Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-70

A Nemzetgyűlés 70. ülése 1920. amely elég arra, hogy azzal szemben, aki szociáldemokrata, jogtalanságot, kegyetlenkedést kövessenek el. (Zaj a jobb- és baloldalon.) Rubinek lstván : Micsoda beszéd ez ? Mégis csak abszurdum itt ilyen beszédet elmondani (Zaj.) Schandl Károly: Andrássytól nem vártunk ilyen beszédet. (Folytonos zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Itt a szólásszabadságot mindenkinek tiszteletben kell tartania. (Helyeslés.) * Gr. Andrássy Gyula : Ugy látom, hogy a t. képviselő ur már régen fel akart háborodni valami felett, de nem tudta, hogy mi felett. Most megragadta ezt az alkalmat, hogy ugy érthesse ezt, mintha én azt állitanám, hogy itt Magyarországon a szociáldemokrata munkássággal kegyetlenkednek. Mikor én felállitom az egész tézist és megmagyarázom, hogy milyen politikát kell követni, csak azt állitom, hogy az, hogy valaki szociáldemokrata, nem bűncselekmény, (Mozgás a szélsőbaloldalion.) — amit az ember privát körben sokszor hall most — azt mondom, ez ellen védekezni kell és igazságot kell tenni mindenkivel, a szociáldemokratával szemben is. (Mozgás a baloldalon. Felkiáltások : Mindenki tudja ezt!) Ha ez a t. képviselő urat felháborítja, azt nagyon sajnálom, csodálkozom rajta, de azt hiszem, hogy mást ebben a Házban mondani nem is lehet, nem is szabad. (Helyeslés és * ellenmondások.) Ereky Károly: A nemzetköziség a bűn! (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Gr. Andrássy Gyula: Végzem, azzal, hogy meg vagyok Győződve arról, hogy ha a kormány nem nézve a párttekintetet, nem nézve a klikkpolitikát, (Mozgás a jobboldalon.) teljes eréllyel, csak egy tekintetet követ : az egész nemzet érdekét,, ha az előrelátást nagy eréllyel és nagy bátorsággal egyesíti, állandó és nagy munkát fog végezni, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) ha pedig ezt nem teszi, akkor rövidesen meg fog bukni és ez a bomlási processzus tovább fog folyni addig, amig Magyarország egy uj katasztrófához fog érni. (Mozgás.) Elnök : Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Soron van ? Szabó Sándor jegyző: Reök Iván! Reök Iván: T. Nemzetgyűlés! Minta megalakult kormányzópárt egyik igénytelen tagja, aki azonban meglehetősen hosszú közéleti tevékenységre tekinthetek vissza és a politikai életben is nem rövid idő óta működöm, erkölcsi kötelességemnek tartom, hogy az igen t. ministerelnök ur tegnap mondott nagyjelentőségű és nagyérdekü expozéjához néhány gondolattal hozzájáruljak. (Halljuk/) évi július hó 23-án, pénteken. 35 Mindenekelőtt őszinte örömömnek kell kifejezést adnom afelett, *— és azt hiszem, hogy országszerte kell, hogy megnyugvást keltsen az, amire rá akarok mutatni — hogy ugy Bethlen Istvánnak, mint Teleki Pálnak egymást harmonikusan kiegészítő akciója és munkássága valóban létrehozta azt az eredményt, hogy egy hatalmas, erős kormányzópárt alakult a pártok összességéből azon programmpontra nézve, amelyeket a kormány megállapított, és így most már emberi számítás szerint nem lehet kétség a tekintetben, hogy a Nemzetgyűlés munkaképessége teljes lesz, és hogy azokat a célokat, amelyek előtte állanak, meg fogja valósithatni. Nekem régebben sem volt aziránt aggályom, hogy a Nemzetgyűlésnek nem volna meg -a munkaképessége, mert akikkel csak t. képviselőtársaim közül beszélni szerencsém volt a különböző pártok részéről, mindegyiknél közös megértésre találtam és azt a benyomást szereztem, hogy a hazafias érzés és cél mindannyiunkban közös, és semmiféle lényegesebb irány- és nézeteltérések nem választanak el bennünket. Tagadhatatlan, hogy az alig féléve együtt ülő Nemzetgyűlés tartama alatt folytonosan megújuló választási küzdelmek sok alkalmat adtak a kedélyek megzavarására, sok mindenféle utófájdalom maradt vissza, mely azután itt a Házban is különböző exploziókra adott alkalmat, miként arra Andrássy Gyula t. képviselőtársam az imént szintén rámutatott. Ezek azonban nem voltak olyan nagyjelentőségüek, hiszen maga az a körülmény, hogy a megnevezett két főúrnak a munkássága eredményre vezetett, bizonyítja, hogy itt valóban olyan lényegbeli eltérések, eltávolodások a mentalitásban nem voltak, — mert ha lettek volna, az egyesülés nem sikerült volna. (Ugy van! Ugy van!) Mindenesetre azonban a nemzet közvéleménye csakis megnyugvással veheti ezt tudomásul, mert hiszen most már Magyarország népe igazán példát vehet a Nemzetgyűlés tagjainak együttérzéséből is, hogy ezekben a rettenetes nehéz időkben, ezekben a valósággal gondviselésszerű időkben minden magyar embernek minden munkásságát, minden törekvését egyesíteni kell, hogy ugy ezt a szerencsétlen, megnyomorított hazát, mint ezer sebből vérző népeinek a baját orvosolni lehessen. (Ugy van! Ugy van !) T. Nemzetgyűlés! Lehetőleg igyekszem rövidre fogni mondandóimat, s azért csak röviden jelzem, hogy teljes megelégedéssel töltött el bennünket a t. ministerelnök urnák a tegnapi expozéjában hangoztatott az a kijelentése, hogy a kormány a jövőre nézve a jogrendet, a vagyoni és személybiztonságot a legteljesebb eréllyel kívánja állandósítani, valamint, hogy a keresztény nemzeti mentalitás irányában akar a kormánynak minden cselekvése haladni, a mi véghetet-