Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-84
A Nemzetgyűlés 84. ülése 1920. évi augusztus hó 12-én, csütörtökön. 405 Hornyánszky Zoltán : Ugy van ! Illuzórius akkor a mentelmi jog. Somogyi istván :,. . ha mi nem határozhatunk abban az esetben, amikor a bíróság egy végzéssel elébe vág nyomozati cselekmény és nem tudom mi után a mentelmi jog felfüggesztésének és megérlelődik a cselekmény egész a vizsgálatig pont négy nap alatt, ami, mióta a világ fennáll, a legsürgősebb ügyben legalább négy hónapot szokott igénybe venni. Mondom, most négy nap alatt megérlelődik a vizsgálat. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ha mi a bírósági határozatokat a mentelmi jog terén se bírálhatjuk felül, akkor mondjuk ki azt, hogy mentelmi jogunk pedig nincs, hogy mentelmi jogunk attól függ, hogy a bíróságnak miként tetszik határozni és akkor oszlassuk fel a mentelmi bizottságot, menjünk minden egyes esetben a bíróság elé és várjuk meg, mit fog mondani a bíróság, hogy a vádlottak padjára kell-e egyikünknek, vagy másikunknak menni, vagy pedig nem. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Befejezem beszédemet. Ismételten hangoztatom — és ezt nem győzöm eléggé hangoztatni — nekem nem a személy a fontos, akinek a kiadatását kérik, mint ahogy soha semmi időben sem a személy volt a fontos, amint én látom a mentelmi jog történetéből, hanem minden mentelmi bizottságnál maga a mentelmi jog mint ilyen volt a fontos. Én tehát ebben az esetben is csak azt nézem és azt óhajtom elérni, hogy ez a jog ép olyan csorbítatlanul maradjon meg, pláne ebben az ügyben, ahol roppant lelkiismeretességgel, roppant megfontoltsággal kell eljárni, ugyanabban az eredetiségében maradjon meg, mint amilyen eredetiségében mi azt örököltük. Nem értem továbbá azt a — hogy ugy fejezzem ki magamat — idegességet, amivel javaslatomat egyes helyeken fogadják. Az én javaslatom alternativ javaslat. Én azt mondom, hogyha a Nemzetgyűlés ezen iratok alapján akar határozni, akkor feltétlenül megvan a zaklatás, mert idejön egy hatóság kikérni egy képviselőt, anélkül, hogy bizonyítaná, hogy milyen alapon emelt vádat, nyomatékos-e az a gyanú, melynek alapján a vád emeltetett, és milyen bizonyítékokból, milyen nyomozati cselekményekből jött rá arra, hogy ez a vád megérett. Én azt mondom, hogy ha ezen adatok alapján kell az esetet elbírálnunk, akkor zaklatás forog fenn, iskolai példája a zaklatásnak és a megkeresést el kell utasítani. Ha azonban a Nemzetgyűlés nem erre az álláspontra helyezkedik, akkor ott van az a bizonyos aranyhíd, ott van a második indítványom, melyben azt mondom, hogy méltóztassék a Nemzetgyűlésnek visszaadni az egész anyagot a mentelmi bizottsághoz, a mentelmi bizottságot pedig utasítani, hogy szerezze be azokat az iratokat, mert miként előbb bebizonyítottam, kell iratoknak lenniük, mikor már a nyomozásnak is le kellett folytatva lennie, mert máskülönben nincs vizsgálóbírói végzés. Tehát kell iratoknak lenniök, Szerezze be a Nemzetgyűlés az iratokat és akkor bírálja meg azt, hogy van-e zaklatás vagy nincs zaklatás, van-e nyomatékos gyanú vagy nincs nyomatékos gyanú, és ennek megtörténte után hozzon határozatot, mellyel a Nemzetgyűlés elé jöjjön. Azt hiszem, hogy akár az egyik, akár a másik nem olyan eset, mely az országot borzasztóan érintené. En is elismerem, hogy az ország sorsa mindenekelőtt, de mikor ez az ország sorsára semmiféle kihatással nincs, mentelmi jogunkat feláldozni, annak kezelését minden körülményekre és minden korokra nézve könnyűvé tenni, szubjektív ítéletektől, esetleges személyi gyűlölettől vagy nem tudom miktől függővé tenni teljes képtelenség. Ismételten kérve kérem a t. Nemzetgyűlést: ne méltóztassék az esetnél specializálni, ne méltóztassék azt nézni, hogy itt, nem tudom Friedrich István ügyéről van szó, »hanem azt méltóztassék nézni, hogy amidőn minket a nemzet beküldött ennek az országnak a házába és az ő hatalmas szószólóivá tett, akkor nekünk azokat a jogokat, amelyek itt nekünk rendelkezésünkre állanak, aprópénzre felváltani sohasem szabad. Indítványozom, hogy méltóztassék az én különvéleményemet elfogadni. (Elénk helyeslés és taps a szélső baloldalon.) Elnök : A tanácsozást berekesztem. Következik a határozathozatal. A kérdést akként kívánom feltenni, hogy legelőször is a mentelmi bizottság javaslatára fogom feltenni a kérdést, vájjon elfogadja-e azt a Nemzetgyűlés változatlanul, igen vagy nem? Ha ez változatlanul elfogadtatik, akkor elesik ugy a különvéleményben lefektetett két alternativ indítvány, mint a Bernolák Nándor képviselő ur által beadott indítvány feletti szavazás. Ha nem fogadtatik el változatlanul, akkor fel fogom tenni a kérdést a mentelmi bizottság javaslatára a Bernolák Nándor képviselő ur által beterjesztett módosítással. Ha a mentelmi bizottság eredeti javaslata elfogadtatik ,a Bernolák képviselő ur által beadott módosítással, akkor elesik a különvélemény ; ha pedig nem fogadtatik el, akkor a különvélemény második bekezdését fogom szavazás alá bocsájtani, s ha ez nem fogadtatik el, akkor fogom a különvélemény első bekezdését szavazás alá bocsájtani. Mivel a szavazás ilyen komplikált, m'nden egyes szavazás előtt el jogom rendelni az illető javaslat felolvasását. (Élénk helyeslés.) Méltóztatnak a kérdések ekkénti feltevéséhez hozzájárulni ? (Igen !) Kérem a jegyző urat, méltóztassék felolvasni teljes szövegében a mentelmi bizottság eredeti javaslatát. Bródy Ernő jegyző (olvassa a mentelmi bizottság javaslatát). Elnök : Felteszem a kérdést : méltóztatnak-e ezen javaslatot változatlanul elfogadni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !)
