Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-86

 Nemzetgyűlés 86. ülése 1920, évi augusztus hó 14-én, szombaton. 443 kopott többé, hanem zord, keményen domináló, imperativus törvény. • T. Nemzetgyűlés ! Ezt mondom én is és ezzel tisztelettel zárom az én előadásomat : Salus rei publicae suprema lex esto ! Szerencsés vagyok konstatálni azt, hogy megváltozik e mondás a pillanatban, mert konstatálom, hogy a magyar Nemzetgyűlésben e javaslattal kapcsolatban : salus rei publicae suprema lex est ! Tisztelettel kérem, méltóztassék a javaslatot elfogadni és a kormányhoz átterjeszteni. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök : Szólásra következik ? Bródy Ernő jegyző: Reischl Richárd! Reischl Richárd : T. Nemzetgyűlés ! Az ország nemtermelő lakossága hetek óta megmagyarázható idegességei és izgalommal várja azokat az intézkedéseket, amelyeket a kormány a jövő évi ellátás iránt kiadni szándékozik. A kormánynak az a terve, hogy a termelőknek a gabona egy részét szabaddá tegye és ezáltal a termelőknek lehetővé tegye azt, hogy mig a múltban az összes gabonájukat maximális árban elrekvirálták, annak egy bizonyos részét a maximális árnál jobban tudják értékesíteni, hogy ők is megtalálják számításukat, mert általános a panaszuk, hogy mig gabonájukat a háború egész tartama alatt maximális áron kellett odaadniok, addig az iparcikkeknél folyton emelkedtek az árak, százszorosát is elérték a békebeli árnak, amivel szemben a gabona mai ára is csak 20—25-szöröse annak, ami a békében volt., Sajnálatosan játszott itt még közre körülmény, mondhatnám az a csapásnak nevezhető csalódás is, amely a gazdatársadalmat és az ország egész közgazdaságát a cséplésnél érte, t. i. hogy a májusban olyan szépnek mutatkozó termésreménysógek nem teljesedtek be. így megértem a közélelmezési minister ur nehéz helysetét és magyarázatát találom annak, hogy épen most, az utolsó órában, amikor az uj élelmezés kezdetét veszi, megint csak a gazdák által annyira gyűlölt régi záralávételi rendszerrel kellett előállania, hogy az ország ezidei közélelmezését biztosithassa. Tisztában vagyok vele, hogy gazdáink körében ez a rendelet nagy visszatetszést fog szülni, de mi képviselők itt a parlamentben nem az egyes osztályokat, hanem az egész magyar társadalmat kell, hogy képviseljük (Ugy van ! balfelöl), és |be kell látnunk, hogy itt uj áldozatot kell a gazdáknak hozni, ami a terhek viselését tekintve talán nem is igazságos, de az ország érdekében, a szenvedő, évek óta éhező, koplaló, gazdasággal nem foglalkozó lakosok érdekében ezt az áldozatot mégis meg kell hoznunk, mert erre a mai bel- és külpolitikai helyzet is kötelez bennünket. T. Nemzetgyűlés ! Azok az elszomorító jelenségek, amelyek különösen a háború után ennek a nemzetnek lezüllesztésében jelentkeztek, amikor a destruktiv elemek az egyes társadalmi osztályokat egymásra uszítva forradalmat, zavart idéztek elő ebben az országban, ezek & jelenségek — sajnos — ma is kisértenek. És meg is lehet magyarázni azt, hogy az üres gyomor, a közelgő tél, a keresetnélküliség és a nyomor mindmegannyi könnyen kihasználható okok, amelyek állandóan idegességben és izgatottságban tartják a nemtermelő lakosságot, amire való tekintettel különös kötelességünk, hogy mi most valamennyien egyetértsünk abban, hogy mindenféle egyéni, magán- vagy osztályérdeket félretegyünk és egyedül az a cél lebegjen szemünk előtt, hogy ezt a szerencsétlen országot — ha még nem késő — megmentsük. Jólehet magam is gazdaember vagyok, akit a termésrendelet anyagilag érzékenyen érint és bár megtettünk minden lehetőt arranézve, — ezt hangsúlyozom — hogy a kormány a közélelmezésből származó terheket egyéb társadalmi osztályokkal is ossza meg, mégis mivel azt a választ nyertük, hogy ez egyelőre bizonyos politikai szempontokból nem lehetséges,... Sziráky Pál: Cak akarni kell, de nem akarják! Reischl Richard : ... mi megmutatjuk, hogy ime, a magyar föld népe, ha ujabb áldozatra van szükség, meghozza azt, mert nagyon jól tudja, hogyha az országban nem marad meg a nyugalom, akkor a mi ekszisztenciánk, a mi családi fészkünk is veszélyeztetve van. Szűnjék meg tehát végre az az ellentét, amely a falu ós város között fennáll s amelyet bizonyos elemek ma is kiélezni akarnak. Ne felejtsük el, hogy az a munkás, az a tisztviselő és az az iparos, a mi testvérünk, az is vér a mi vérünkből, aki ép ugy óhajtja ennek a hazának szebb jövőjét és ép ugy küzd és szenved évek óta ezért, akár csak mi. Jól ismerem a mi falusi népünket és tudom, hogy annak is vannak kívánságai és szükségletei, amelyeknek kielégítésére a kormány mindez ideig nem tette meg a szükséges intézkedéseket, reméljük azonban, hogy látva a gazdatársadalomnak ezt a jóindulatú támogatását, látva azt, hogy ezekben a rettenetes órákban a gazdák segítségére jönnek az ország megmentésénél, a kormány is el fog követni mindent abban az irányban, hogy a falusi nép által óhajtott és oly nehezen beszerezhető ruházati cikkeket, lábbelit és a téli világításhoz szükséges anyagot biztosítsa a falu népének, még pedig nem uzsoraáron, hanem szövetkezetek utján, hogy olcsóbban legyen megszerezhető. Sziráki Pál : Nekünk sohasem rekvirálnak ! Reischl Richard: Bármilyen kedvezőtlen fogadtatásban fog is ez a rendelet a kisgazdák körében részesülni, őszintén meg kell mondanom, hogy a háborús rendeletek és a mostani rendelet összehasonlítása után némi javulást látok ebben a rendeletben, ami abban nyilvánul meg, hogy a termelőnek megengedi, hogy annyit őröl56*