Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-84

A Nemzetgyűlés 84. ülése 1920. évi augusztus hó 12-én, csütörtökön. 389 fordulni. Ma délelőtt 10 órakor újra összeültünk, de akkor újra az volt az eset, hogy a Ház ülésével ütköztünk össze. Eltelt tehát már 24 óra és a képviselők mindegyike Írással igazolta, hogy hat helyen kellett volna eljárnia és összes teendőinek legfeljebb csak negyedrészét tudta teljesíteni. A házszabályok értelmezését azért hoztam elő, hogy leszegezzem az általános elvet : ilyen ügyben a sürgősség kimondásánál méltóztassék figyelemmel lenni arra, hogyha ténybeli adatokat kell megállapítani, akkor ne tessék ilyen rövid időt szabni, ügyeljünk, nehogy más alkalommal ilyen hibába essünk, mert fizikai lehetetlenség az ilyen határozatot végrehajtani. Ezt akartam tisztelettel bejelenteni. Elnök: Tisztelt Nemzetgyűlés ! Tegnap, amidőn ezen mentelmi esetet bejelentették a Háznak, én, amint méltóztatnak emlékezni, alternativ indítványt tettem 24 és 48 órás határidőre, mert magam is abban a meggyőződésben voltam, hogy 24 óra alatt nem lehet ezt az ügyet tisztázni. A Ház bölcsessége a 24 órás határidő mellett határozott és én kötelességszerüleg kimondtam a határozatot. De Ereky t. képviselő úrral szemben egy megjegyzést kell tennem. Az elvi álláspontnak ez a kifejtése nem felel meg a házszabályok 188. §-ának. A házszabályok 188. §-a egészen ellentétes álláspontra helyezkedik. A 2. bekezdés, amely ezt az esetet tárgyalja, a következőleg szól (olvassa) : »Ha a mentelmi jogba ütköző cselekmény a Háznak valamely tagja által nyilt ülésen bejelentetik« — ez a tegnapi eset — »vagy ha a Ház elnöke ilyen cselekményről bármi utón értesül, az ügy a Ház tudomására hozatván, az minden vita nélkül a mentelmi bizottsághoz utasittatik, mely esetben a Ház a mentelmi bizettság jelentéstételére záros határidőt tűzhet ki.« • Tehát nemcsak olyan esetre vonatkozik ez, amikor a Házban egy képviselő az elnöki intézkedéssel szembehelyezkedik és az elnök ismételt megrovása és figyelmeztetése ellenére továbbra is renitenskedik. Ilyen esetben szintén a mentelmi bizottsághoz utasittatik és a bizottság záros határidő alatt köteles jelentést tenni. De ez a záros határidő fennáll olyan esetekre is, mint a tegnapi, ahol a mentelmi jog súlyos sérelme jelentetik be a Háznak és gyors intézkedésre van szükség. A multakban volt egy olyan eset, amely emlékezetemben van, a Rohonczy Gida-féle eset, a véderőtörvényjavaslat tárgyalásánál, amikor az -illető képviselő testi épségének és életének veszélyeztetése nélkül nem tudott eljutni a parlamentbe. Ez oly sürgős eset volt, hogy a bejelentés után nyomban intézkedni kellett. Az intézkedések meg is tétettek és biztosítva lett a salvus conductus az illető képviselőre nézve. Ez tehát nemcsak 'olyan esetre áll mint amilyent a t, képviselő ur mondott, hanem általában minden egyes esetre, melyben a Ház azt határozza, hogy sürgős intézkedés történjék ós erre záros határidőt tűzhet ki a mentelmi bizottságnak. Bátor voltam ezen nézetemnek kifejezést adni és ha a t. képviselő ur elolvassa a 188. § második bekezdését, remélem, hogy ebben köztünk nézeteltérés nem lehet és hogy ő szintén az én nézetemhez fog csatlakozni. Kötelességemnek tartottam az ő elvi álláspontjával szemben, melyet itt le akart szegezni, ezt az álláspontomat kifejteni. Ereky Károly: A házszabályok értelmezéséhez kívánok szólni. Elnök: A képviselő urat illeti a szó., Ereky Károly: T. Nemzetgyűlés! Én az elnök úrral szemben semmiféle kijelentést nem is tehetek, hiszen ő a házszabályoknak olyan nagy ismerője, hogy épen az elnök úrtól kértem ez ügyben tanácsot. Nem tudom ugyan, egészen precíze fejeztem-e ki magamat, ahogy az elnök ur mondja; de én azt hiszem, hogy ezen ügyekben csak arra vonatkozólag figyelmeztettem a t. Nemzetgyűlést, hogy a záros határidő kitűzésénél méltóztassanak figyelemmel lenni arra, hogy ténybeli megállapítások esetén a záros határidő ne legyen túlságosan rövid. Elnök : Nagyon helyes ! Ereky Károly: Erre akartam a hangsúlyt helyezni. Lehet, hogy egy ilyen mélyebb gondolat első koncepciójánál talán ugy fejeztem ki magamat, ahogy az elnök ur értelmezte, de mindenben szórói-szóra aláírom azt, amit az elnök ur itt enunciált, köztünk tehát nézeteltérés csak lapsus linguae alapján lehet. Elnök: Még egyet kívánok megjegyezni. A képviselő ur alkalmasint a 191. §-ra gondol, mely ekként szól (olvassa) : »A mentelmi bizottság jelentéseit rendkívüli esetekben a 140. § rendelkezéseitől eltérőleg közvetlenül tárgyalhatja.« Ereky Károly: Ez is előttem lebegett! Elnök : Folytatjuk tanácskozásunkat. Ki következik ? Bródy Ernő jegyző : Rupert Rezső ! Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Friedrich István mentelmi ügyében itt már egy olyan hosszú, alaposan és kimerítőnek látszó vita folyt, hogy valósággal aggodalommal tölt el, vájjon nem veszem el a Ház tanácskozási idejét, melyet más, talán fontosabbnak, sürgősebbnek látszó dologra lehetne fordítani. Vártam, hogy ez a vita befejeződjék, hogy a magam részéről ne kelljen a Nemzetgyűlés idejéből semmit sem igénybe vennem, de azt látom, hogy minél hoszszabb időre terjed ki a vita, minél szélesebbé vált az ebben a kérdésben, annál inkább elmosódott és valósággal veszedelembe sodródott, a fontos rósz, a lényeg. Amikor azután a Házban két nagy tekintély, Bernolák Nándor egyetemi professzor, a büntetőjog tudós művelője és az igazságügyminister ur, aki az irodalomban is foglalkozott a mentelmi jog kérdéseivel és aki