Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-83

A Nemzetgyűlés 83. ülése 1920. meg van bénítva. Illuzórius a vádlottat kiadni a bíróságnak, de meggátolni, hogy vallomástétel végett a bíróság elé kényszeríthető legyen. Meg van bénítva a biró működése, ha nincs joga felkutatni a vádlott iratait, ami mind a személyes szabadság korlátozása. Erre nincs precedens a magyar országgyűlés történetében. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: De van!) A mentelmi bizottság t. előadója nagyon helyesen állapította meg, mikor azt mondta : »alkotunk mi precedenst«. Az egészen más, amire méltóztatnak hivatkozni. A büntetés végrehajtása céljából a mentelmi jog felfüggesztését külön kell kérni. Világos dolog, hogy ehhez az kell, mert ujabb szabadságkorlátozás, amely már nem szükséges az eljárás lefolytatásához és biztosításához. Azok á precedensek, amelyeket fel lehet hozni e kérdésben, arra vonatkoznak, hogy az ítélet meghozatala után kérték újból a mentelmi jog felfüggesztését. Tisztelettel indítványozom ezért, hogy a Nemzetgyűlés a mentelmi bizottság javaslatát a »függessze fel« szavakat követő mondatban foglalt korlátozás nélkül fogadja el. Bővebb indokolást most már szükségesnek nem tartok. E dologban azokon felül, amiket én felhoztam, sajátságos dolgok történtek. Történt az, hogy a tegnapi hadbírósági tárgyaláson, a szünet közben bement a vádlottak szobájába egy katonaruhába öltözött ur, — nem tudom, tiszt volt-e vagy más, — aki Vágót felelősségre vonta azért, mert Friedrich ellen mert vallomást tenni. (Mozgás.) Megtörtént, amiről szó volt a mai tárgyalás folyamán, hogy a Zombori-Tóth Róbert iratát terjesztették, egy tanúvallomást, amely súlyos vádakat tartalmaz a hadbíróság ellen. En magam is kaptam itt a Nemzetgyűlés padján egy másik aktát, amely a »Tisza-pör titokzatos hátterére« vonatkozik és amely a Nemzetgyűlésben helyet nem foglaló személyek ellen tartalmaz súlyos vádat. Konkrét tudomásom van egy dologról, — nem akarom a neveket megemlíteni, de hogyha kívánják a t. képviselő urak, nagyon szívesen állok rendelkezésre, (Halljuk! Halljuk! jobb felől.) — ahol egy hölgy utján egy másik hölgyet meglehetősen terrorisztikus módon fenyegették meg, hogy hagyjon fel a Friedrich István ellen állítólag tervezett pamflet további készítésével. Mondom, oly dolgok történnek e bűnper körül, amilyenek a magyar igazságszolgáltatásban nagyon szokatlanok. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Halljuk e dolgokat!) T. Nemzetgyűlés ! Azt gondolom, hogy ezek a mi elhatározásunkat nem befolyásolhatják. A Nemzetgyűlés elhatározását sem jobbról, sem balról terrorísztikus eszközök nem korlátozhatják. Itt az én nézetem szerint három nagy érdek van, amely egymással nem áll ellentétben s amely egyaránt kielégíthető : az egyik a férfibecsület megoltalmazása, a másik a törvényhozás szabadságának a védelme, a harmadik az igazságszolévi augusztus hó 11-én, szerdán. 373 gáltatás szabadságának az érdeke. Azt hiszem, hogy a Nemzetgyűlés mind a három szempontból akkor teljesiti helyesen a maga kötelességét, hogyha elsősorban az igazságszolgáltatás szabadságának az érdekét megvédve, ennek a Nemzetgyűlésnek magának a nemzetnek is a presztízsét megoltalmazza és lehetővé teszi a felmerült súlyos kérdéseknek minden oldalról való tisztázását. (Helyeslés jobb- és balfelöl és a középen.) Zákány Gyula: Személyes megtámadtatás címén kérek szót ! Elnök: Mi címen? Zákány Gyula: Személyes megtámadtatás címén. (Felkiáltások jobbfelöl : Nem támadta meg senki! Zaj.) Elnök : Kérem, méltóztassanak csendben lenni ! Zákány Gyula: Az igen t. előttem szóló képviselő ur beszéde folyamán Emiltette, hogy nem követhet engem az argumentáció terén, mert lelkiismeretes ember lévén, ő csak oly bizonyítékokkal áll elő . . . (Zaj jobbfelöl.) Elnök: Csendet kérek, mert nem hallom a szónokot ! Zákány Gyula : . . . amelyeknek abszolút igazságáról meg van Győződve. (Zaj jobbfelöl.) Elnök: Csendet kérek! Zákány Gyula: Tessék utánam felszólalni, szívesen meghallgatom! Elnök : Csendet kérek, t. képviselő urak, mert nem tudom megítélni, hogy a képviselő ur valóban személyes megtámadtatás címén szól-e ! Zákány Gyula: A képviselő ur felszólalásomnak az 1867. évi november 18-iki képviselőházi mentelmijogi deklarációra vonatkozó azon passzusába kapaszkodott bele, hogy a bűntény és vétség, valamint a vád alá helyezendő képviselő között megvan-e az összefüggés, ezen összefüggés alapján az illető képviselő mentelmi joga felfüggeszthető-e, vagy nem. T. Nemzetgyűlés ! Én ezen összefüggésnek a tarthatatlanságát voltam bátor egy-két bizonyítékkal bemutatni. Ezen általam bemutatott bizonyítékok semmi mást nem akartak célozni, mint azt, hogy az eddig elhangzott vallomások értékét rábízom az igen tisztelt Nemzetgyűlésre és ezzel kapcsolatban e vallomások értéktelensége alapján bírálja meg, hogy a bűntény, vétség és a képviselő közti összefüggés milyen alapon áll. (Zaj jobbfelöl. Félkiáltások : Ez nem személyes megtámadtatás !) Elnök : Kérem, méltóztassék csak az összefüggést becses személyére vonatkozólag helyreállítani. (Élénk derültség.) Zákány Gyula : Én nem akartam a Friedrich képviselő ur mentelmi jogát rabulisztikával megvédeni, semmivel sem akartam prejudikálni a bíróságnak és semmiesetre sem akartam beleesni abba a tévedésbe, amelybe az előttem szólott t. képviselő ur, amikor említette — (Felkiáltások jobbfelöl: Ez nem tartozik a személyes megtá-