Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-70

38 A Nemzetgyűlés 70. ülése 1920. évi július hö 23-án, pénteken. kormánynak erre nem lesz befolyása, akkor a magyar Alföldet a legnagyobb veszedelem fenyegeti. T. Nemzetgyűlés! Múltkori beszédemben már emiitettem, hogy valahányszor akár ilyen vízügyi, akár más nagy technikai problémákkal van az ország elfoglalva, mindig ahhoz a metódushoz folyamodott, hogy külföldről kért szakértőket. Annak idején, mikor Vásárhelyi Pál nagy koncepcióját a Tisza-szabályozás tárgyában felül kellett vizsgálni, az olasz Paleocapat hívták el, hires mesterét a hidrográfiának, és a szegedi árviz után szintén külföldi expertusokat hívtak, kvázi a magyar mérnökök munkájának felülbírálására. Ma is egy véghetetlenül fontos, nagyjelentőségű dologgal állunk szemben s ezért ma ebben a nagy problémában szintén az entente szakértőit kellene meghívnunk, hogy ők maguk Győződjenek meg róla, valóban ugy áll-e a helyzet, amint azt én és szakértőtársaim állítjuk, hogy a magyar alföldet végveszély fenyegeti, ha a Tiszavölgy vízrendszere kettészakittatik és a felső vízrendszer egy más országhoz, mondjuk Csehszlovákiához kapcsoltatik. (Igaz ! Ugy van !) Mondjanak az entente legkomolyabb, leghivatottabb emberei véleményt e lehetetlen helyzetről és nyilatkoztassák ki, vájjon exisztálhat-e Magyarország ezen területek elkülönítése mellett, annak ellenére, hogy az egész Tisza-medence a legszorosabb orgapikus összefüggésben van egymással, és Szegeden a vízállás egy esztendő alatt nem kevesebb mint 11 méter eltérést mutat fel, ami magában véve is bizonyítja, milyen változatossága van itt a vizek lefolyásának, mozgásának. Ok megmondhatják, lehetséges-e ezt az organikus, nagy együttműködést másképen fentartani, a köznek javára hasznosítani, mint ugy, hogy a felsővidék feletti befolyását nem veszíti el Magyarország, és a Tiszaszabályozás problémája ugy, mint a megelőző hatvan éven át. történt, a leggondosabban fog megoldatni a jövőben is. T, Nemzetgyűlés! Ezek voltak azok a főbb dolgok, amiket ez alkalommal szóba kívántam hozni. Most még csak egy gondolatot akarok felemlíteni és ez az, hogy a kormányalakítás, amely — sajnos — több hetet vett igénybe, azt a reményt táplálta a magyar közvéleményben, hogy ez alkalommal talán a nemzetnek azokat a kiváló fiait, akik a múltban a nemzet kormányzásának igazán diszei voltak, — hiszen neveket nehéz nem mondani: gróf Apponyi Albertre, (Éljenzés.) "Wekerle Sándor és Popovics Sándor urakra hivatkozom — a kormányalakítás, alkalmával mennyire helyes és jó lett volna ebbe a kormányalakításba bevonni, milyen nagy megnyugvás volna ez az országra s minő nagy jelentőséget adna az ország kormányának a külfölddel szemben. T. Nemzetgyűlés ! En részemről nem vagyok hivatva azt megítélni, nem is ismerem annyira a kulisszatitkokat, de meg vagyok Győződve arról, hogy azok a mélyen t. urak, akiknek nevét is bátor voltam említeni;, ha arra kerül a sor, hogy az ország érdeke kívánni fogja, bizonyára meg fogják hozni az áldozatot és teljesíteni fogják a rájuk rótt kötelességet. En szintén hasonló jó feltételezéssel vagyok a kormány iránt, hogy ha belátja annak szükségét s ha elkövetkezik az ideje, meg fogja tenni a szükséges lépéseket arra, hogy a nemzetnek ezeket a kiválóságait a további munkálatokhoz csoportosítsa. Ez alkalommal nincs más mondani valóm, mint az, hogy a t. kormány iránt bizalommal viseltetem és a magam részéről a haza javára törekvő minden célzatában a legmelegebben támogatom. (Éljenzés jobbfelöl.) Elnök : Soron van ? Szabó Sándor jegyző : Gróf Apponyi Albert ! Gr. Apponyi Albert: Mélyent. Nemzetgyűlés ! Midőn a kormány bemutatkozása alkalmából felszólalok, nem szándékozom azoknak a politikai kérdéseknek fejtegetésébe bocsátkozni, me-lyek a kormány programmjában foglaltatnak. Én kizárólag egy részlettel akarok foglalkozni és kizárólag emiatt a részlet miatt, melynek azonban politikai fontosságot is tulajdonítok, akarom néhány percre a Ház figyelmét igénybe venni. (Halljuk ! Halljuk !) Ez a részlet a vagonlakó helyzetének kérdése. Mielőtt azonban ezt tenném, az előttem szóllott igen t. barátom fejtegetésének egy részére óhajtok megjegyzést tenni, ö t. i. nagyon helyesen fejtette ki Magyarország egész vizrendszerének organikus egységét és rámutatott azokra a beláthatatlan kalamitásokra, melyek keletkezhetnének akkor, ha a Dunának és Tiszának mellékfolyói, sőt az ezen mellékfolyók vízviszonyaira nagy befolyást gyakorló erdészeti viszonyok nem egységes kézben vannak, nem Magyarország kezébe vannak letéve. Bátor vagyok a t. Nemzetgyűlést arra figyelmeztetni, hogy ez az egy pont az, amelynél a béketárgyalások alkalmával sikerült kézzelfogható eredményt elérni. (Éljenzés jobbjelől.) Nem abban az alakban ugyan, amelyben azt én egyedül kielégítőnek tartom politikai szempontból, hogy t. i. a magyar állam nyerje vissza szuverenitását mindama területek felett, melyek bistóriailag hozzátartoznak, de technikai szempontból — gondolom — kielégítő módon, amennyiben azok a szakértők, akiket a főtanács ebben a tekintetben meghallgatott, nem tudtak elzárkózni nyilvánvalólag a dolognak evidenciája elől és elismerték, megállapították, hogy a régi históriai Magyarországnak vízrendszere egy organikus egészet alkot, melyet a reá befolyást gyakorló erdőségekkel együtt csak egységesen lehet technikailag helyesen kezelni, aminek elismerése — mellesleg mondva — talán egy archimedesi pont, amelyből kiindulhatunk, egy fontos, következményeiben talán akkor még be nem látottt premissza arra nézve, hogy abból a következtetéseket levonjuk és ebből folyólag a békeszerződésbe olyan hatá-