Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-85

4-14 A Nemzetgyűlés 85. ütése 1920. évi augusztus hó 13-án, pénteken. magas állású tisztviselők kénytelenek a város vendégszeretetét igénybe venni, ahol magas állású tisztviselőknek egész családja kap ellátást s ahonnan ezek az emberek heteken, sőt hónapokon keresztül táplálkoznak. Hozzájárul ehhez a lakásmizéria, mely épen ezáltal előállott, az a szomorú helyzet, amely minden alkalommal megnyilatkozik előttünk, amikor a vasúti állomásra kimegyünk. Amikor ott látjuk a szegény vagonlakókat, a Ids gyermekeket, az asszonyokat lerongyolódva, a gyermekeket is minden gondozás nélkül, akkor feltétlenül szükséges, hogy arra gondoljunk, hogy maholnap be fog következni a téli idő, amikor, ha azok a gyermekek kénytelenek lesznek továbbra is a vaggonokban maradni, elpusztulnak, mert azokat ott eltartani a téli időben lehetetlenség. De még az előhaladottabb komákra nézve is egészségügyi szempontból veszedelmes és lehetetlen az otttartózkodás. Ezek a vagonlakók túlnyomó részben tisztviselők. Ezek a szegény emberek igazán ugy lógnak, mint Mohammed koporsója, a legnagyobb bizonytalanságban. Igen sokan vannak közülök a birói karhoz tartozó emberek is, akik, midőn megérkeznek egy-egy birói székhelyre, anélkül hogy berendelésük volna, első kötelességüknek tartják, hogy jelentkezzenek a bíróságnál. Tudok akárhányat, aki ingyen birói szolgálatot teljesít és azért hónapokon keresztül nem kap semmi egyebet, csak azt, hogy ott lakhatik abban a birói szobában, amelyikben dolgozik, ott van neki a plédje, . amellyel éjszakára betakaródzik, ott van egy dívány, amelyen alszik, kiszolgálja önmagát és csekély ruhaneműjét berakja az aktafiókba, vagy pedig a sifonérba. Ilyen szomorú helyzetben vannak elsősorban a birói tisztviselők, a birák és ügyészek, akik, mondom, amikor egy birói székhelyre megérkeznek, rögtön kötelességük teljes tudatában jelentkeznek is szolgálattételre. Tudom, hogy a kormánynak nem áll rendelkezésére az a vagyoni erő, amely szükséges volna arra, hogy a tisztviselők általában olyan ellátásban részesüljenek, aminőt megérdemelnének és aminőre szükségük van, mert minden tisztviselő az én felfogásom, és nézetem szerint legalább annyit megérdemel, legalább annyit követelhet a munkaadójától, tehát az államtól, amennyi saját maga és családja fentartására szükséges. Ez a legkeve- : sebb. Tudom, hogy ma ebben a nyomorúságos helyzetben mindannyian nélkülözünk, nélkülöz az ország lakossága, különösen ezen a kis területen, ahol össze vagyunk szorítva, össze vagyunk csoportosítva, de mégis elsősorban azon tisztviselők ellátása szükséges, megfelelő ellátásra elsősorban azok tarthatnak igényt, akik a jogfolytonosságot, hogy ugy mondjam, fentartották, akik becsülettel megállották azt a frontot, amefy front nem lett áttörve soha, akik becsületbeli köteles- '• gégüknek tartották azt, hogy a birói tisztet, az igazságszolgáltatási tisztet a legnagyobb veszélyek közepette is folytonosan és mindig, hogy ugy ; mondjam, üzemben tartsák, akik lerongyolódva és éhes gyomorral szolgáltatnak igazságot és szolgáltattak igazságot akkor is, amikor a proletárdiktatúra volt s akik ahol csak lehetett, mindig megállották a helyüket. Amikor munkaalkalmakat akarunk és konszolidációt akarunk megteremteni, akkor, ha látunk egy erős pillért, a Justiciát, ha látjuk azt, hogy lerongyolódva bár,, de becsületének érzete mellett kötelességtudással teljesiti kötelességét, akkor elsősorban ennek a pillérnek a megerősítésére van szükség ; ezt a pillért kell erősíteni azért is, mert Justicia est fundamentum regnorum. Ha tehát mi egy uj Magyarországot akarunk megteremteni, ennek az uj Magyarországnak egyik legerősebb pillére bizonyára a Justicia, az igazságszolgáltatás kell hogy legyen, melynek támogatása mellett fog kisarjadzni belőle az az uj Magyarország, amely a magyar nemzeti eszme és keresztény gondolkozás mellett fog megerősödni. örömmel üdvözlöm a törvényjavaslatot abban a tekintetben, hogy a birói kart kiemelte a nagy tisztviselői karból és rájuk nézve egy külön státust alkotott, de ennek a külön státusnak a javadalmazását nem tartom és nem tekintem megfelelőnek. Ha bármennyire takarékoskodunk is, ha bármennyire iparkodunk is minden fillért olyan helyre juttatni, ahol arra a legnagyobb szükség van, az én nézetem és véleményem szerint jobb helyre nem helyezhetjük azt, mintha a birói kar felsegélyezésére fordítjuk és habár tisztelem a pénzügyminister urnák azt a nagy takarékossági elvét, amely az egész vonalon megnyilatkozott és megnyilatkozik, nagyon félek, hogy bebizonyul az a közmondás, hogy a fösvény kétszer költ, a lusta kétszer jár ; nagyon félek attól, hogy a túlságos takarékosság itt majd olyan következményeket fog maga után vonni, amelynélfogva meginog az az erős pillér, amelyiknek fentartását, megerősítését minden ember, aki ebből az országból egy uj Magyarországot erős alapon akar megteremteni, feltétlenül támogatni kötelességének ismeri. Mi a termelő munkának a lehetőségét meg akarjuk teremteni és azt kell látnunk, azt kell örömmel tapasztalnunk, hogy a birói kar a termelő munkát folytatta a múltban, folytatja most és folytatni fogja a jövőben is erős kitartással és kötelességtudással. A törvényjavaslatról általánosságban meg kell állapitanom azt, hogy ez nem má«, mint a Károlyi-féle javaslat átvétele és a törvényjavaslat megalkotása hiányának tartom azt, hogy nem vétetett figyelembe, hogy a Károlyi-kortól már hosszú idő választ el bennünket és azalatt az idő alatt ugy a pénz értéke, mint pedig a legszükségesebb közfogyasztási anyagok beszerzési ára olyan jelentékenyen emelkedett, hogy a javaslat megalkotásánál feltétlenül figyelembe kellett volna venni ezeket a változtatásokat és relációba kellett volna hozni a pénz mostani értékével, a közfogyasztás céljára szolgáló anyagi eszközök beszerzési áfának változásával.