Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.
Ülésnapok - 1920-83
À Nemzetgyűlés 83. ülése 1920. 33. §-ában azt mondja, hogy a királyi ügyészség kötelessége a tudomására jutott, hivatalból üldözendő bűncselekmények tárgyában a nyomozást teljesíttetni és az eljárásban a közvádat képviselni. Azt mondja továbbá a 93. §-ban, hogy a királyi ügyészség ezeket a cselekményeket nyomoztatja, az ismeretlen tettesek kipuhatolása céljából intézkedik és igy tovább ; sőt, nézetem szerint, kötelessége a királyi ügyészségnek figyelemmel kisérni (Zaj a baloldalon.) az összes eseményeket, (Ugy van!) melyek a közéletben és a magánéletben történnek, (Ugy van !) kötelessége figyelemmel kisérni különösen akkor, amikor az október-végi sajtónak majdnem minden napi számaiból tudhatta, hogy itt igen jelentékeny forradalmi természetű izgatás volt. Ernst Sándor: Még nem folyt le a leszámolás ! Rupert Rezső : Az ügyészség nem inkvizitor 1 (Zaj.) Bernolák Nándor: Legyen szabad arra is kiterjeszkednem, és ez is a bizonyításhoz tartozik még, gondolom, az elnök ur méltóztatik nekem megengedni, hogy a bizonyítást e tekintetben folytassam, hogy — amint a t. Nemzetgyűlés minden tagja előtt ismeretes — a Károlyi-éra alatt, vagyis november elejétől egészen március 31-éig e nagyon súlyos bűntett ügyében, mely, mondom, a maga gazsága tekintetében az egész históriában ritkítja párját, komoly nyomozás nem folyt. Lehetséges, hogy ezt — amint mondani szokták — talán bizonyos felsőbb nyomás miatt nem teljesítették, én ezt nem vizsgálom, de ha önérzetes ember ül ott az ügyészi székben (Zaj a baloldalon.) és azt mondják neki, hogy ezt a súlyos bűntettet ne nyomozd, akkor otthagyja a helyét. (Helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) Tovább megyek. Mikor ez a szerencsétlen forradalmi és kommunista korszak véget ért, augusztus 1-étől — erre nézve, azt hiszem, bizonyitékot nem én fogok szolgáltatni, hanem a Nemzetgyűlésnek jelenlévő más tagjai — a budapesti királyi ügyészség vezetője több alkalommal megjelent a ministertanácson, megjelent akkor is, midőn tudta, hogy ezen per egyik gyanúsítottja annak a ministertanácsnak a tagja. Hogy alaposan gyanusitott-e vagy nem, azt én most nem vitathatom, az nem tartozik rám, de az ügyész tudta, vagy legalább is kötelessége volt tudnia, mert előtte feküdtek a nekem is rendelkezésre álló nyomozati iratok. Később az eljárás nagyobb erővel indult meg, de áprilistól kezdve a nyomozatban alig történt valami. (Zaj balfelöl.) Ereky Károly : Illáin kérte a megszüntetését ! Bernolák Nándor : Egyik képviselőtársam azt mondja, hogy ez azért történőmért dr. Ulain Ferenc áprilisba kérte a felfüggesztést és várták a tőle várható iratokat Hát ón e tekintetben tájéNEMZETGYÜLESI NAPLÜ. 1920—1921. — IV. KÖTET. évi augusztus hó 11-én, szerdán. 369 kozódást szereztem és a tény az, hogy Ulain június vége felé jelentette a vizsgálóbírónak, Margalits Edének, (Felkiáltások a szélsőbalon : Előadó!) hogy a katonai bíróságnál is igen jelentékeny anyag gyűlt össze, amelynek rendelkezésére bocsájtásáról gondoskodni fog. Már most, hogy ezt az anyagot később még sem bocsátották a bíróság rendelkezésére, annak oka az volt, hogy közben előadódott a Fényes eset, amit már az. imént bátor voltam a t. Nemzetgyűlés elé tárni. Egyébként pedig — ugy gondolom a Nemzetgyűlésnek joga van minden közhatóság intézkedései felett bírálatot gyakorolni — a vizsgálóbírónak az én meggyőződésem szerint nem volt szabad egy magánfél ilyen szóbeli kérelmére vagy ígéretére, avagy biztatására abbahagyni egy ilyen főbenjáró bűntett nyomozását, (Igás ! Ugy van! jobbfélöl.) amely kérdésben az igazság kiderítésétől ennek a nemzetnek becsülete és reputációja függ. (Igás! Ugy van! Taps a jobboldalon.) A vizsgálatot nem is fejezték be és a vizsgálat befejezése nélkül, akkor, amikor köztudomásúvá lett, hogy a katonai bíróság a főtárgyalást kitűzi, hirtelen elkészült ez a vádirat, hogy megelőze a katonai tárgyalást. (Felkiáltások a középen : Ez igy van!) Ezt a vádiratot július 31-én nyújtották be és az 1912 : Liy. te. imperativ rendelkezésének ellenére, öt nappal később, augusztus 5-én, akkor amikor igen súlyos vádanyag gyűlt egybe a hadbiróság előtt, az összes délutáni lapok utján egyszerre közzétették. (Zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon : Abssordum !) Itt van az igazságminister ur megmondhatja, hogy ez az eljárás összeegyeztethető-e egy oly hatóságnak a kötelességeivel, amilyen a királyi ügyészség ? (Mozgás.) Én azt mondom, hogy a vádiratot Váry Albert tette közzé, de ezzel az elaboratumával, amely nem tartozott a nyilvánosság elé és hozzájárult oly álláspont közléséhez, amelyről ebben az időben önmaga is megGyőződött, hogy többé meg nem állhat. (Mozgás a középen; félkiáltások : Ez az !) Ereky Károly : Kérdés, hogy megGyőződött-e? Bernolák Nándor: Kérem, azt, hogy megGyőződött-e, azt én igazán nem tudhatom. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Hornyánszky Zoltán : Állítani méltóztatott ! Bernolák Nándor: Tessék csak türelemmel lenni, én a legtürelmesebb hangon tárgyalom ezt a kérdést, mert ilyen életbevágó dologba nem szabad szenvedélyt belevinni. (Igaz! Ugy van! Helyeslés jobbfelöl.) Azért voltam bátor azt mondani, hogy megGyőződött róla, mert hiszen a kiadatást ő maga kérte. (Helyeslés jobbfélöl.) Ha valaki ujabb bizonyítékok alapján valakinek kiadatását kéri, akiről egy héttel előbb azt állította, hogy nem gyanúsítható, akkor — méltóztassanak megbocsátani — fel kell tennem, hogy az az ember nem meggyőződése* ellenére járt el,... 47
