Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-84
A Nemzetgyűlés 84. ülése 1920. évi augusztus hó 12-én, csütörtökön. 391 lása a törvényhozás; az államéletnek legfontosabb, legérzékenyebb, legnemesebb műszere a törvényhozás. Hiszen az állam testéből épugy, mint az ember testéből is, ki lehet ragadni egy kilónyi húst; de ha kiragadnak, kivesznek csak két atomnyit is a szivéből, akkor az egész organizmus megáll. Ha a törvényhozás szabadságát nem oltalmazzuk, nem őrizzük meg, ez az egész organizmussal érezteti a hatását. -Öe ha egyszer véletlenül tévednénk, és tévedésünk a birói igazságszolgáltatás szabadságát érintené, az egyetlen egy esetre vonatkoznék csak, amely egyetlen egy esettel szemben, ha tévedés is, mondom, meg lehet a magyarázatot és a mentséget találni abban, hogy itt azonban egy sokkal fontosabb érdekre voltak tekintettel. En tehát csak abból a szempontból vizsgálom ezt a kérdést, hogy ezúttal akkor, amikor minket nagy érdekek figyelmeztetnek és intenek arra, hogy igenis az igazságszolgáltatás szabad folyását semmiben sem gátoljuk, mondom ebben a kérdésben nekünk azért, mégis az első tekintetet a törvényhozás szabadságának a biztosítására kell fordítanunk. Mert hiszen a tétel az, hogy egy képviselő ellen bűnvádi eljárás nem indítható addig, mig a mentelmi jog őt védi, tehát még nyomozás sem rendelhető el a személye ellen. Hogyan kerülhetett bele Friedrich Istvánnak is a neve ebbe az egész ügybe? Nem ugy, hogy amióta képviselő, ellene nyomozást rendeltek el, hanem ugy, hogy ez a per objektiv irányban folyt, a tényállást kutatták, a gyilkosság részeseit kutatták s eközben egy-két adat felmerült Friedrich István ellen is, gyanuok látszott fenforogni, — tulajdonképen nem is nyilatkozhatom arra, hogy látszott-e vagy nem látszott gyanuok fenforogni — hanem valamiképen összeköttetésbe került az ő neve ezzel az üggyel. Akkor lehetett folytatni ezt az 1, eljárást tovább a többi részesek ellen, lehetett folytatni az ügy különféle bonyadalmainak kibogozása érdekében, csak Friedrich István személye ellen irányítani nem lehetett. Hanem ha azután indirekt, nem közvetlenül reá nézve adatok merültek fel, akkor állott elő kötelessége az illető hatóságnak arra, — mert továbbmenni nem tud — hogy Friedrich István mentelmi jogának felfüggesztését kérje. Ereky Károly: Miért nem fogták el akkor, amikor még nem volt képviselő? Rupert Rezső: Mivel természetesen Friedrich István ellen nem lehetett semmikép sem eljárni és eléggé autentikusan a maguk eljárást folytatni, ide kellett volna a Ház elé hozni az összes reá vonatkozó anyagot, mert hiszen Friedrich István személyére nézve még csak nyilatkozatot, hatósági kijelentést sem tehettek a bűnvádi hatóságok, hanem innen kellett és kell nekik várniok azt, hogy a Nemzetgyűlés mit mond, hogy ő maga fenforgónak látja-e vagy nem a gyanuokot. Igenis minden képviselőnek a tekintetben, hogy ellene a nyomozás és tovább a bűnvádi és esetleg birói eljárás is elrendeltessék-e, első birája a nemzetgyűlés, mert — ahogy voltam bátor kifejteni — a nemzetgyűlés tagja, a képviselő személyéhez addig nem nyúlhat senki sem. Ez arra az esetre vonatkozik különösen, amikor az illető akkor lett képviselő, amikor még a bűnvádi eljárás nem folyt. De elképzelhető esetek, hogy egy bűnvádi eljárás folyása közben, amikor az már messzire haladt, talán a főtárgyalásra is megérett, talán vádhatározat is van, hogy akkor választanak meg valakit* képviselővé. Akkor már természetesen rendelkezésünkre állanak a szükséges adatok, mert rögtön kell kérni az eljárás folytathatásának megengedése végett az illető képviselő mentelmi jogának a felfüggesztését. Akkor már támaszkodhatunk autentikus, a birói eljárásban produkált adatokra is. De ma nem erről az esetről van szó. Ma ab ovo kezdődik minden. Ma nem fekszik és nem is feküdhet előttünk sem hatóságnak, sem bárkinek olyan nyilatkozata, amely reánk nézve prejudiciumot képezzen, és pedig azért, mert törvény szerint eddig Friedrich István ellen semmi sem történhetett, mert eddig Friedrich Istvánnal szemben egyáltalában a hatósági kritika is teljesen tiltva volt. Amikor a Nemzetgyűlés maga jut abba a helyzetbe, hogy az esetnek, az ügynek a birája legyen, akkor a legeslegkevesebb az, hogy azok az adatok, amelyekre az ő megállapítását támasztania kell, előtte feküdjenek. Itt talán meglepetéssel méltóztatnak konstatálni, hogy egyetlen egy olyan adat, vagy irat — természetesen hivatalosan értem — nincs, nem fekszik, amelyből csak következtethetni is lehetne arra nézve, hogy forog-e fenn, ami Friedrich István személyét illeti, büntetendő cselekmény, van-e összefüggés a büntetendő cselekmény és az ő személye között és stb, stb. Ami irat itt van, hivatalos, autentikus irat, mind semmis irat, az az ügyészségi vádirat egyenesen oly adatokat tartalmaz, (Ugy van! Ugy van! bal felől.) ami a negációját jelenti annak, hogy Friedrich István és a büntetendő cselekmény között valamiféle kapcsolat léteznék is. Mert, t. Nemzetgyűlés, én még egyszer ismétlem, hogy ez a vizsgálóbírói végzés — ami itt van — nulla, semmis, azt nekünk elolvasnunk sem szabad ; nem szabad elolvasnunk, mert ebben Bernolák igen t. képviselőtársam, a büntetőjog nagy professzora sem cáfolhat meg, neki is fel kell itt utánam kelnie és azt kell mondania, hogy igenis az a vizsgálóbírói végzés semmis. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha pedig, t. Nemzetgyűlés, az a vizsgálóbírói végzés, — amely egyenesen a mentelmi jog megsértését képezi Friedrich Istvánnal szemben, mert birói eljárást indított akkor, amikor őt még a mentelmi jog védte, — nem létezik és nekünk nincs itt a világon semmi adatunk, akkor mindaz, amire az a végzés hivatkozik.
