Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-84

398 A Nemzetgyűlés 84. ülése 1920. évi augusztus hó 12-én, csütörtökön. semmiféle jogot mi fel nem adunk akkor sem, ha ebben az ügyben kiadjuk Friedrich Istvánt, de akkor sem, ha nem adjuk ki. Ezek után meg kell még emlékeznem Bernolák t. barátomnak és képviselőtársamnak arról a kijelentéséről, hogy bizonyítékokat mi nem vagyunk hivatva itt a Házban mérlegelni. Hát én ebben neki tökéletesen igazat adok, de sem pro, sem kontra nem vagyunk kötelesek mérlegelni, mi kizárólag a saját lelkiismeretünk szerint vagyunk hivatva Ítélni és dönteni abban a kérdésben : fenforog-e zaklatás esete, igen vagy nem ? T. Nemzetgyűlés ! Rátérek most már magára az előadói véleményre, illetőleg a mentelmi bizottság javaslatára, amelynek tárgyalásában mint a mentelmi bizottság tagja, magam is részt vettem s ahol — egész nyiltan és őszintén megmondom — azt az álláspontot pártoltam, amelyet az előadó ur képvisel, hogy Friedrich István t. képviselőtársunk mentelmi jogát a Nemzetgyűlés függessze fel. A mentelmi bizottságot e határozatánál a következő szempontok vezették. Először is megállapítottnak és kétségen felülállónak vettük, hogy illetékes hatóság kéri. Ebben a tekintetben vita sem volt közöttünk, megállapítottnak és kétségen felülállónak vettük azt is, hogy a szóbanforgó ügy, illetve deliktum és a kikért képviselő személye között összefüggés tényleg van, mert hiszen őt kérik ki és őt nevezték meg, mint olyant, aki ez ügyben mint állítólagos felbujtó részes. Azután megállapítottnak vettük, — miután semmi néven nevezendő más szempont más véleményre akkor bennünket nem vihetett — hogy a zaklatás esetének még a legkisebb ismérvei sem forognak fenn. Mindezen alapon nyugodt lelkiismerettel formálhattuk magunknak azt a véleményt és hozhattak azt ide javaslat képen, mint bizottsági határozatot, a Ház elé : mivel mindazok a kritériumok, amelyek a mentelmi jog tekintetében figyelembe veendők és a mentelmi jogvédelem gyakorlása szempontjából irányadók, a kiadatás mellett szóltak, de amellett szól egy országos érdek is, hogy erre az odiózus, csúnya ügyre már egyszer világosság derittessék ; végül mellette szólt magának Friedrich István képviselőtársunknak is az az érdeke, hogy illetékes hatóság előtt védhesse magát s ebből az ügyből ő előbb-utóbb tisztázva kerülhessen ki. Ezek a szempontok voltak, t. Nemzetgyűlés, azok, amelyek bennünket, a mentelmi bizottság többségét arra bírtak, hogy a jogászi, ugy mondhatnám, formai szempontoktól eltekintve, tisztán a mentelmi jog szempontjából vizsgálva az esetet, lelkiismeretünkre hallgatva, hozzuk icfe ezt a javaslatot. T. Nemzetgyűlés ! Őszintén megvallom, hogy az itt lefolyt tárgyalás alatt — és ezt nem szegyeiéin bevallani — az én véleményem megváltozott ; az a hitem és az a meggyőződésem, hogy itt zaklatás esete egyáltalában nem foroghat fenn : megingott. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezzel nem akarom azt állítani, t. Nemzetgyűlés, hogy osztozom azon t. képviselőtársaim nézetében, akik azt mondják, hogy zaklatás »van«. Én nem látom bebizonyitottnak a zaklatást, de nem látom kizártnak a »lehetőségét« ; és miután nem látom kizártnak a lehetőségét, t. Nemzetgyűlés, tehát kénytelen vagyok az előbb elfoglalt álláspontomtól eltekinteni, amely csak azon meggyőződésemen alapult, hogy itt még az ismérvei is ki vannak zárva a zaklatásnak. Most már kénytelen vagyok arra az álláspontra helyezkedni, hogy előbbi véleményemmel, az előadói javaslattal és a bizottsági határozattal szemben a kisebbségi vélemény fogadtassék el, amely módot nyújt azután a mentelmi bizottságnak adatok alapján megGyőződni arról, hogy a zaklatás esete tényleg ki van-e zárva ? Ebből országos veszedelem, t. Nemzetgyűlés, nem származhatik. Mert hiszen miről van szó ? Egy-két heti időközről, amely után azután lelkiismeretünk szerint adhatjuk ki Friedridh Istvánt, ha arról Győződünk meg, hogy itt zaklatás esete fenn nem forog. Semmi okát nem látom, semmi sürgősségi ok arra nincs, hogy most azonnal, esetleg lelkiismeretünk ellen is szavazva, hozzunk egy határozatot, amelyért magunk a saját lelkiismeretünk előtt sem állhatunk teljesen jót. (Ugy van! balfelől és a középen.) Ha mi most visszaadjuk a bizottságnak a javaslatot, azzal a kisebbségi véleménnyel, hogy megfelelő okmányokkal felszerelve kérje azután az illetékes hatóság Friedrich Istvánt, ez nem jelenti azt, hogy Friedrich István kiadatását definitiv megtagadjuk ; ellenkezőleg. Hiszen ez nem zárja ki, hogyha megfelelően felszerelt okmányok alapján a mentelmi bizottság arról Győződik meg, hogy itt zaklatás esete semmi körülmények között nem konstatálható, akkor Friedrich Istvánt, amikor megint a Ház elé kerül az ügy, ki ne adjuk,- De bocsánatot kérek, legalább a magam lelkiismeretének mindenesetre kérek a t. Nemzetgyűléstől annyi respiriumot, hogy akkor, amikor döntésre kerül a sor, lelkiismeretesen szavazhassak. Részemről előadottak alapján a kisebbségi vélemény elfogadása mellett foglalok állást. (Élénk helyeslés és taps a bal-és a szélsőbaloldalon és középen.) Elnök : Szólásra következik ? Frühwirth Mátyás jegyző: Dinnich Vidor! Dinich Vidor: T. Nemzetgyűlés! Nem akarok a szóban forgó üggyel és Friedrich István képviselőtársamnak a mentelmi ügyével, mint jogász foglalkozni, mert ezt a témát a jogászok igen helyesen kimerítették és megállapítást nyert az, hogy ez jogi szempontból nem állja meg a helyét ( Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és hogy Friedrich István mentelmi jogát felfüggeszteni nem lehet. Én tehát ismétlem, hogy nem jogászi szempontból, hanem igenis, abból a szempontból kívánom bírálni ezt az ügyet, hogy forog-e fenn politikai zaklatás vagy üldözés, igen vagy sem. T. Nemzetgyűlés ! Amikor ezt teszem, ki kell jelentenem, hogy engem pártérdek, személyes