Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-84

402 -A Nemzetgyűlés 84. ülése 1920, évi augusztus hó 12-én, csütörtökön. dalmi hang, ha azt mondja Nemzetgyűlés, hegy : nekem nem imponál a régi országgyűlésnek semmi néven nevezendő határozata, én ujat; fogok produkálni, uj mesgyén haladok és e Nemzetgyűlés és a régi országgyűlés között semmi néven nevezendő kapcsolat nincs. Akkor Gaal Gaszton képviselőtársam bele- • esik pont abba a hibába, amit ezen oldallal szemben hónapok óta ostoroz, t. i. forradalmi húrokat penget. Nekünk nem lehet azt mondanunk, hogy a precedensekre nem adunk semmit, nekünk különösen a mentelmi jog és a tanácskozási rend tekintetében, a Nemzetgyűlés és a törvényhozás méltósága tekintetében ép oly mereven kell ragaszkodnunk a múltban jónak talált és tisztán megőrzött szokáshoz, mint amilyen mereven ragaszkodtak ahhoz elődeink. Hogy mennyire igazam van, amikor azt mondom, hogy iratok nélkül, illetőleg ilyen iratok alapján a kiadatásnak helye nincs, ennek illusztrálására bátor vagyok expressis verbis a Ház történetéből vett egynéhány példára hivatkozni. Itt van egy eset, amidőn ez volt a Ház álláspontja (olvassa) : »Jelen esetben, eltekintve attól, hogy a kérvényben Emiltett pesti törvényszék nem is létezik és ki sem vehető, vájjon a budapesti vagy pedig a pestvidéki kir. törvényszéket kéri-e a kérelmező : a panaszfeljelentés csakugyan beadatott-e a bíróságnak és ha az az illetékesnél van, vájjon a kir. ügyészség meghallgatása után alkalmasnak tartotta a fenyítő eljárás megindítására és ha mindezek a kellékek megvoltak, el nem dönthető, vájjon zaklatás esete forog-e fenn vagy sem.« Majd tovább ismét (olvassa) : »Mindezek folytán a mentelmi jog felfüggesztése feletti érdemleges határozat alapjául csak birói felszerelt megkeresés vehető.« Itt van azután G-eisz László esete, 1879-ben, amikor újból azt mondják, hogy (olvassa) : »A mentelmi jog felfüggesztése feletti érdemleges határozat alapjául csak bíróilag felszerelt megkeresés veendő és ilyen Geisz László országgyűlési képviselő esetében a mentelmi bizottság előtt mindeddig nem lévén, a Képviselőház annak beszerzésére nem vállalkozik.« Majd tovább olvasom (olvassa) : »érdemleges elintézés tárgyát csak oly kérvény képezheti, mely az ügy felderítésére szükséges adatokkal fel van szerelve, inert ezen adatok hiányában azon feltételek fenforgása, amelyekhez a Képviselőház a mentelmi jog felfüggesztését köti, meg nem állapitható. Ezen adatok rendszerint előnyomozást tesznek szükségessé, amelynek hiá- • nyában a döntő szempont, t. i. a zaklatás kérdése megoldást nem nyerhet«. T. Nemzetgyűlés! A mentelmi bizottság és a Képviselőház ezelőtt állandóan azt a gyakorlatot .követte, hogy ilyen esetben a mentelmi jogot nem függesztette fel, vagyis nem tette magáévá az én alternativ indítványomnak másik részét, amely azt mondja, hogy adjuk vissza a megkeresést a mentelmi bizottságnak, hogy az szerezze be az iratokat, hanem azt mondotta: előttem van az eset, itt iratok nincsenek, amelyekből meg lehetne állapítani a zaklatás fenforgását vagy fenn nem forgását, tehát elutasítom a megkeresést, mert zaklatás esete forog fenn, De sorolhatnék fel még további eseteket is. Itt van a Lázár Ádám, a gróf Haller Ferenc és a Beczy Antal esete, amelyben ugyancsak azt mondotta ki a képviselőház, hogy a mentelmi jogot, mert iratok nincsenek, vagy pedig hiányosan lettek felszerelve, nem függeszti fel. Azt hiszem, t. Nemzetgyűlés, hogy ezzel a kérdéssel végeztem is és ma már nem lehet vi<ás senki előtt, hogy igenis, ez volt a múltban a gyakorlat, t. i., hogy a mentelmi jog felfüggesztése csak az esetben történhetik meg, ha olyan iratok vannak, amely iratokból a mentelmi bizottságnak és a Háznak módjában van megállapítani, hogy követtetett-e el bűncselekmény vagy sem, zaklatás esete forog-e fenn vagy sem. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Áttérek már most a másik kérdésre, arra, hogy ilyen esettel állűnk-e itt szemben? Azt mondja a t. előadó ur és mondja Bernolák Nándor t. képviselőtársam is, hogy természetes, hogy ez ilyen eset. Azonban roppant érdekes három felszólalás történt itt, az igen t. minister ur felszólalását leszámít Va, Si kiadatás mellett s ez a három felszólalás nagyon finoman és lelkiismeretesen kerülte az itt levő iratok tangálását és megemlítését is. így például az előadó ur a birói szabadságot rántotta elő azonnal a skatulyából és azt mutogatta itt, mint mumust a Háznak, hogy nagy baj lesz, ha mi a birói függetlenséget, a birói szabad mérlegelést, itt bírálat tárgyává merjük tenni. És ehhez a véleményhez csatlakozott Berki Gyula t. képviselőtársam is, akinek azonban a Nemzetgyűlés elnöke megadta a választ, amikor kijelentette, hogy igenis nekünk nemcsak jogunk, hárem kötelességünk is ezt bírálat tárgyává tenni. (Igazi Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Bernolák Nándor t. képviselőtársam pedig — szintén nem érintve az itt levő iratokat — azt mondotta, hogy meg van a kiadatásra az ok, mert hiszen egy koronáért minden utcasarkon meg lehet kapni az okokat. (Derültség.) Ereky Károly: Borzalmas okoskodás. Somogyi István : T. Nemzetgyűlés ! Végezzünk elsősorban a t. előadó urnák azon felfogásával, hogy a vizsgálóbiró mint ilyen határoz és ezt a határozatot felülbírálni senkinek sincs joga. Mikovínyi Jenő előadó: Én ilyet nem mondottam. Somogyi István : Az előadó ur nekem nagyon régi ismerősöm ; mint fiskális, igen sokat tárgyaltam nála, aki büntető járásbiró volt. A t. előadó ur azonban elfelejtette azt, hogy a vizsgálóbíró nem bíró. A vizsgálóbiró, t. Nemzetgyűlés, valami jogi hermafrodita, (Élénk derültség.) az