Nemzetgyűlési napló, 1920. IV. kötet • 1920. július 22. - 1920. augusztus 19.

Ülésnapok - 1920-83

A Nemzetgyűlés 83. ülése 1920. XXXin. te. talál, t. i. azt, amelyet egyik t. képviselőtársam tegnap felEmiltett, hogy ha hatásköri összeütközés merül fel a két biróság között, akkor ezt a hatásköri összeütközést ugy kell elintézni, hogy a legfelsőbb katonai törvényszék és a magy. kir. Curia egymással megállapodást létesít. Én nem keresem, hogy ez most milyen okból nem történt meg. V

A sajnálatos az, hogjs nem történt meg, . . . Hornyánszky Zoltán: Ez az! Bernolák Nándor : ... és hogy a kir. ügyészség — ez igen súlyos vád, nagyon jól tudom — ahelyett, hogy a megállapodásnak ezt a módját kezdeményezte volna, egy vádirattal, melynek közzétételét lehetővé tette, módot adott arra, hogy a katonai bíróságot a nyilvánosság előtt inkorrekt eljárással vádolják meg. Hornyánszky Zoltán : Ez már nem áll! (Zaj.) Bernolák Nándor: Nem értettem, mit méltóztatik mondani? Hornyánszky Zoltán: Ez nem áll! Bernolák Nándor: Nem áll? Itt van a kezemben a vádirat, amelyben hangsúlyozza a kir. ügyészség, hogy. a vádlottak a polgári biróság hatásköréhez tartoznak és attól a katonai hatóság elvonta. Méltóztassék megGyőződve lenni t. képviselőtársam, hogy az én ajkaimról olyan dolgot, amely nem áll, eddig sem hallott és a jövőben sem fog hallani. (Zaj.) Hornyánszky Zoltán: Ez elvi dolog! Bernolák Nándor: Mondom, nem keresem, mi az oka annak, hogy ez a megállapodás létre nem jött; az tény, hogy a megállapodást a polgári biróság is elmulasztotta, épugy, mint ahogy elmulasztotta a katonai biróság. Ha most már azt kell kérdezni, hogy melyik inkább hibás a kettő közül, azt kell válaszolnom: inkább az, amely abban a felfogásban van, hogy az úgynevezett pozitiv hatásköri összeütközés az ő sérelmével történt. Miután itt a pozitiv hatásköri összeütközés a polgári biróság sérelmével történt, ennek kellett volna kezdeményeznie a hatásköri összeütközés eliminálását. Ez — mondom — ' nem történt meg és a két biróság, illetve a két ügyészség között meglehetősen súlyos összeütközések keletkeztek. Az első kérdés, amelyet én nem hoztam volna a t. Nemzetgyűlés elé, de amely felhozatott és igy arra reflektálni kötelességemnek tartom, az, hogy a katonai ügyészség megvádol három vádlottat : Dobót, Sztanykovszkít és Vágót, akik állitólag nem tartoznak katonai biróság elé és erre alapitva — bárha közbeszólás formájában — de mégis olyan súlyos vád hangzott el a hadbíróság -ellen, mintha a magyar államnak nem törvényes, jogszerűen eljáró bírósága, de szovjet-biróság volna. (Mozgás. ElnÖh csenget.) Wagner Károly: Már elintézte az elnök! Bernolák Nándor : Ez a feltevés nem felel meg a fenforgó tényeknek. T. i. ha méltóztattak volna a dolog iránt érdeklődni, aminthogy évi augusztus ho ll-én, szerdán. 367 ilyen fontos és komoly dologban — gondolom — kötelességünk, akkor méltóztattak volna látni azt, hogy Vágó is, Sztankovszky is szökött katonák, akik ellen a szökés miatt eljárást indítottak és a katonai bűnvádi eljárást szabályozó 1912. évi XXXII. és XXXIII. te. a szökésben levő katona bűncselekményeit a hadbíróság elé utasítja. En nem azt mondom, hogy ez a kérdés akár konkrét esetben is nem volna vitatható, de azt mondani, hogy a hatóság teljes önkénnyel vonja őket a maga hatáskörébe, nézetem szerint mégis túlzás és egy hatóságnak nem megengedett kritikája. Dobóra nézve meg kell jegyeznem, hogy az egyik hadügyministeri rendelet szerint nem tekinthető leszereltnek az a katona, aki állandó rokkantsági ellátás alatt áll. Dobó pedig ilyen rokkantsági ellátás alatt állott. Ugyancsak ez a Dobó nemzetőrnek lépett be a forradalom idején és állandó nemzetőri szolgálatot, tehát aktiv katonai szolgálatot teljesített és katonai szolgálatban találták meg augusztusban is, amikor azután az eljárást vele szemben meg kellett indítani. Ha el is ismerem, hogy vitatható, vájjon a katonai biróság hatásköréhez tartoznak-e ezek az emberek vagy nem, de nem lehet azt mondani, hogy a hadbíróság önkényesen és rosszhiszeműen túltette magát a törvényeken, legfeljebb megeshetett, hogy a jogszabályt nem magyarázta helyesen. (Mozgás.) Méltóztattak azt is felemlíteni, hogy viszont Gaertnert és Lengyelt nem vonta a maga hatáskörébe a biróság, mert nem volt szüksége ezeknek a vallomására. Itt maga a vádirat utal arra, hogy a polgári biróság, illetve az ügyészség is azon az állásponton van, hogy ezek polgáremberek, de a tény is az, hogy sem Gaertner, sem Lengyel nem tekinthető olyan egyénnek, aki a katonai biróság elé tartozik. Gaertner t. i. egy álfőhadnagy, aki magát főhadnagynak mondotta, valósággal azonban közlegény, aki közlegény is volt,... Hornyánszky Zoltán: Katonák! Bernolák Nándor: ...Lengyel pedig tartalékos hadnagy, aki még a Károlyi-forradalom idején Hollandiába, majd pedig Nyíregyházára ment, ahol gyógyszerészeti gyakorlatot folytatott apja üzletében, és semmiféle nexusban tovább a hadsereggel nem állott. Efelett tehát nem a katonai, hanem a polgári bíróságnak kell ítélkeznie. Fangler Béla : Ha akarom, vemhes, ha akarom, nem vemhes. Bernolák Nándor: Nem. Én azt mondom, hogy ezek az okok, amelyeket bátor voltam felhozni, azt involválják maguk után, hogy az 1912. évi perrendtartás szerint a hadbíróság hatásköre a vádlottakra kiterjed. Azonban a forradalom és a kommunizmus annyira felforgatta a magyar közállapotokat, hogy ezeknek a