük, az egyenesen ijesztő. Abban az foglaltatik, hogy 1919 augusztus .7. napjától — tehát a múlt esztendőtől fogva — a jelen törvény életbeléptéig tett intézkedések jóváévi augusztus hó 16-án,' hétfőn. hagyatnak. Micsoda intézkedéseket hagyunk mi jóvá ? Azt sem tudjuk, hogy mit hagyunk jóvá. Ilyen törvényjavaslatot igy, ebben a formában beterjeszteni — hogy ne éljek erős kifejezéssel — én nemzeti szerencsétlenségnek tartok. Méltóztassék csak elképzelni, hogy mcst a Nemzetgyűlés azt mondja, hogy mindazokat a szerződéseket, amelyeket a kormány a külkereskedelmi és forgalmi viszonyok szabályozására kötött, anélkül, hogy látta volna-, jóváhagyja. Vájjon látatlanban jóváhagyhatok-e valamit ? Ha a mélyen t. Nemzetgyűlés azon a nézeten van, hogy hagyjuk egyszerűen jóvá, en bloc, ám teesék, de a felelősséget viseli érte a Nemzetgyűlés többsége, (Felkiáltások jobbfelől : Természetes ! Bízza csak reánk !) mert mi határozottan protestálunk az ellen, hogy ilyenformán ilyen törvényjavaslatot be lehessen nyújtani. Méltóztatnak visszaemlékezni arra, hogy a pénzügy minist er ur adott be egy felhatalmazási törvényjavaslatot s abban fel volt sorolva 30 szakaszban mindaz, amire felmentést kért. Itt a Nemzetgyűlésen tárgyaltunk fogyasztási adókról, boradórój és a többi dolgokról s itt a Nemzetgyűlés előtt megbeszéltük, hogy a pénzügyminister ur intézkedéseit elfogadjuk-e jónak vagy nem, és sok esetben bizony a Nemzetgyűlés korrigálta a pénzügyminister ur intézkedéseit. Én abban elvi hibát látok, hogy ilyen három szakaszos törvényjavaslatok kerülgetnek a Nemzetgyűlés elé s egyszerűen kimondjuk benne, hogy a kormány csináljon azt, amit akar. Én semmi körülmények között nem tudom elképzelni azt, hogy egy parlamentáris, alkotmányos államban ilyen törvényjavaslatok előterjeszthetők legyenek. De ha már előterjesztette ezt az igen t. kormány, — fájdalom, nem látom, hogy melyik minister ur terjesztette elő, mert csak a melléklet van a kezemben . . . Ernst Sándor : A külügyminister ! Ereky Károly : ... a külügyminister ur figyelmébe ajánlom, hogy ha ezt a törvényjavaslatot megszavazzuk, akkor sem fog semmit sem érni, mert bármelyik következő kormány jogositva érzi magát arra, hogy megvizsgálja mindazokat a szerződéseket, amelyeket a kormány kötött. Akkor pedig mire való ez ? Az 1. §-ban, — hogy ismételjem az elvi kijelentésemet— kiadjuk a jogot a Nemzetgyűlés kezéből és még az sincs benne, hogy legalább a rendeleteket megvizsgálhassuk, tehát kiadjuk a jogot a kezünkből és teljesen rábizzuk a külügyministerre, hogy csináljon, amit akar. Ezt mi nem tehetjük, mert mi sokkal komolyabban viseljük valamennyien az ország érdekét a szivünkön, semhogy a mindenkori kormányoknak teljesen odadobjuk a rendelkezési jogot. A 2. §. azért elfogadhatatlan, mert még egy falusi képviselőtestület sem ad felmentvényt a birónak és jegyzőnek, illetve az elöljáróságnak I ugy, hogy azt mondja : meg sem nézem, mit adtok elém, hanem megadom a jóváhagyást.
