Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-85

A Nemzetgyűlés 85. ülése 1920, évi augusztus hó 13-án, pénteken. 431 is bizonyos magasabb címet kaptak, mint járásbiró, törvényszéki biró, erre is gondol a javaslat, amennyiben rendszeresiti most az úgynevezett járásbirősági és ügyészségi elnöki és alelnöki állásokat. Ezáltal tehát lehetővé van téve, bogy az a biró, aki nem megy fel a felsőbíróságokhoz, a táblához vagy a Curiához, tehát lent marad az első folyamodásnál és súlyt helyezünk arra, hogy ott is igen kiváló és rátermett bírák legyenek, mondom, megvan a lehetősége annak, hogy ők mint járásbirősági vagy ügyészségi elnökök, vagy alelnökök magasabb címmel és egyúttal magasabb javadalmazással is működhessenek. Az a hátrány tehát, ami az eddigi cím és jelleg megszűnéséből származik, pótolva van azáltal, hogy ezen uj állásokra lehet az illetőket kinevezni. Azt hiszem, az is túlzás, ha azt méltóztatik említeni,, hogy a birák 90°/o első csoportban fogja végezni pályafutását. Nagyon sajnálatos volna, ha ez igy volna, az a múltban sem volt igy, hogy t. i. a legalsó fokon maradtak volna. A legalsó fokon maradnak legfeljebb azok, akiket a rátermettség hiánya, vagy egyéb hibáik nem tesznek alkalmassá arra, hogy előlépjenek. Ez azonban hála Istennek — hiszen hallottam t. képviselőtársamnak a birói kar iránti elismerését — a birói karnak nem 90%-a, hanem sokkal kisebb, talán minimális százaléka. Az a beállítás, — amint méltóztatott mondani — hogy kilenc fokozat van az első csoportban és 27 év kell ahhoz, amig valaki odáig eljut, egészen téves, mert, ha ugy méltóztatik gondolni, hogy ezt a fokozatot mindenkinek végig kell csinálnia, akkor meg ugy állna a dolog, hogy van összesen 23 fokozat, s akkor ahhoz, hogy valaki curiai elnök vagy táblai elnök lehessen, 69 vagy 70 évet kellene szolgálnia. Ez tehát egészen téves. Rupert Rezső: Tehát csak az megy előre, aki jól viseli magát. (Egy hang a jobboldalon: A protekciósok mennek előre!) Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister : A kinevezések folytán jut az illető az egyik csoportból a másikba, tehát, aki arra alkalmas, az ugy fog előre menni, amint eddig. Ez az automatikus előlépés csak azt akarja biztosítani, hogy minden biró, minden ügyész szolgálati évének megfelelő tisztességes fizetéshez jusson. De még a kinevezéstől eltekintve is, megadja a törvény — amint méltóztatott rámutatni — 7. §-ában a módot arra, hogy a várakozási idő megrövidíttessék. Azok a testületek, amelyek javaslatot tesznek, ne méltóztassék azt gondolni, hogy valami külön birói vagy ügyészi szervezetek; azok a szervek azok, akik közvetlenül tapasztalásból ismerik annak a bírónak a működését, tehát az ő felettes birói hatóságai, az a tábla, a Curia, ahol ismerik, hogy hogyan múködik az a biró, az tesz javaslatot az igazságügyministernek. Ez a javaslat pedig nem olyan, — amint legalább én gondolom és én akarom ezt keresztülvinni — hogy az igazságügyminister tetszése szerint elveti vagy nem veti el ezeket a javaslatokat. Itt a 7. §-ban foglalt korlátozást csak azért voltunk kénytelenek meghagyni, mert nem lehetett ugy megszövegezni, hogy föltétlenül honorálni kell ezt a javaslatot, mert ennek bizonyos korlátjai vannak, korlátja van pedig a költségvetésben. Csak a költségvetés korlátai között van módja az igazságügyministernek arra, hogy ezen magasabb fizetési fokozatokat betölthesse. Ha tehát olyan sokat javasolnak, hogy ezt nem volna lehetséges teljesíteni, akkor ezen javaslottak közül fog az igazságügyminister ezen fokozatokra beosztani. Még csak egy megjegyzést óhajtok tenni. Kifogásolni méltóztatott a 23. és 24. § rendelkezéseit, t. i. azt a rendelkezést, hogy a VII. és YIII. fizetési osztályba tartozó bíráknak csak kilenc év számíttatnék be. Ami a VII. fizetési osztályokét illeti, itt egy kis tévedés van, mert hiszen a VII. osztályuakra azt mondja a 24. §, hogy a VII. fizetési osztályúak ugy soroztatnak be a csoportba, hogy az az időpont, amikor az illető a VII. f) osztályba kineveztetett olyannak tekintetik, mintha akkor került volt az I. csoport, 4. fokozatába. Ha tehát ő már hosszabb ideje van a VII. fizetési osztályban, akkor a VII. fizetési osztályban töltött idő hozzászámittatik és a mostani csoportosításnál ő nem a negyedik fokozatban lesz, hanem azon megfelelő fokozatban, amely a VII. fizetési osztályban levőnek megfelel. Ami a VIII. fizetési osztályba tartozó bírákat illeti, itt tényleg van az a rendelkezés, hogy a VIII. fizetési osztályban eddig eltöltött időből csak kilenc évet számithatunk be és aszerint csoportosítjuk őket az első csoportba. De ennek megvan a rációja. Eddig a VlII-ból a VII-be a rátermettség, a szorgalom szerint nevezték ki az embereket. Azt hiszem, mégis azt az elvet, hogy bizonyos tekintetben különböztetni kell szorgalom és tudás szerint, mindenki honorálja, ezt fenn kell tartania a törvényjavaslatnak. Ha pedig a jövőre nézve is fentartja ezt az elvet, logikusan kénytelen a múltra nézve is fentartani és épen azért azokat, akik ecUiig a VII. fizetési osztályba kerültek, meg kell hogy különböztesse azoktól, akik eddig mindig a VIII. fizetési osztályban voltak. Ez tehát logikai következménye a javaslatnak és épen azért ahhoz a magam részéről kénytelen vagyok ragaszkodni. Altalánosságban én sem óhajtok a javaslatról többet mondani. Ismétlem, hogy tisztán az a pénzügyi szempont, amit én mint a kormány tagja kénytelen voltam honorálni, kényszer itett engem arra, hogy belenyugodjam abba, hogy a javaslat ilyen rendelkezésekkel kerüljön a t. Nemzetgyűlés elé. Nekem nincs módomban továbbmenő engedményeket tenni s épen ezért